Jordán Tamás interjúját olvasom a HVG-ben. Június 4-én jött ki, a trianoni felejthetetlen tragédia napján. Olvasom az interjút. Természetesen nem a magyarság sorsáról szól, nem az ország jövőjéről, a fennmaradásról, vagy a felszámolódásról. Róluk, magukról, őróla, a saját politikai / ideológiai klikkjéről.

Miért van az, hogy ezek soha nem a magyarság vagy az ország sorsát nézik, nem azt féltik, hanem kizárólag a saját érdekköreiket. Lehet ebben valami összefüggés, hogy a mostani Fudan egyetem ellen összetoborzott dzsemborin se volt egyetlen magyar zászló se? Ki tudja. (Jaj, az a CEU nagyon kellett volna… mint egy falat kenyér.)

„2022 áprilisától más lesz a világ. Ha bukik az Orbán-kormány, akkor reményteljesen lesz más, ha marad, akkor viszont jaj nekünk” – véli Jordán Tamás. A rendező, színész, volt színigazgató a Magyar Hangnak adott interjút, miután csatlakozott Karácsony Gergely 99 Mozgalmához.

Ha győz Orbán, akkor, jaj, nekünk.
„Nekünk”.
Nem a magyarságnak lesz, jaj. Nekünk. Nem a népszaporulat, a jövő, a kultúra, a magyar nyelv, vagy akár a talaj szikesedése, az őshonos állatok, a Balaton halvilága, a magyar konyha, vagy Pécs és Székesfehérvár városképe. Ez soha, semmikor nem szempont. Nekik lesz baj, mert nem kerülnek pozícióba.

„Orbán Viktor börtönbe zár, ha ő győz”. Ezt Szél Bernadett nyilatkozta az Indexnek 2018 márciusában. Ehhez képest egészen el vagyok képedbe a bátorságán. Most, 2021 Június 4-én ezt nyilatkozta a 24.hu számára: „Újra mélyre ment a Fidesz.”
Börtönből azért ez szép teljesítmény. Biztos kidugdosta ezt a tulajdon vérével írt üzenetet beszélőn valami látogatójának, aki elvitte a bátor 24.hu számára, hogy ők leközöljék.

„Most, hogy már nem vagyok igazgató, nincsen félnivalóm. Szabadon, hangosabban mondhatom el, amit gondolok..” – mondja Jordán Tamás. Komolyan, az ember már nem is dühöng, vagy röhög egy jót, hanem unottan elfordul.

Több ellenzéki megmondóembernél látom, hogy ha Orbán győz, ő bizony elmegy.
Rendben, ebben nem értünk egyet. De most tegyük kicsit félre a politikát. Ha beteg lesz a kutyája attól is megszabadul az ilyen? Mert a hazáját igen könnyen dobálja. Ha a gyerekével baj van, beadja a zaciba? És kér helyette egy kicsit csendesebbet?
Jó, igaz, Gyurcsány klasszikussá vált mondásában az öregecskedő feleségekről már bemutatta ezt a látásmódot.

Mi a Gyurcsány korszakban sem akartunk menekülni, mert mi nem úgy tekintettünk a helyzetre, hogy jaj, elromlott a telefonom, szerzek egy másikat. Mi aggódtunk, hogy beteg a szerettünk, a hazánk. És nehéz volt kibírni, mert beteget ápolni mindig nehéz, főleg ha az még tiltakozik is, de mi jobboldaliak kitartottunk és nem buzdítottuk egymást tömeges feladásra.

Június 4. van. Mármint, amikor ezek a cikkek megjelentek. A 101 év előtti trianoni ország csonkítás napja. (Amúgy ezek ezt se értik. Mármint, hogy minek „Trianonozunk”. Mondjuk, ha Buda esetében úgy állt volna hozzá mindenki, hogy már 150 év eltelt, minek ezzel foglalkozni, minek folyton Budázni, akkor lehet, most a Főpolgármester úr nem avathatna fel újabb méhlegelőket.)
És ha mindenki a határon túl úgy állt volna hozzá, hogy el kell menni, akkor most a Székelyföldön nem lenne magyar szó.

Egy kicsit sajnálom ezeket az ellenzékieket, hogy ilyen kevés bennük a szeretet és nem tudnak erőt meríteni belőle a nehéz helyzetekben, és csak egyetlen megoldás jut eszükbe: a futás.