Nem, nem egy Móricz Zsigmond-regény kezdődik így, hanem a Népszava tudósít ebben a hangnemben arról, hogy Hadházy Ákos „független” országgyűlési képviselő elkezdte ledolgozni a pénzbírságot. (Mint tudjuk, Hadházy Ákosra azért szabták ki a büntetést, mert Szél Bernadett-tel vállvetve dudálós tüntetést szervezett, és veszettül dudált is.)

Erről a „független” kifejezésről beugrik nekem a 444.hu cikke, amelyben a Klubrádió betiltásáról sopánkodtak. Mert ezeket mindig betiltják. A Népszabadságot is betiltották, a Klubrádiót is betiltották, nem, nem ők tiltanak be, ki és le másként gondolkodókat, köztük Trump amerikai elnököt vagy bármelyik színészt és rendezőt, ha más a véleménye bizonyos ideológiai kérdésekben, hanem őket.

„A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának döntése alapján a Klubrádió most vasárnapig volt fogható a 92,9-es MHz frekvencián, azóta az ellenzéki rádió csak online fogható, a 92,9-en pedig csak sercegést hallani.” (444.hu, 2021. február 16.)

Akkor mégis ellenzéki? Mégsem független?
Lehet, hogy a betiltás sem igaz?

De azért a napszámosság csak igaz! Annyira ijesztően hangzik, mint az, hogy béres, jobbágy vagy zsellér. Ennél már csak egy rémisztőbb van, az, hogy betiltott. Mint a Klubrádió.

Ha már itt tartunk, most jött a hír, hogy Trumpot nem engedik vissza a Facebookra. „Döntött a Facebook újságírókból, emberi jogi aktivistákból, akadémikusokból és ügyvédekből álló felügyeleti bizottsága: fenntartják Donald Trump volt amerikai elnök ideiglenes letiltását a közösségi médiáról, valamint a céghez tartozó Instagramról.” (Index, 2021. május 5.)
Bájos, amikor emberjogi aktivistákból álló bizottságok döntenek a totális cenzúra érvényben maradásáról. Még szerencse, hogy ott szabadság van, nem úgy, mint itt, ahol betiltják a Klubrádiót, és még Hadházynak is kényszermunkát kell végeznie.
Ja, nem, csak napszámos, zsellér, rabszolga és elnyomott jobbágy.
Tökmindegy, sajnáljuk, azt annyi, ez a lényeg.

Amúgy meg vicc ez az egész. Nem Hadházyt ítélték zsellérmunkára, hanem azt maga választotta. Simán fizethetett is volna. Nagy különbség. Telik rá a fizetéséből, bár a hírek szerint takarékos ember, a zoknival is spórol.
Amit meg is értünk. Zsellér és elnyomott napszámos lukas zoknival pózol. Marosán elvtárs is feltűrte az inge ujját, ha melósok közé ment.

Megjegyzem, szabálysértési eljárásban nem ítélet van, hanem bírósági határozat, amit végre kell hajtani. Hadházy ügye szabálysértés volt. Az ítélet büntetőperekben fordul elő.

„Ma a szekszárdi Kolping Iskola kertészetében, napszámos beosztásban megkezdem a közérdekű munkát, amit a dudálós véleménynyilvánítás miatt rótt ki rám a pintérség” – írta Facebook-oldalán Hadházy Ákos.

Jó, jó, szörnyű az élete. De a lényeg nem ez. Sőt, egyáltalán nem ez a lényeg.

„Azzal, hogy nem Pintérnek fizetek, hanem ledolgozom a büntetésem, üzenni szeretnék néhány dolgot. Pl. azt, hogy a teljes diktatúrába vezető úton eljön az a pillanat, amikor szükség van a hatalom által hozott piszkos törvények megszegésére. Ha ezt nem időben tesszük, hoznak majd olyan törvényt is, mint az oroszoknál vagy a törököknél: börtönbe zárható, aki a hatalmat bírálja. Ha a dudálós tüntetéssel törvényt szegtünk (nem szegtünk), akkor jól tettük: a hatalom fél attól, hogy a magyarok egyszerre és hangosan fejezzék ki az elégedetlenségüket, és ezért próbálja a járványra hivatkozva minden erővel megakadályozni a tiltakozásokat.”

Ez viszont döbbenetes. Ez már nem Móricz-regény, hanem Kafka. Ez már a nyűglődésnek egy következő foka. És nem is A per, hanem az Átváltozás.
Hadházy egy reggel arra ébredt, hogy valami féreggé, valami csúszómászóvá változott.