Hogyan szerezzünk magunknak remek szórakozást?
Ez foglalkoztat most rengeteg embert Rákospalotától Székesfehérváron át Pécelig. Ami nem is csoda, mert a korlátozások alatt megnő az igény mindenre, ami kirángat a szürke hétköznapokból, ami vidámság, derű, móka és kacagás.

Nos, a javaslatom a következő!

Ha nagyon unatkozunk a home office alatt, akkor tegyük az alábbiakat.
Menjünk oda valamelyik haladó portál facebook oldalára – Telex, Index, 444 stb. -, és szóljunk hozzá valami nem haladót.
Én a legutóbb ezt szóltam hozzá a Telex sopánkodásához: (Felmondott a rendőr, aki sokkoló helyett pisztollyal lőtt le egy fekete fiatalt.)
„Szörnyű, hogy visszaeső bűnözőket vegzálnak Amerikában ezek a fehér rendőrök! Legfőbb ideje ismét kicsit gyújtogatni, fosztogatni, és majd – ha van benne tisztesség – valami felvilágosult képviselő kőbányán letérdelhetne és bocsánatot kérhetne.”

Olvassuk át alaposan a szöveget, hogy kellőképp nem haladó-e, ezután nyomjuk meg a küldés gombot, majd dőljünk hátra, és várjunk.
Főzhetünk közben egy kávét, kicsit kevergethetjük, betehetünk a mikróba egy popcornt, majd miután felhörpintettük a nedűt, s az első darabokat elrágicsáltuk, nézzünk vissza az oldalra.

Ha a nem haladó hozzászólásunk ütős volt, cirka félóra múlva azt tapasztaljuk, hogy tobzódik a csürhe. Lajos, Béla, és Géza lemarház, Gizi nem arra válaszol, amit te írtál, de azt hosszan teszi, Horváth úrnak erkölcsi fenntartásai vannak, és idegen szavakat használ, Márk illesztett vagy nyolc nevetős fejet, s legalább 30 szerencsétlen taggelte be a nevedet.

A sértegetésekkel semmiképp ne törődjünk. Ezek csak libsik.

Egy darabot azért hozzászólhatunk válaszul.
Egyet, de többet nem! Erre ügyeljünk.
Ha valaki nagyon pattog, javaslom mondjuk ezt:

„Minek taggelsz be? A te dolgod a térdelés és a bocsánatkérés. Ennyi idő alatt ötöt posztolhattál volna arról, hogy a fehér alsóbbrendű, és legalább tíz fosztogatós videót lájkolhattál volna. Minimum tucatnyi gyújtogatás éljenzést megoszthattál volna itt. Pocsékolod az időt. Térdre!”

De igazából mindegy, hogy mi, úgyis csak olaj a tűzre – hisz ezért csináljuk -, és még jön majd erre 25 friss betaggelt hápogás, 30 köpködés és hosszan levezetett kioktatás, majd amikor a tobzódó hülyék által odakörmölt sértegetések száma eléri a 100-at, szépen töröljük az eredeti hozzászólásunkat, miáltal a sok szerencsétlenek jó félórás munkája megy a levesbe.

Utána kiisszuk a maradék kávénkat, kéjesen elvigyorodunk, s az előtte gondosan kimásolt hozzászólásunkat szépen beillesztjük ismét.

De akad másfajta alkalom is a szórakozásra.

A Magyar iszlám közösség facebook hirdetésével futottam nemrég egy kört. Biztos sokan látták, feldobja rendszeresen a face, s hozzá is szóltam, amit azonnal töröltek. Mások hozzászólásait is törlik, gyakorlatilag mindenkiét, mert ott én még egyetértő megjegyzést nem láttam egy darabot se.
Délelőtt ott villog hetven háborgó, tiltakozó komment, dél körül törlik, egyre üres minden, majd uzsonna körül ismét nyüzsög a derék magyar honpolgárok hada.
Írtam is erről egy szöveget, ami valószínűleg eljuthatott hozzájuk, mert egy főmufti megkeresett levélben.
Természetesen tojtam rá. A kenetteljes szövegekből elegem van. Tudjuk, miről szól ez az egész. Valami ilyesmit írt:

„..ha jobban utána olvasna karitatív munkáinknak, melynek értéke tavaly megközelítette kis egyházunk anyagi lehetőségeinek ellenére a 100 millió forintot, melynek jó része NEM muszlim rászorulókhoz érkezett…”

Jó, jó, hát persze.

Nem foglalkoztam vele, amit nehezményezhetett, mert megjelent az oldalamon is.
Nyilvános hozzászólásként illesztette hozzá ugyanezt.
Jött a köszöntés, láttam a nevét, beugrott, hogy ki, majd árgus szemekkel figyeltem.
Néztem, hogy ír, írja, még mindig ír. Sokat ír. Szerkesztette vagy öt percig. Néha abbahagyta, gondolkodott. Aztán újra indult. Figyeltem, ahogy jelzi kis pontokkal a facebook, hogy dolgozik nagyon, töri magát, majd miután elküldte a hozzászólást, elszámoltam tízig, és töröltem.

Remélem elvitte a mentő agyfelrobbanással.
De meg is érdemli a rohadék. Letilt az oldalukon, törli, amit írok, aztán itt okoskodik?

Szerezzünk magunknak ingyen szórakozást. Higgyék el, páratlan élmény.
Mókára fel!