Az egyik Facebook-csoport bejegyzéseit böngészem. Mi mást tehetne az ember home office alatt? Beismerem, hasznosabb volna, ha a IV. István magyar ellenkirály életéről – érdekességként megemlítjük, hogy a sorszámozását az utókor adta hozzá, ő saját magát III. Istvánnak nevezte, nem ismervén el királyként unkaöccsét – vagy Cholnoky László magyar író és a Tabán kapcsolatáról olvasnék, de hát az ember gyarló.

Igen, gyarló, mert előttünk ez a csodálatos eszköz, lehetőség vagy találmány, nevezzük, ahogy akarjuk, amellyel (majdnem) mindent megtudhat az ember, ennek ellenére elenyésző számban fordul elő, hogy valaki a fizika történetének érdekességeiről, a pénzverés kezdeteiről, Peti Sándor színész életéről, Zrínyi Péter harcairól, amiket a horvát határőrvidéken folytatott a fosztogató német tisztek ellen, vagy akár a Beatles együttesről olvasgatna. Mire használja az ember? Pletykákat olvas, felnőtt tartalmakat néz, vagy ismeretlen emberekkel veszekszik és birkózik a közösségi médiában. Ami, lássuk be, felesleges, mivel soha senki nem tapasztalt olyat, hogy valaki egy gyalázkodásváltást követően azt mondta volna: „Igaza van, megfontoltam az érveit, önnek igaza van.”

A YouTube-on az írószövetség elnökének ünnepi beszéde: harminc megtekintés, fura fülű nyuszi rágcsál és pisil: harmincmillió.
Szóval az emberi természet ilyen, és ezzel máris ott vagyunk, amiről igazából beszélni akartam.

Mint mondtam, egy Facebook-csoport bejegyzéseit böngészem. A csoport jobbos, ballib közösségben kukkolni és idegeskedni én már nem érek rá. Egy ismerősöm – akivel mellesleg igen jó viszonyt ápolok, s kedveljük egymást – az USA-ból elindult és mostanság a sportban is elharapózott feketék előtti térdelés kapcsán így nyilatkozott: „Ha Mark Twain élne, ma ő is ott térdelne velük.” Hogy hogyan került ide a 110 éve halott író, arra már nem emlékszem, de ez a mondat szöget ütött a fejembe.

„Ott térdelne velük.”
Kizárt!
Hogy miért? Pontosan azért, mert a saját korában ő volt az, aki először írt le regényben fekete bőrűt egyenrangú félként. Az más kérdés, hogy a Huckleberry Finn lapjain úgy hívják a szökött rabszolgát, hogy nigger, és emiatt már ez a könyv is indexre került, de hát hogy hívták volna másként, ha akkor, abban a kultúrában az volt a neve? És most nem is Mark Twain írói kvalitásairól akarok szólni – aki amúgy az egyik személyes kedvencem, lévén az a fajta abszurd, ironikus, kissé vaskos polgári humor, amit ő képviselt, kétségkívül rám is hatott –, hanem megint csak az emberről szólnék.

Elmondjam, kik térdelnének most?
Akik akkor, a Huck Finn korában niggereztek! Mert a régi megszokások ellen pattogók az új megszokások ellen is pattognának. És akik akkor beálltak a sorba, és nem mentek szembe, ma éppúgy beállnának a sorba, és éppúgy nem mennének szembe. Mert az ember az érzelmeinek és a természetének a rabja. Nagyon-nagyon csekély számú kivételtől eltekintve. Az ilyeneket természetesen a saját korukban utálják, majd később szobrokat állítanak nekik, és hosszas tanulmányokat írnak róluk olyanok, akik az akkori és a későbbi jelenben éppúgy nem látják meg és nem értékelik a saját fejük után menő szellemeket.

Aki százötven éve azt ordította, hogy mocskos nigger, az ma nagy valószínűséggel le akarna csukatni, ha azt mondod, hogy fekete, vagy nem akarsz randizni kvóta alapján egy meleg néger transz nő-férfival. Mert az emberi természet nem változik.
Épp ezért soha ne kövessünk olyan politikai erőket, amelyek nem az emberi természetből, hanem elvont ideológiákból táplálkoznak. Aki nem arról beszél, hogy „célunk az, hogy erősebb legyen az ország”, hanem olyasmiket tol, hogy „több egyenlőség, több Európa”, arra nem szavazunk.

Előttem egy kép. Fekete-fehér fotó.
Budapest, Lánchíd, 1903.
Omnibusz, elöl egy ló húzza, oldalt jól kivehető a fakorlát.
És az omnibusz tetején ott virít egy Odol-reklám.
Ugyanaz, amely gyerekkorunkban is volt, és amely szüleink gyerekkorában is. Csak akkor a tévében a Derrick előtt, 1903-ban meg az omnibusz tetején.
Megmutatnám mindazoknak, akik azt hiszik, hogy a modern világ nemrég kezdődött, és legfőképp azoknak, akik elhiszik azt az ideologikus maszlagot, hogy az ember valaha más volt, hogy az emberi természet valaha más volt, és hogy lényegét tekintve valaha bármikor is bármi más volt az életben.