Számomra jól van ez így, mert én – sok millió társammal együtt – nem vagyok Ferenc barátja, se politikájának szimpatizánsa. Mit mondjak, épp ellenkezőleg. Ez a magamfajta szemlélőnek azért jó, mert így rendszeresen fel tudom hívni a figyelmet arra, hogy Ferenc rossz úton jár. Életeket veszélyeztet. Félrevezeti azokat is, akik követik őt és vakon bíznak benne. De miért jó ez Ferenc barátainak, politikai harcostársainak? Hiszen ők azt látják, hogy számító, félresiklott politikája miatt a főnöküket mindig csak simfelik.

Talán azért, mert a folyamatosan Orbán Viktorra lövellt sűrű, ragadós szutyok örömöt okoz némelyeknek? Hogy Ferenc még ezt is meg meri csinálni a magyar miniszterelnökkel? Ő ezért olyan f@sza gyerek, mint Szergej, aki nem fagy meg? De vajon ment-e ettől a világ elébb? Jobb lett-e a cseppekben adagolt méregtől az emberek minősége? Tudjuk, ha a hordóban lévő finom borba csak egy csepp mérget ejtünk, attól az összes benne lévő nedű ihatatlanná válik.

Még szerencse, hogy a társadalom nem bor. Néhány csöpp Feri még nem rontja meg az egészet. Sőt, azt gondolom, hogy éppen fordítva áll a dolog. Mennél több szutykot csöpögtet közénk, annál erősebb lesz a társadalom ellenálló képessége vele szemben. Annál többek számára lesz visszataszító mindaz, amit Ferenc művel.

Itt van például a notórius oltásellenessége. November óta az egész baloldal mást sem tesz, mint önző hatalomvágyból a keleti vakcinákon keresztül megpróbálja akadályozni az oltakozást. Hogy az oltáshoz lassabban jutó társadalom frusztrálódjon, hogy megkönnyítse Gyurcsányék hatalomba kerülését. Mondván, az Orbán-kormány béna, még egy nyamvadt járványt sem tud kezelni.

S még akkor is ezt mantrázza, amikor már Európa- és világszerte nyilvánvaló, hogy a legjobbak közé tartozunk a vírus elleni küzdelemben. Amikor már a beoltottak száma közelíti a hárommilliót, amitől az emberek boldogok és reménykednek, hogy hamarosan elérjük a nyájimmunitást, amivel megszabadulhat a társadalom a járvány fojtogató hatásaitól s bár óvatosan ugyan, de visszakanyarodhat régen várt, megszokott életmódjához.

Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha Ferenc belátja tévedését és – „meggyónva” bűneit – bocsánatot kér, majd tiszta lelkiismerettel áll az oltakozás mellé. Már amennyire lehet esetében tiszta lelkiismeretről beszélni. Hacsak úgy nem, ahogy a meghalt gengszterről a gyászolók a temetésén beszélnek, aki tiszta lelkiismerettel halt meg, mert azt sohasem használta.

Ferenc találhatna más témákat is a kormány bírálatára, de neki mégis ez kell. A járvány, ahol eleve kudarcra van ítélve. Hiába hazudja, hogy ő mindig is oltáspárti volt, ezt még a bigott Gyurcsány-hívők sem hiszik el. Csak azért bólintanak rá, mert nem akarnak ellentmondani a főnöknek. Pártfegyelemből. De láttuk a pártállamban, hova vezetett az ellentmondást nem tűrő pártfegyelem. Bukáshoz, politikai szemétdombhoz, hogy a második világháború német példáját ne is említsük.

Az meg aztán végképp érthetetlen, hogy miközben letagadja közel fél év harsány oltásellenes aknamunkáját, aközben nem vonja vissza azokat az országgyűlési határozatokat, amelyek a keleti vakcinák használatát, forgalomba hozatalát akarják megakadályozni. Most is bent vannak, érvényesek. Föladják a magas labdát, hogy a kormánypártok követelhessék ezek visszavonását, illetve azt, hogy a baloldali ötvenek kérjenek bocsánatot, hogy ezt aláírták.

Ki lehet állni tisztességesen is az oltakozás mellett, de addig, amíg a baloldal nem zárja le az ezzel kapcsolatos zsákutcába torkollt oltásellenes politikáját, addig nem sok hitele van. S ami a lényeg, a politikai hasznot egyáltalán nem hozza meg. Ha eljön június és remélhetőleg újra nyit az életünk, akkor senki nem fog arra gondolni, hogy ezt a sikert Gyurcsányék politikája teremtette meg. Amikor a labdarúgó Európa Bajnokságon júniusban megtelik mind a hatvanötezer ülőhely a Puskás Arénában, akkor senki nem fog hálálkodni Gyurcsány Ferencnek, mert áprilisban kényszerű érdekből kegyeskedett oltáspártivá válni. A lelátó népe ugyanis kettős ünnepet ül majd. 1. Végre ismét hódolhat szenvedélyének s kimehet a meccsre. 2. Legalább annyira annak, hogy végre legyőztük a járványt, s ha óvatosan is, de már helye van a közösségi rendezvényeknek is.

Gyurcsánynak lehet azzal szórakoznia, mint mai bejegyzésében, hogy Orbán olyan áron is teltházas focimeccset akar, hogy közben sokan meghalnak. Csakhogy a teltházas focimeccs, ha odáig jutunk, fényes bizonyítéka lesz annak, hogy legyőztük a vírust. Ha Gyurcsányék nem akadályozták volna ezt a folyamatot, kevesebb halottal, hamarabb jutottunk volna el ide. Ki lehet forgatni Komáromi Zoltán DK-s egészségpolitikus eleve hajmeresztő kijelentését, hogy a betegség jobb, mint a vakcina úgy, ahogy Gyurcsány írta: „két ima Orbánért jobb, mint egy oltás,” csak semmi értelme. Cinizmusssal, gúnyolódással ugyanis nem lehet életeket menteni.

A magyarokat csak az az ember képes megmenteni, aki szereti őket, aki közéjük valónak, ha tetszik egy vérből valónak tartja magát velük és ezt neki el is hiszik. Gyurcsánynak aligha.

Ferencnek csak akkor számít a magyar élet, akkor is csak látszólag, amikor az emberek megérzik, hogy oltásellenes politikája megbosszulhatja magát a jövő évi választáson. Kedves Ferenc, most megérezték.

A pártvezető így aztán nyakig benne van a córeszben.

Vajon ki tud mászni belőle? Nehéz elképzelni.

Sírni nem fogunk miatta.