“Kórházba került Gyurcsány Ferenc” – érkezett a hír pénteken, a koronavírus árnyékában mindenki a legrosszabbra gondol ilyen esetben, azonban gyorsan kiderült, hogy a DK elnöke szerencsére nem a Covidot kapta el, hanem allergiás reakció lépett fel nála, amelyet a párt sajtóosztályának közlése szerint egy pók vagy esetleg valamilyen rovarcsípés okozhatott.

Természetesen én véletlenül sem osztom azoknak a rosszindulatú kommentelőknek a véleményét, akik teljesen jogtalanul azt feltételezik, hogy a pók valójában valamilyen magas alkohol százalékkal bíró égetett szesz volt.

Péntek este maga Gyurcsány Ferenc nyugtatta meg a közvéleményt, hogy meg fog gyógyulni, “nem lesz itt nagy baj.” Ez mindenképpen jó hír.

Ugyanakkor azt hiszem itt lenne az ideje, hogy Gyurcsány elkezdje figyelni a jeleket.

Bevallom nem vagyok tudósa a keleti vallásoknak (római katolikusként), de azzal tisztában vagyok, hogy létezik a karma, vagyis a cselekedeteinknek olyan következményei lehetnek, amelyek visszaesnek saját magunkra. Ha jót teszünk, jót kapunk. Ha rosszat, akkor pedig rosszat.

Amennyiben objektíven néznénk a karma törvényét, akkor könnyen lehet, hogy Gyurcsány Ferenc esetében nem a pókcsípés jutnak eszünkbe, de ebbe most ne is menjünk bele.

Gyurcsány Ferenc szét van csúszva, figyelve a megnyilatkozásait egy talajt vesztett ember képe rajzolódik ki. Néhány hónappal ezelőtt arról elmélkedett, hogy a “szeretet nyelvén” politizálna, amely ismerve a múltját teljesen abszurd, ugyanakkor mindenki változhat (persze). A szeretetről elmélkedő DK elnöke a héten olyan beszédet tartott a magyar Országgyűlés épületében, amely megállta volna a helyét Szálasi Ferenc vagy Rákosi Mátyás idején is.

“Magukat is el fogják vinni. Nem is olyan soká! Egy év múlva, másfél év múlva. (…) És maguknak nem lesz kegyelem.”

Mondja ezt az a Gyurcsány Ferenc, aki csődbe vitte az országot, saját bevallása szerint végighazudta a miniszterelnökségét és még szét is veretett rengeteg embert. Valószínűleg, ha ezt külföldi ismerőseimnek mesélném, akkor nehezen hinnék el, hogy megtörténhet.

Gyurcsány Ferenc legutóbbi parlamenti felszólalásán lehet nevetgélni, lerendezhetnék azzal, hogy egy spicces bácsi hülyeségei, de sajnos az az igazság, hogy amikor a bukott miniszterelnök arról beszél, hogy nincs kegyelem, akkor azt komolyan kell venni, mert volt idő, amikor tényleg nem volt kegyelem.

Az a szerda a rendszerváltás utáni magyar parlamentarizmus egyik legsötétebb napja volt. Nyíltan fenyegetni emberek az országunk házában tényleg olyan szint, amelyre eddig (ilyen szinten) nem volt példa. Természetesen látható trend a baloldalon, hogy egy ideje arról szól a házi verseny, hogy ki tud nagyobb baromságot mondani és ki tudja minél inkább elítélni a jobboldali politikusokat. Az igazság az, hogy amikor erről mondjuk Jakab Péter beszél azon csak nevetni tudok, mert belőle azt sem nézem ki, hogy egyedül meg tudja kenni a vajas parizeres kiflijét. Gyurcsány ugyanakkor már megmutatta, hogy mit tud, ha hatalom van a kezében.

Szóval karma. Kiöntötte orális mocskát, majd megcsípte a pók és kórházba került. Nincs olyan embertársam, akinek rosszat kívánnék, éppen emiatt inkább tanáccsal fordulok Gyurcsányhoz. Ne tedd mással azt, amit te nem szeretnél, hogy veled tegyenek.