A Marco Rossi által dirigált válogatott legutóbb tavaly szeptemberben, az Oroszország elleni budapesti Nemzetek Ligája-találkozón kapott ki. A 3-2-s vereség óta hat győzelem és három döntetlen a mérleg, mind-mind tétmeccsen: két Európa-bajnoki pótselejtezőn, négyszer az NL-csoportban, majd három világbajnoki selejtezőn.

Ilyen remek sorozatot legutóbb 2000 márciusa és 2001 áprilisa között produkált a válogatott. Nyolcas szériája nem is oly régen Dárdai Pál és Bernd Storck válogatottjának volt, a ’86-os vb előtt Mezey Györggyel hétig jutott a csapat, és 1971–72-ig kell visszamenni, hogy ugyanilyen eredménysorra leljünk.

A fentiek is részben Eb-részvételt értek, igaz, akkoriban még csupán a jelenlegi létszám hatoda jutott el a négyes döntőig, és a Románia elleni párharc lényegében egy oda-visszavágós negyeddöntővel ért fel, amelyben – mivel nem számítottak az idegenben szerzett gólok – a harmadik, Belgrádban megrendezett mérkőzés döntött (Szőke István 87. percben szerzett góljával a javunkra).

Nehéz az összehasonlítás, hiszen fokozatosan elvesztették értéküket a felkészülési találkozók, és a számuk is jelentősen csökkent. Arról nem is beszélve, hogy az UEFA csak 1954-ben alakult, és az Eb – kezdeti nevén: Európai Nemzetek Kupája – négy évvel későbbi elindulásáig csupán a vébék, valamint az esetleges selejtezőik számítottak tétmérkőzéseknek.
1927–60 között létezett az Európa-kupa, amelyen a mieinken túl Ausztria, Csehszlovákia, Olaszország, Svájc és az utolsó alkalommal Jugoszlávia szerepelt, de a nem tornajellegű, hanem évekig tartó körmérkőzéses kiírást ezen országok szövetségei hozták létre. Ha tétmérkőzésként vesszük számításba, 1959 és ’62 között is összejött kilences veretlenség, de jelzésértékű, hogy nem hat hónap kellett hozzá, hanem közel 33, és a világbajnoki negyeddöntőben ért véget.

Az olimpiai szereplésekkel egyáltalán nem is számoltunk, mivel az amatőrstátuszhoz való ragaszkodás tovább torzítaná a képet. Bár az MLSZ hivatalosnak tekinti az Aranycsapat végső sikerével végződő helsinki játékok eredményeit – végtére is a legerősebb összeállításában játszott –, mai meghatározás szerint Puskáséknak még az Ek-val együtt is alig jutott kilenc tétmeccs címeres mezben, és ezeken nyolcnál állt meg a veretlenségi számláló, az ’54-es berni vb-döntőben.

Az andorrai siker nyomán az Anglia elleni összecsapással az ősszel folytatódó vb-selejtezőn elég jól állunk. Most fáj csak igazán, hogy 2-0 után 3-3-at játszottunk Lengyelországgal.