Az idegenség előtti hasra esésen gondolkodom.

Ennek a jelenségnek ezernyi válfaja van, ezernyi arca és megjelenése. Látszólag különböznek, más paravánok mögül kacsintgatnak, pedig valahol mindegyik egy tőről fakad.

Fekete-Győr András írja a facebook posztjában a következőt:

„A Fidesz mintái Keletről jönnek: egy megosztott, kifosztott, szegény országot akarnak építeni, amit aztán könnyen az uralmuk alá hajthatnak. Már most is úgy viselkednek, mintha egy keleti diktatúrában lennének: a családtagoknak vett birtokok, luxusórák, a magánrepülőzés, a dubajozás mind-mind ezt mutatják.

Pedig magyarok százezrei nem Keletre, hanem Nyugatra mennek, ha jobb munkát, szabad légkört, megbecsülést szeretnének: Londonba, Berlinbe, Párizsba. A mi mintáink is Nyugatról jönnek, és hisszük, hogy a magyaroknak jár a finn típusú oktatás, az euró és a 4 napos munkahét. Ezért dolgozunk – hogy a rendszerváltás után 30 évvel Magyarország végre tényleg elindulhasson egy szabad, gazdag, nyugati ország felé vezető úton.”

Ennek a handabandának a valóságalapját most inkább nem boncolgatom. Semmi kedvem pontról pontra végigvenni, hogy melyik hol és miben hazugság, mikor és hol a csúsztatás, illetve mi az, ami rendben, de hát ez az élet velejárója, és nem is működhet másként. Nehéz eldönteni ilyenkor, hogy valaki síkhülye, vagy tudja, hogy ostobaságot beszél, de tolja az emberek arcába.

Komolyan elhiszi valaki, hogy egy nyugati vezető nem megy magánrepülőgéppel? Egy közepes ismertségű rock zenekar azzal utazik. Mégis mivel menjen tárgyalni? Kerékpárral? Régen egy gróf vagy államférfi nem hintóval járt?

Ha már a múlt előkerült – mert előhoztam -, szintén felbosszant még, ez az un. nem kellenek pártok-féle álmodozás. „Nem kellenek pártok, valaha nem voltak pártok, és a szakrális itt-és ott világban csak a spirituális” stb.

Mi az, hogy régen nem voltak pártok? A Garai-Cillei liga mi volt, ha nem párt? A

Hunyadi-klán mi volt? A Németújváriak (Kőszegi nemzetség)? A Frangepánok? És Borsa Kopasz, Kán László vagy Csák Máté mi volt, ha nem Torgyán? A pártoskodás egyik legősibb szavunk.

Mellesleg – visszatérve Fegyőrre – köszönöm, de nem kérek abból a szabad nyugatból, ahol, ha egy férfire azt mondom, hogy férfi, meghurcolnak, ha kiderül, hogy a fejében ő bizony egy Marcsi.

De nem is ez idegesít leginkább, hanem az az automatizmus, mely természetesnek veszi, hogy valakinek – itt most a magyar vezetésnek – valamit „követni” kell. Valami után nyálat kell csorgatni. Hogy egy politikai irányvonal, vagy egy vezető, ha egy másikkal érdekszövetségi viszonyt épít, akkor az valaminek a követése, és vágyakozás arra, hogy olyan legyen. Egy magyar valóság csakis olyan lehet, hogy vagy a kelettől esünk hasra, vagy a nyugattól.

Nem értem.

Adyt az egyik legnagyobb költőnek tartom, de amitől mindig falra másztam vele kapcsolatban, az a Párizs imádat.

Tisztában vagyok a kor szellemi életének körülményeivel, de akkor is.

És ez nem szekértábor, vagy ideológiafüggő.

Látom egy oldalon – valami reakcziós, katolikus felület -, hogy „Ó, a francia lovagi szellem”. „A katedrálisok”. A büszke és dicső francia kastélyok„ ”Az ilyen és ilyen dinasztiabeli idegen király...„ stb.

Vajon mi a különbség a között, hogy valaki a katedrálisok, a királyok és páncélok miatt esik hasra egy idegen kultúra előtt, vagy amiatt, hogy ”Ó, a Szajna part„... ”Ó, a francia szimbolisták„. ”Az igazi művészet és haladó szellem„. ”Párizs az én Bakonyom...„