„Most csak köszönetet tudunk mondani. De azt nem elégszer. Egy új kormánytól viszont megbecsülés fog nektek járni” – írta, s az ember nem tudta eldönteni, miért is akarja meglágyítani az egészségügyi dolgozók szívét. Valóban azért, mert elismeri, hogy emberfeletti erővel védekeznek, ami Gyurcsány esetében, ugye, véleményes. A másik opció, hogy azért, nyeljék be az ígéretet, hogy amennyiben Gyurcsányékra szavaznak, az új kormánytól tényleg megbecsülés jár majd nekik. A nagy tanító, Soros György iránymutatásához természetesen ez illik leginkább. Ő azt mondja: „Egy hamis magyarázat szubjektíve lehet vonzóbb, mint amit igaznak tartok.” Világosan megfogalmazva ez azt jelenti, hogy az emberek jobban vonzódnak a tetszetős hazugságokhoz, mint saját, a valósághoz közelebb álló elképzeléseikhez. Persze ahhoz ember is kell, aki hazudik.

Hát, igen. Erre épít Gyurcsány nap mint nap, ha a választóihoz szól. Noha az emberek többsége jól tudja, hogy megbecsülés az új kormánytól szinte biztos, hogy nem jár, mégis sokan benyalják az üres hízelgést.

Tessék mondani, hát miféle új kormány az, amelynek Gyurcsány Ferenc lesz az erős embere? Övé lesz a szereposztás joga, s teljesen mindegy, ki melyik polcra kerül, a főnök előírása szerint mind ugyanazt a követ fújja majd.

Már ha lesz „új” kormány, természetesen. Emberek milliói ugyanis ebben egyáltalán nem biztosak, sőt. Mindent megtesznek azért, hogy a kormánykeréknél még véletlenül se kerüljön sor váltásra.

Emlékeznek ugyanis pontosan, mi történt akkor az egészségügyben – maradjunk csak ezen a területen –, amikor az „új” kormányt alakítani akaró Gyurcsány volt hatalmon. Nemhogy történelmi léptékű orvosi béremelésről nem esett szó, amivel ma már szakembereink jövedelme lassan pariban lehet kollégáikéval Nyugaton, ahová sokan épp a pénz miatt távoztak Magyarországról. S ahonnan az utóbbi időben sokan épp a hazai jó pénz és az ottani magasabb megélhetési költségek miatt térnek haza, hál’ istennek. De tudjuk azt is, hogy nemcsak az ápolók munkáját övezi hetven százalékkal nagyobb anyagi megbecsülés, hanem munkahelyükön – a különböző attraktív fejlesztési programoknak köszönhetően – országszerte sokkal korszerűbb munkakörülmények várják őket naponta, mint Gyurcsányék idejében. A paraszolvencia megszüntetésére pedig még kísérletet sem tettek, ma pedig már jogszabály szankcionálja mindkét felet: azt is, aki adja, és azt is, aki kapja. S erre mondja azt Gyurcsány, hogy az új kormánytól megbecsülés jár majd nekik. És az ég nem szakad le!

Amikor Fletóék irányítottak, akkor mi volt a megbecsülés jele? Az, hogy több egészségügyi intézményt egyszerűen bezártak. Érdekes módon azokat, amelyek fekvése ragyogó ingatlanbiznisz lehetőségét vetítette előre. Elég a Hűvösvölgyi úti Lipótmezőre vagy a fogaskerekű megállójának szomszédságában lévő svábhegyi tüdőgondozóra gondolni. A dolgozókat pedig se szó, se beszéd utcára tették. S nemcsak onnan. Összesen 6000 embert eresztettek szélnek, a megmaradtaknak pedig a hagyományosan alacsony béreket fizették, miközben elvették tőlük egyhavi keresetüket. Viszont bevezették a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, hogy a gyógyulásra vágyók a számla miatt reszketve vegyék igénybe az egészségügy különböző szintű szolgáltatásait. Viszont a széfeket beszereltették a kórtermekbe, hogy az üzletben részt vevő csókosaik zsíros megrendeléshez jussanak. Fejlesztések helyett pedig kivontak az egészségügyből 650 milliárd forintot. Most meg a látványosan fejlődő, korszerűsödő szakterület összeomlásáról beszélnek.

Ez Ferenc megbecsülése arra az esetre, ha véletlenül feléjük billenne a mérleg nyelve a jövő évi választásokon, ami – még egyszer mondom – a tömegek számára maga volna a hideglelés. A társadalom számára pedig a katasztrófa. Azért remélhető, hogy minél hangosabban kiabálják, hogy ők nyernek jövőre, az annál erőteljesebb mozgósító lökést ad azoknak, akik saját jól felfogott érdekükben ezt a hátuk közepére sem kívánják.

És ez nemcsak a kisstílű hazudozások, a piti politikai haszonszerzés olthatatlan vágya miatt van, hanem a lépten-nyomon fölbukkanó lenézés miatt is, amely a magyarok millióival szemben mind sűrűbben megnyilvánul.

Itt van például Márki-Zay Péter legutóbbi bicskanyitogató mondata: „Hogyha egy vidéki városban a Fidesz összegyűjti a legjobb embereit, akkor valószínűleg egy keresztrejtvényt nem tudnának megfejteni.” Le vagyunk hülyézve, kérem tisztelettel. Márki ugyanúgy tolja a Gyurcsány-szekeret, mint a szivárványkoalíció tagjai, s egy esetleges siker esetén akár miniszterelnök-jelöltje is lehet Ferencnek, aki ezt nemhogy zokszó nélkül vállalná, hanem röpdösne örömében, ha az előválasztáson elérné célját. Vagy ott van a koalíció Gerő András történész által csak rasszista frakciónak nevezett Jobbikja, amelynek televíziójában (N1TV) Havas Henrik és Pörzse Sándor butának és parasztnak nevezte a magyarokat, akik gyűlölik Budapestet. Gyurcsánynak egy szava nem volt, hogy rendre intse őket. De miért is ellenkezett volna, ha ehhez a stílushoz is ő adta meg a kezdőlökést, amikor azt mondta, hogy „Nem lesz árokbetemetés. Zárójel lesz. Levegőtlen világ azoknak, akik megölték a magyar szabadságot. Így van ez rendjén.”

Gyurcsánytól ezt jelenti a megbecsülés. Ez nem hamis, nem is vonzó ugyan, de teljesen igaz.

Ezt vésse mindenki jól az emlékezetébe.