Még nem tudjuk, hogy tartósan le- vagy felfelé mennek-e a számok. Azt azonban látni, hogy szombaton még körülbelül 11 ezer fertőzött volt, vasárnap mintegy 10 ezer, hétfőn 9 ezer, ma pedig 5481. A csúcs közelében vagyunk, mondják a szakemberek, nekünk azonban a négy nap számaiból is a remény mosolya simulhat az arcunkra. Még akkor is, ha esetleg korai. Az ember már csak ilyen. Ha egy mákszemnyi esély mutatkozik a pokolba kívánt helyzet jobbra fordulására, azonnal belekapaszkodik. Ezt mutatják az oltakozási hajlandóság növekedését jelző adatok is. Ami decemberben még csak 34 százalékon állt, az a legfrissebb adatok szerint már 69 százalék. Ehhez nyilván az is hozzájárul, hogy a beoltottak száma dinamikusan emelkedik, mára elérte az 1 millió 636 ezret. Április végéig várhatóan el fogunk jutni a 3 millió, május közepére a 4 millió, június elejére az 5 millió oltásig.

Ha pusztán a nyugati vakcinákra számíthatnánk, akkor júniusig csak a lakosság 25 százaléka lenne beoltva, így viszont a vírus végső legyőzéséhez rendkívül fontos 70 százalékos arány közelébe kerülünk. Az is örvendetes tény, hogy míg napjainkban az Európai Unió beoltottsági átlaga mindössze 9,5 százalék, addig Magyarország a 15 százalék feletti eredményével második az Európai Unióban. A helyzetünk ennél is sokkal jobb lenne, ha nem volna ilyen kevés a nyugati vakcina Európában.

E drámai helyzet kialakulása egyértelműen Brüsszel hibája. Az általuk titkolt, de a portálunk által is (itt és itt) bemutatott szerződések ezt egyértelműen bizonyítják. Nyilvánvaló, hogy az Európai Bizottság a felelősség áthárításában mesterkedik. A magyar kormány viszont a járvány első percétől kezdve az emberek egészsége érdekében dolgozik, nem felelőtlenül jojózik, hogy jobb színben tüntesse föl magát. Függetlenül attól, hogy az ellenzék kezdettől fogva akadályozza a védekezést, ott tesz keresztbe a kormánynak, ahol tud, miközben képmutatóan az emberek életéért, egészségéért zengi fals ódáit.

Nyilvánvaló, hogy nagyon komoly a helyzet. Sokkal súlyosabb annál, mint hogy arcpirító politikai haszonszerzésre használja valaki a járványt, s ne a védekezés érdekében történő összefogás legyen cselekedeteinek első számú motivációja. Nem félrevezető manőverekre, a választókat átverő testcselekre van szükség, hanem teljesítményre. Méghozzá kiemelkedőre. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a magyar védekezéspolitika a reményt nyújtja az embereknek, míg a Gyurcsány-koalíció a reménytelenséget árulja. Láthatjuk, hogy az ellenzék a folyamatos hergelés, az állandósult gyűlöletkeltés mellett – Brüsszellel karöltve – ijesztő kísértetként ma már ott tart, hogy rémisztgeti is a magyarokat.

Gyurcsány mai rangon aluli Facebook-bejegyzése ékes bizonyíték erre. Ezt írja: „1. Lakosságarányosan Magyarországon hal meg a legtöbb ember a világon koronavírus-fertőzés miatt. 2. Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter: »Magyarország védekezik a világon a legeredményesebben a vírus ellen«.”

Bár én nem találtam ilyen Gulyás Gergely-idézetet, s szerintem Izrael a védekezés világbajnoka, Magyarország pedig az élbolyban van, ám ez is óriási teljesítmény. Gyurcsány eredményességre vonatkozó sommás megállapítása tehát igaz. De kérdem én: érzik a két megközelítés közötti cinikus különbségtételt? Ez a magyarok rovására rendre nagyvonalú elme azzal meri vádolni a honi egészségvédelmet, amivel szemben a világ összes országa átmentileg tehetetlen. Senki nem tudja egy csapásra eliminálni a vírust. Áldozatok nélkül ugyanis – bármennyire fájdalmas kimondani – sajnos nem lehet megúszni a járványt, bárki bármekkora erőfeszítést is tesz ellene.

Ehhez képest különösen kiemelkedő teljesítmény, hogy Magyarország a védekezés terén a világ élbolyába tartozik. Ebben benne van az a hallatlan erőfeszítés, amivel hazánk igyekszik úrrá lenni a járvány okozta krízisen, s az a világ által is elismert siker, amelyet annak ellenére értünk el, hogy az ellenzék szisztematikusan akadályozza a munkát itthon, Brüsszel pedig odakint. Ezért önmagában le kellene sülnie a bőrnek Gyurcsány és tettestársai orcájáról. Ehelyett még neki áll feljebb. Még képes vádaskodni. Ki meri mondani, hogy ezért a teljesítményért még a védekezőknek kellene szégyellniük magukat. Ő mer emlékeztetni arra, hogy itt emberéletekről van szó, amelyek védelmét – csapatával együtt – halálkampánnyal, oltásellenességgel nap mint nap gátolja. S amit a világ elismer, hogy kiemelkedően védekező ország vagyunk, azt Gyurcsány egyszerűen félrelöki, magasról tesz rá. A hasára üt, s kijelenti, hogy a legrosszabbul védekező ország vagyunk a világon. Közben egész Európa irigykedve szemléli második helyünket az átoltottsági listán, s az uniós tagállamok sora jön utánunk a kelet vakcinákért, mert látják, hogy a Brüsszel által beszerzett csekély mennyiséggel legfeljebb az év végére lehetnének úrrá a helyzeten.

Zárásként forduljunk ismét a költőhöz. Vajda művének utolsó versszaka így szól: „Vörös az ég alja, / Szélvihar lesz holnap: / Azok a vén romok / Mind-mind leomolnak...”

Tudják: a remény hal meg utoljára.