Ha az ember elolvas valami liberális szónoklatot, valami haladó szellemű agymenést az egyenlőséggel, a függetlenséggel, a toleranciával és hasonló hazugságokkal kapcsolatban – ezek nyilvánvaló hazugságok, amiket a gyakorlatban elsősorban ők nem tartanak be –, akkor ezekben visszatérő elem az ún. elfogadás.
Valamit el kell fogadni, hogy az olyan. Nem kéne megváltoztatni. Meg tolerálni kéne.

Mármint az övéket.

Lakatos Márk interjúját olvasom a betiltott Indexen.

Azokra a kérdésekre, hogy „Hogyan vélekedik arról, ahogyan a magyar kormány, a magyar politika viszonyul az LMBTQ-társadalomhoz? A nemrég megváltoztatott örökbefogadási törvény, amely gyakorlatilag kizárja a melegeket a gyereknevelésből, felháborította?”, ez a fura ember a következőt válaszolja:

„Ez egész egyszerűen ciki, ami nálunk megy. Persze vannak még országok, például Lengyelország, amely még nálunk is cikibb. Amikor hétmilliárd ember él a földön, és gyakorlatilag elfogy a levegő, a víz és minden körülöttünk (...), szóval ilyen helyzetben akiknek jutalmat kéne kapniuk, azok pont mi, melegek vagyunk. Igaz, hogy nem mi szüljük tele az országot magyarokkal, de ha globálisan nézzük a föld helyzetét, azoknak a melegeknek, akik nem szülnek újabb gyerekeket, jutalmat kéne adni.”

Már itt lejön, hogy a szokásos elfogadáslózung egy hazugság, hisz nyilvánvaló, hogy ez az ember, bár utódnemzést nem vállal, annyiban mégis az alapvető emberi képletet képviseli, hogy a saját fajtájának akar előnyöket, és azt akarja, hogy a világ olyan legyen, mint amit ő képvisel. Kérdés, miért nem képes felfogni, hogy a magyar társadalom meg azt akarja, hogy a Kárpát-medence olyanokkal legyen tele, mint ők. Meg persze a fehér Európa is azt akarja, hogy Európát azok képviseljék, akik ők.

Ahogy a betelepülő harmadik világ is azt akarja, hogy itt, ahová jön, minden olyan legyen, mint ők.

„Viszont ha egy heteró pár eldobott gyerekét a meleg párok és egyedülálló szülők fölnevelik, azért szintén jutalmat kellene adni. Nem pedig ellenségképet gyártani belőlünk, csak azért, mert a migránsokból most épp nem lehet.”

Kedves Márk! Feltennék egy egyszerű kérdést. A túlszaporodást miért nem Fekete-Afrikában vagy az arab világban feszegeted? Miért nem nekik mondod, hogy ne szüljék tele a világot? Miért az 1.1-es szaporodási rátával bíró európai fehérnek szónokolsz a földről meg a biológiai lábnyomról, s miért nem a kilenc gyerekkel Európába betörő Ahmednek?

Visszatérő elem a melegek gyerekvállalásával és gyereknevelésével kapcsolatban az is, hogy ők nem változtatnák meg a gyereket, nem szólnának bele. A tétel cáfolására kapásból hozhatnánk Jesse Tyler Ferguson színész, a Modern család sorozat ismert karaktere esetét, aki kijelentette, hogy férjével, Justin Mikita színésszel nyolc hónapos kisfiukat, Beckettet „melegnek nevelik, amíg úgy dönt, hogy nem lesz heteroszexuális”. De friss külföldi példákat nem is kell keresni, ha elővesszük a józan észt.

A haladók azt állítják, hogy ők mint meleg párok egyenértékű jó szülők. Olyanok, mint a nem homokosok.
Bocsánat, de egy szülő nem szól bele? Egy szülő nem szól bele abba, hogy mit olvas a gyereke? Nem szól bele, hogy kikkel barátkozik? Hogy milyen ruhákat hord? Ki legyen a legjobb barátja? Milyen iskolában tanuljon tovább?
Egy szülő nyilvánvalóan beleszól mindenbe, ez a dolga, és egy meleg szülő nyilvánvalóan beleszólna a gyereke nevelésébe ebben a kérdéskörben is. És mi itt, a jobboldalon meg azt akarjuk, hogy a túlnépesedést oldják meg a harmadik világban, ellenben a mi életterünkön szeretnénk fennmaradni és nem kipusztulni.

„Szóval ilyen helyzetben akiknek jutalmat kéne kapniuk, azok pont mi, melegek vagyunk.”

Kedves Márk, de hát a jutalom megvan. Ezt te megkapod mind a többségi társadalomtól, mind a magyar államtól. Te ezeket a nemzetellenes gondolatokat szabadon elmondhatod, és semmiféle bántódásod nem esik. Azokban a közösségekben és kultúrákban, amelyekkel szerinted riogatják itt az embereket, és belőlük „ellenségképet” gyártanak, te ezt nem tehetnéd meg.