Azok kedvéért, akik nem szeretnének öt percet rászánni az életükből, hogy az általam kifejtett gondolatokat megismerjék, hadd summázzam röviden a lényeget: szerintem Karácsony Gergely lesz a baloldal miniszterelnök-jelöltje, rá kell készülni.

Köszönöm a figyelmet, olvasóim egy részétől most elbúcsúzom, a többieknek íme, a részletek.

Ahhoz, hogy megértsük, miért lesz Karácsony Gergely a közös baloldali jelölt, először vegyük szemügyre az előválasztás elnevezésű komédiát. Látszólag arról van szó, hogy az ellenzéki pártok demokratikus versengésben megmérkőznek, és aki a legtöbb szavazatot kapja, az indulhat helyben a Fidesz-KDNP jelöltje ellen. Eddig a mesedélután. Valójában a jelöltek személye különböző bonyolult háttéralkukon dőlt vagy dől el, nem függetlenül attól, hogy az önkormányzati választáson melyik párt állíthatott jelöltet, és melyiknek kellett háttérbe húzódnia, éppen a 2022-es országgyűlési választáson indulás reményében.

Másfelől az ellenzéki pártok csakis addig a pontig működnek együtt kéz a kézben, amíg külföldi és belföldi tartóik érdekeinek megfelelnek. Hiszen a képviselőség kenyérkereseti kérdés is, eszük ágában sincs önként odadobni több éves, akár évtizedes helyi politikai mozgolódásaik eddigi eredményeit. Nyilván jeles gondolat a Fidesz-zsarnokság megtörése, a narancsos diktatúra elleni lánglelkű harc, de lássuk be, ugyanilyen vagy még fontosabb, hogy ketyegjen az a havi néhány millió, amit az ellenzéki együttműködéssel megválasztott ellenzéki jelölt az országgyűlésben kasszírozhat. Egyetlen helyi jelölt sem lép vissza fegyelmezetten és önszántából, ha központi akarat nem kényszeríti rá. Mérget tehát ne vegyünk rá, hogy nem lesz összeveszés, duzzogás, árulás és kibeszélés az ellenzéki előválasztáson, nyilván senki sem szereti, ha központilag letiltják, ha einstandolják egy ciklusra előirányzott tíz-és százmillióit.

Ennél is fontosabb, hogy az előválasztás csak porhintés, komédia. A jelöltek részben megvannak, nyárig meg egészen biztosan meglesznek, ősszel egyszerű színjáték zajlik majd. Színjáték, amelynek egyetlen célja a lehető legtovább fenntartani a választók érdeklődését. Ettől remélik jelöltjeik ismertségének növekedését, valamint azt, hogy ők tematizálják majd a választás előtti sorsdöntő, utolsó hónapokat. A számítás voltaképpen helytálló. Abban bízhatnak, hogy a kormánypárti kommunikátorok ugyanúgy rácuppannak majd a témára, ahogyan rácuppantak a Karácsony-jelenségre az önkormányzati választáson (ma már nyilvánvaló, hogy aránytalanul és öngyilkos módon hajtogatták, hogy alkalmatlan, alkalmatlan…)

És itt megérkeztünk Karácsony Gergely becses személyéhez.

Három dolog miatt vehetjük biztosra, hogy ő lesz a közös jelölt. Egyrészt egyetlen ismert és felépített politikus sincs a baloldalon, akinek a jelöltsége ne okozna töréssel fenyegető kockázatot. Jakab, Dobrev, Márki-Zay és Fekete-Győr nem egyszerűen megosztó, de a tábor valamelyik része számára vállalhatatlan figura. Karácsony nem, ő integrál a legjobban a DK-s nyugdíjastól a momentumos egyetemistáig.

A másik ok, amiért biztosan kijelenthetjük, hogy Karácsony lesz a befutó az előválasztási színjátékban, a sikeresség látszata és valósága. Ő az egyetlen politikus az ellenzéki oldalon, aki az elmúlt tíz évben bármi komolyat is megnyert. Budapest főpolgármestersége fontos skalp, nagy elismertséget hozott neki a baloldalon, hogy legyőzte Tarlós Istvánt. Karácsonyhoz hozzátapad a győzelem és a tudás képzete, ami persze, káprázat, a ránk rohasztott Lánchíd és a körúti biciklisáv megmutatja valóságos szakértelmét, de az elkötelezett baloldali hívőnek mégis tetszik, hogy ő regnál a Városházán. Ő már győzött egyszer. Hát, most legyőzi Orbán Viktort is. És szó, ami szó, mondjunk rajta kívül bárkit, aki bármit is fel tudott mutatni a gyülevész és harmadrangú ellenzéki politikusi táborból.

Harmadszorra: azért is lesz Karácsony a jelölt, mert benne nincs kockázat. Teljesen kiszámítható, kiismerhető, még a hazugságaiban is. Milyen bájos például, ahogyan egy évvel a választás előtt most még húzódozik, aztán ősszel majd nagy kegyesen igent mond, könnyes szemmel elvállalja a felkérést, mert nem akart ő indulni, ó, dehogy, de hát segíteni szeretne a magyar demokratáknak. Igen, benne semmi kockázat. Nem lázadó, nem önálló, nincsenek tulajdonságai. Nem okoz majd galibát. Szó szerint végrehajtja majd, amire utasítják. Vetélytársai nagyrészt kezelhetetlenek és szerelmesek önmagukba, nincs meg bennük az a sunyi, őszinte hajlandóság a szolgálatra, ami benne. Ideális jelölt.

A végére egy rossz hír. Annak ellenére, hogy Karácsony lesz a jelölt, mégsem róla szól majd a következő választás. Hanem a kormányról és Orbán Viktorról. Az ellenzéki térfél jelöltjei olyanok, amilyenek, de senki sem róluk beszélt az önkormányzati választáson sem. Amibe Borkai belebukott, abba Wittinghof és a kispesti szoci maffia nem. Erre kell készülnünk 2022-ben is. Arra, hogy az egyesült ellenzék akár egy seprűnyelet is indíthat, bevethet teljesen kezdőket, vehemens antiszemitákat, tapasztalatlan hülye gyerekeket, bárkit, mégis nagyon sokan szavaznak majd le rájuk. Merthogy a Fideszt akarják büntetni.

Nagyon helyénvaló, hogy a kormányzati kommunikáció Gyurcsányra irányítja a figyelmet, valóban ő vette a nevére a koalíciót, ő szab fazont a gyereknek, csak ez nem elég az üdvösséghez. Gyurcsány kétségkívül riasztó alternatíva sokak számára, de közel sem mindenkinek. Önmagában a gyurcsányozással a kormánypártok egy tapodtat sem kerülnek közelebb a győzelemhez, a saját tábor mozgósításához elég lehet 2006 felemlegetése, de senki másra nincs elementáris hatással. A választást alkalmasint az fogja eldönteni, hogy a baloldalról mennyire sikerül hiszterizálni a közvéleményt, és hogy végre előkerülnek-e vezető baloldali politikusokról is olyan ügyek, amelyeket legalábbis meg kéne magyarázniuk. Aki tematizál, aki ráfordítja a másikra a vádjait, talán nyer. Minden apróságnak hatalmas jelentősége lesz. Könnyen meglehet, hogy a végén egy vagy két mandátum lesz a különbség.

Ebből a szempontból tulajdonképpen lényegtelen, hogy ki nyeri meg az előválasztást. De hogy Orbán ellenfele Karácsony lesz, több mint valószínű.