Marci fiával „beszélték meg” a 173 éve történteket. Gyurcsány ezt 138 szóban foglalta össze, amelyek között az, hogy ’ünnep’ még véletlenül sem szerepelt. Mert ez neki nyilván nem az. A nemzeti függetlenségtől neki nyilván borsódzik a háta. Azért kapar az egyközpontú Európai Egyesült Államokért, a birodalmi centrális irányításért, ahol a választásokat jórészt már a migránsok döntik el, vagy azok, akik tették ezt novemberben Amerikában. Hogy kisebbségben is hatalomhoz jussanak, mint Lenin Szentpéterváron, bolsevikként többségnek hazudva magukat, hogy Kun Béla, Rákosi vagy Kádár soha nem létező többségéről ne is beszéljünk.

Az 1948-49-es Forradalom és Szabadságharc Gyurcsányék családi „megbeszélésében” így hangzik. „[Marci] Érti és élvezi a mesét 1848-ról, Szendrey Júliáról és Laborfalvi Rózáról, a náluk is híresebb férjeikről.” Értik, a kisfiú élvezi a mesét. Nem tudni, hogy előbb a Jancsi és Juliskát beszélték-e meg vagy a Piroska és a farkast s utána kanyarodtak rá Szendrei Júliára és Laborfalvi Rózára, netán fordítva. Mint ahogy azt sem, hogy a történelemcsináló férjek nevét egyáltalán kiejtették-e ezen a márciusi reggelen. „Tanítsátok meg a gyermekeiteket szabadnak lenni” – írja folytatásként, majd nagy nehezen hozzáteszi: „Tanítsátok meg küzdeni a hazáért.”

Gyurcsány azzal is üzen, amit nem ír le. Például a sorrenddel. Hiszen március 15. a közösségi szabadságról szól, a nemzeti függetlenségről, nem arról, hogy személy szerint a gyerekek megtanultak-e szabadnak lenni vagy sem. A józan ész szerint az a legfontosabb, hogy a haza, a nemzet legyen szabad és független, mert abból egyenesen következik az egyén szabadsága is. Ám fordítva ez egyáltalán nem igaz. A legnemesebb szabadság ugyanis az, ha valaki azon értékek mentén érzi magát szabadnak, amelyet a nemzete képvisel. Ha a keresztény kultúra, a család, a nemzeti öntudat, a magyar jövő. Ez ad erőt összetartozó és összetartó közösségként viselkedni, megvédeni mindazt, ami számára fontos. Igen, meg lehet tanítani a gyerekeknek a kozmopolita szabadságot is, akik isszák majd a multikultit és szabadnak gondolják magukat az egész világon. Közben ott leselkedik rájuk a nyugat-európai „haverok, buli, fanta” életérzése nagytestvérével, az amerikai mélyállam liberális, mindent és mindenkit ellenőrző „szabadságával”. A birodalom szabadságával, amelyet Fletó annyira igenelne. Nem gondolom, hogy nekünk az efféle szabadságot kellene megtanítani a gyerekeinknek, ahogy azt Ferenc teszi. Előrébb sorolva az egyént kiszolgáltatottá tevő személyes szabadságot, mint a hazát. Épp úgy, mint az átkosban, a kádárista szocializmusban, amikor még Március 15-ét sem lehetett megünnepelni szabadon, a szívünk szerint. Amikor csak a szovjet vörös zászló loboghatott a fő helyen, az itt-ott előbukkanó nemzeti színű lobogó mellett.

Gyurcsány egyik kommentelője éppen erre világított rá, amikor a bejegyzéséhez mellékelt kokárdával kapcsolatban írt neki. Ferencné: „Jóreggelt, Feri nem a kokárda teszi az embert mindent belülről kell érezni.” Bár a helyesírás lehetne jobb, de a hölgy szíve a helyén van s a lényegről beszél.

És még két dolog a lényegről Gyurcsány és Március 15 apropóján. Amikor Ferenc mindkétszer mélyen hallgatott, pedig ha neki is helyén lenne a szíve, akkor egyenesen kiabálva kellett volna tiltakoznia.

Az egyik az erdőkertesi háziorvos esete, amely éppen most, az ünnepen kulminálódik. Tudják, aki megtagadta a védőoltás beadását annak ellenére, hogy kifejezetten kérték tőle. Egy orvosról van szó tehát, aki szembeszegült Hippokratészi esküjével s nem volt hajlandó védekezni, gyógyítani, miközben ő erre fölesküdött hivatását lett volna köteles gyakorolni. Több, mint ötezer háziorvos működik Magyarországon, s abból egyetlen egy bizonyult ilyen elvetemültnek. A dolgok azonban nem véletlenek most sem. Ez az erdőkertesi háziorvos nem más, mint dr. Kiss Csaba, aki a 2018-as országgyűlési választáson Pest megye 5. számú választókerületében az LMP színeiben indult. Aztán visszalépett a DK-s Rónai Sándor javára, de így sem tudták megverni a fideszes Tuzson Bencét. „Nem vállalom, hogy olyan vakcinákkal oltsam be a lakosokat, amelyeknek nincs EU-s engedélye” – indokolta tarhatatlan döntését Kiss Csaba, ami teljes mértékben megegyezik a DK állásfoglalásával, amely még petíciót is indított az európai engedéllyel nem rendelkező kínai vakcina ellen. A magyar Orvosi Kamara elhatárolódott az oltásellenes orvosi magatartástól. Gyurcsány Ferenc azonban nem, noha ez az emberellenes magatartás az ő politikai közösségének botránya is. Szerencsére Erdőkertes másik háziorvosa teszi a dolgát, így az ottani magyarok sem maradnak vakcina nélkül.

A másik eset Fekete-Győr András Momentum-elnök nevéhez fűződik. Ő pedig egyenes arról szólt Facebook-videójában, hogy eltaposná a sajtószabadságot. Március 15. előestéjén, pirossal áthúzva a 12 pont első és legfontosabb követelését: „Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.” A következő szavakkal fejtette ki véleményét a Momentum miniszterelnök-jelöltje: “Azokat a propagandistákat, és itt most propagandistákról beszélek, aki ott van a TV2-ben, ott van az Origóban, akik szándékosan rossz hírét keltik másoknak, szándékosan hamis és valótlan tényeket állítanak, akkor én őket egy időre eltiltanám a foglalkozásuktól.”

Gyurcsány természetesen ezzel kapcsolatban is hallgat, mint a sír, noha a Momentum szavazói is a Gyurcsány-párt listájára szavazhatnak 2022-ben. Vagyis egyetért Fekete-Győrrel, ahogy ő is földönfutóvá akarja tenni a kormányzat jelenlegi embereit, élükön Vidnyászky Attilával.

Hát ilyen szabadságot jelent Gyurcsánynak Március 15. Ezért nem jelenik meg rövid bejegyzésében az ’ünnep’ szó. Mert őt a rendtől kiveri a víz, neki a zavaros a világa, ahol senki nem látja, hogyan halászik. Ezért kell a Jancsi és Juliska mesével egy szinten emlegetni Marcinak a szabadságharcot, hogy szegény gyereknek még véletlenül se legyen fogalma a lényegről.

Arról, hogy milyen ember is az apja valójában.