Kit tiltsunk be?
2021.02.22. 14:00
Mivel a haladók általában az élettel, az élet folyamataival menetelnek szembe, így rendszeresen logikátlan és egymást kizáró dolgokat illesztenek egy vásárlói csomagba. (Természetesen az emberiség üdvére és boldogítására, és cseppet sem akciósan. Sokba kerül ez nekünk.)
Ilyen volt régen a békeharc, vagy korunkban az összes politikailag korrekt dogma, ahol keresztben akadályozza egymást a nők joga és a migráció, az idegenség előtti hasra esés és a szólásszabadság, a feminizmus és a transzmozgalom, a vallásellenesség és a muszlimok lábának csókolgatása, a gyermekek jogai és a nemváltoztató beavatkozások stb.
Most épp a gyermekek jogainak érdekében hallatta hangját egy haladó költőnő. Óvatosan jegyezném meg, már maga a költőnő szóösszetétel is egyfajta haladár keresztben ostobaság. Mi az, hogy költőnő? Valaki vagy költő, vagy nem. Soha nem mondjuk így: Arany János „költőférfi”. Kosztolányi Dezső „íróférfi”. Tehát itt az egyenlőség dacos toppantása és dobbantása hallatszik. Afféle felállunk a sámlira, és azt sikkantjuk: „Jogunk van nekünk is! Egyenlők vagyunk!” Amit soha senki nem vont volna kétségbe, ha nem hívják fel rá a figyelmet. Mert az, hogy festőnő, költőnő kb. olyan, mint amikor a gyarmati tisztviselő meglátott egy fekete ember kezében egy könyvet, s így vakarta az állát: Né, ez tud olvasni!
Na, szóval most egy „íróférfi” ellen emelt szót egy költőnő.
A Könyves Magazin Tizenegyes – Mit olvas az író? című sorozatában legutóbb Tóth Krisztina fejtette ki véleményét többek között arról, hogy mit kellene felvenni a kötelezőirodalom-listákra, és mit levenni onnan. A költőnő Jókai Mór Aranyemberét mindenképp kihagyná. Nem elsősorban azért venné le Jókait, mert nehezen olvasható, és kedvét szegi a diákoknak, hanem a nőalakok ábrázolása miatt.
„Mert mit tudunk meg róluk? Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja. Rendben tartja a házat, és viszi a férfi üzleti ügyeit, ha távol van. Soha nincs egy rossz szava sem. Noémi szerelmes, de osztozik a férfin. Tímár Mihály néha megjelenik a szigeten, aztán elmegy. Noémi sose kérdez, csak örül. Nem lázadozik, hanem csinosan várja Tímárt, amikor az éppen ráér.” (HVG, 2021. február 20.)
Értjük. A szereplők emberek, és mivel hús-vér emberek, nem eléggé haladók, és nem illeszkednek a politikailag korrekt dogmákhoz. (Ezekhez a hülyeségekhez csak robotok vagy mentális betegek illeszkednek, vagy az, aki karriervágyból hazudik.)
Csak azt nem értem, miért az Aranyemberrel van baja a költőnőnek? És a szerkesztőnő, aki esetleg ott volt, nem javasolhatott volna jobbat? És a korrektornőnek sem jutott eszébe, és a tördelőnő sem javasolt semmit? Mit fognak szólni az olvasónők, ha meglátják, hogy az Aranyemberrel piszmogunk, miközben még mindig ott figyel a gyermekkönyvtárak polcain az egyik legsúlyosabb kirekesztő mű.
A címe: Regélő. A szerzője pedig egy „íróférfi”: Weöres Sándor.
Rögtön testszégyenítéssel (body shaming) indul:
„Három görbe legényke, róka-rege róka.”
A görbe test élményének feldolgozásában fontos az önmagunkkal való együttérzés és az önelfogadás. Válasszunk megfelelő referenciapontot (pl. ne a topmodellekhez hasonlítsuk magunkat), és kezdjük el értékelni a személyes adottságainkat, jó tulajdonságainkat. Mondjuk néha a tükör előtt: A görbe szép!
„Tojást lopott ebédre, róka rege róka.” Ez, akárhogy is nézzük, burkolt cigányozás.
„Lett belőle rántotta, róka rege róka.” És a vegetáriánusok és vegánok érzékenysége? Az hol marad? Tán elvitte a felcsúti kisvasút?
„A kutya lerántotta, róka rege róka.” Előítéletesség a köbön. Miből gondolja bárki, hogy csak egy állat lehet a bűnös? Mi van, ha a tettes egy fehér „költőférfi”?
„Egyik szidta gazdáját, másik meg a fajtáját.”
Már ezért a betiltandó művek listájára kéne helyezni. A mondat első fele a rabszolgaságra utal, ami sérti a feketék jogait és a BLM-et, a másik meg a fajelmélet verstani megjelenítése. Szégyen!
„Harmadik az ükapját, róka rege róka.”
Ükapját? Ki lehetett az az ükapa? Nem kéne ilyesmivel ártatlan gyermekeket megfertőzni. Nem élünk a vészkorszakban, amikor a nagyszüleink származását kellett igazolni.
„Hozzávágta kalapját, róka rege róka.”
Családon belüli erőszak (csbe) népszerűsítése! Hogy idáig süllyedjen egy „költőférfi”, az túlmegy minden határon.
Azt javaslom a HVG-nek is meg Tóth Krisztina költőnőnek is, hogy felesleges az Aranyemberrel piszmogni, amikor ilyen szélsőségek vannak még köztünk. Ideje lenne Weöres Sándort is kiiktatni. Természetesen a haladás és egy jobb világ reményében.