Öt hónap kellett a baloldalnak onnantól, hogy „ne égessünk könyveket”, odáig, hogy elégetnék Jókait
2021.02.21. 19:00
Izgalmas lehet olyan elmével bírni, amely rendelkezik azzal a képességgel, hogy egyidejűleg két, egymásnak a logika szabályai alapján ellentmondó nézetet is igaznak képes elfogadni. Hogy miért merül ez fel? Az elmúlt másfél évben rengetegszer tapasztalhattunk hasonló anomáliát a globális baloldali narratívában, azonban az elmúlt évtized képzése okán ezek egy mai fiatalnak – legyen akármilyen intelligens is egyébként a saját szakmáján belül – nem tűnik fel. A mai történet remek példa erre: mi, konzervatívok minden bizonnyal emlékszünk még 2020 őszére.
Az amerikai elnökválasztás és az uniós költségvetési vita, valamint az SZFE-s diákok sirámai mellett a legfőbb témát Magyarország első gendermesekönyve adta transznemű hercegekkel és leszbikus hercegnőkkel. Az ellenzéki pártok akkor felsorakoztak a szólásszabadság mellett, a gonosz, hitleri cenzúra ellen, és másfél percenként tettek ki szivárványos zászlót, profilképet vagy megnyilatkozást a közösségi oldalukra, szolidaritást vállalva az Üggyel. Hogy egyébként mi az Ügy, azt mindig diktálja a sajtó, neked, kedves alany, ezen nem kell gondolkodnod, csak az érzést kell letölteni, és saját magadra telepíteni.
A gyűlölet okát a „sajtó” jó érzéssel pár hetente, esetleg havonta megváltoztatja, a gyűlölet tárgya azonban a cél elérése érdekében marad. Az új Ügy pedig a mindenkori Ügy lesz, soha nem volt és nem is lesz más Ügy vagy bármi, ami annál fontosabb az ország történetében. A cél az, hogy a gyűlöletet minden reggel és este 2–10 percben táplálja a „haladó sajtó” a reggel a mobilját nyomkodó alanyban. Amikor az ember az érzéseire visszagondol, ne is emlékezzen a konkrétumokra, csak arra, hogy lényegében évek óta gyűlöletben ég.
Ezért kerülheti el a figyelmüket a jelenlegi anomália. Ősszel a baloldal legfőbb érvei pontosan ugyanazok voltak, mint most, csak éppenséggel ellenkező előjellel:
- Ne égessünk már könyveket. Az elmaradott, az középkori.
- Különben is senki nem lesz semmi amiatt, mert gyerekkorában a szülei olyan mesét olvasnak neki.
Most az Aranyember kapcsán a legfőbb érvek ezek:
- Égessük el a régi világot bemutató könyveket. Az haladó, az modern.
- Rendkívül veszélyes ilyet adni gyerekek kezébe. Jó esély van rá, hogy azzá fogsz válni, akiről gyerekként olvasol.
Vagyis a baloldali sajtó képes arra, hogy ugyanazt a gyűlöletet támassza fel az emberekben egy érvnek a kimondásával, majd alig néhány hónappal később ugyanannak az érvnek a szöges ellentétével, és teszi mindezt nagyobb hatékonysággal, mint bármelyik állam bármelyik korának bármelyik rezsimje. És ez valahol csodálatra méltó, ugyanakkor rendkívül félelmetes.