Gy. F.: „Amikor azt mondom, hogy megtanultunk viharban is járni, azon egyszerű dolgot értek. Mióta mi létezünk, azóta csak ellenszélben megyünk. De bírtuk. Bírtuk azokkal, akik együtt voltak és együtt maradtak velünk. Igen, azt mondom, hogy egy irányba mentünk, mert soha érdemi irányváltást, jelentős politikai korrekciót a Demokratikus Koalíció nem követett el.”

Hogy mi ebben a disznóság? Én is azt mondom, hogy nagyon egyszerű. Csak éppen mást értek alatta, mint Gyurcsány Ferenc. Mert amit ő viharnak, ellenszélnek nevez – a politikai riválisok vicsorgása mellett, amit tekinthetünk a baloldal belügyének –, az a magyarok vele szembeni ellenérzése, amit az emberek természetes önvédelmi reflexe gerjeszt.

Az a társadalom, amely több mint negyven évet töltött Kádár börtönében, nyilvánvalóan undorodik mindenkitől, aki folytatni akarja a „népi demokráciát”. Márpedig Gyurcsány ezt akarja, összes alkalmi szövetségesével együtt. Az ugyanakkor a legkevésbé sem izgatja az embereket, hogy ezt a politikailag „túlfejlett” Nyugaton már szinte tökélyre fejlesztették, hogy a liberális „píszí” általánossá tételével lényegében megbénították a szólás- és sajtószabadságot, vele együtt a jogállamot, aminek a szabad véleménynyilvánítás az egyik tartópillére. Jó bolsi-libsi szokás szerint éppen bennünket vádolva azzal, amit jó ideje ők emeltek be a mindennapok gyakorlatába.

Egy példa. El tudnák képzelni, hogy a magyar hatóságok lekapcsolják a Facebookot vasárnap a Gyurcsány-beszéd alatt? Pedig Gyurcsány nem is államfő, csak az ellenzék nagy hatalmú, befolyásos politikusa. Eközben a „píszíre” épülő Nyugaton a még hivatalban lévő Trump elnököt is zokszó nélkül elnémította a közösségi média, megfosztva az embereket attól, hogy az általuk választott vezető szólhasson hozzájuk. S mi lett a következménye? Az égvilágon semmi. Pontosabban az, hogy azóta Joe Biden és a Facebook tulajdonosa, Mark Zuckerberg közösen azon töri a fejét, hogy a közösségi média hogyan „működhetne együtt” a demokratákkal. Ez a Biden óta az USA-ban is mindjobban erősödő láthatatlan diktatúra egyszerűen a pártállami időkre hajaz, amikor a mindenható Népszabadság fújta Magyarországon a passzátszelet.

Gyurcsány legundorítóbb sugallata azonban éppen az, hogy most önmagukat igyekeznek jó emberként, demokratának feltüntetni, akik harcolnak az „önkényúr diktatúrája” ellen. Ferenc érzékelteti, hogy az orbáni „autokratizmus” jelenti számukra az ellenszelet, amelyben ők igazi demokratává nemesedve demokráciát akarnak erősíteni.

Szögezzük le, azért tanultak meg viharban járni, mert a saját létük önmagában vihart kavar, félelmet kelt az emberekben. Nem véletlenül Gyurcsány az ország legelutasítottabb vezetője, aki mellé kizárólag olyan megélhetési politikusok állnak be, akik csak a hatalmat szeretnék megkaparintani, de az emberekhez egy jó szavuk sincs.

Sőt, Gyurcsánnyal az élen annyira lenézik őket, hogy egy évértékelő beszédben a pártelnök le meri tolni a torkukon a legordasabb hazugságot is. Eltűrik, hogy Ferenc azzal hencegjen, hogy a DK az elmúlt 10 év alatt semmiféle érdemi irányváltást, jelentős politikai korrekciót nem hajtott végre. Miközben stratégiai szövetséget kötött azzal a Jobbikkal, amelynek krónikus rasszizmusa miatt korábban a radikális szélsőséggel való szóba állást is skandalumnak nevezte, és a Fideszt vádolta a Jobbikkal való, egyáltalán nem létező közösködéssel.

A vastagbőr-hatás vasárnap is soha nem látott mértékben eluralkodott Gyurcsányon. A bolsi és az azt követő húszéves balliberális elnyomás alól nagy nehezen kikecmergett választóknak volt képe elmondani, hogy szerinte milyen vezetéssel tudna sikeres lenni a jövőben Magyarország. Mintha ezt a magyarok nem tudnák! Mintha nem azért választották volna meg háromszor egymás után elsöprő többséggel Orbán Viktort, mert ők nem tudják, mi nekik a jó a jövőre nézve.

Természetesen önmagát ajánlotta!

Még ha tisztességes versenyben akarnák legyőzni a regnáló politikai erőt. De hazudozásokkal, az Orbánék elleni gyűlölet napi szintű kinyilvánításával és további szításával, az utált pártállami világ utáni nosztalgia erősítésével akar „jobb” országot, „normális” életet teremteni? A szívének kedves Európai Egyesült Államok által támogatott migránsokkal, a vegyes társadalom alapjainak lerakásával és a genderizmussal, pusztulásra ítélve a magyarok ezer éve bevált, keresztényalapú nemi identitását? Ezzel lesz hazafias, európai kormányunk, ezért lesz könnyebb itthon élni?

Nyilvánvaló azonban, amíg a Gyurcsány itthon a politikai porondon páváskodik, addig mindig viharban fog élni. Még akkor is, ha netán megnyeri a választásokat. Mert azt követően – saját víziója szerint is – koalíciós konfliktusok tömege ömlik majd a nyakába. S Fleck Zoltán szociológus, az Eötvös Károly Intézet igazgatója, Gyurcsány régi támogatója is abban bízik, hogy 2022 után Orbán Viktor nem lesz politikai tényező. Gusztustalan vágyát aljas módon kifejtve abban bízik, hogy „a diktátorok nem szokták túlélni a vereségeiket”. Jó liberálishoz méltón diktátorügyben – gondolom – azért Gyurcsányra kivételként tekint, amely erősíti a szabályt.

Erre csak azt mondhatjuk, kár a benzinért.

Vagy Adyt idézve azt, hogy „Álmodik a nyomor”.