Jó, hát az ember a házasságba már beletörődött – ahogy azt naplóm egy korábbi fejezetében már leírtam, előbb-utóbb mindenkire sor kerül, mint a fogászaton -, de most újabb kétségeim támadtak.
Pontosabban, töprengő gondolataim.
Hogy min is töprengek? Hogy mi váltotta ki szemöldökráncoló gondolataimat?
Ránéztem a naptárra. És feltűnt, hogy nincs már messze húshagyó kedd. És hát addig tart a farsang!

Hogyan öltöztessük gyermekünket farsangkor? Hogyan öltöztessük úgy, hogy megfeleljünk a nyárspolgári elvárásoknak, a szülői munkaközösség minden lében kanál, fontoskodó anyukáinak, és mi se menjünk tönkre anyagilag.
A gyerek az mindegy. Ő úgyis elfelejti. Ha felnő az ember, senki se emlékszik a nyolc éves kori farsangi jelmezeire, pusztán csak arra kell ügyelnünk, hogy utólag minden fényképet gondosan megsemmisítsünk.

Nézegettem a neten a különféle rendelhető jelmezeket, de mivel igencsak drágák, rájöttem, hogy én a csináld magad mozgalom híve vagyok.
Bizonyára minden leendő apuka számára ijesztő a gondolat, hogy egy szülőnek mennyi mindenhez kell érteni, de ha se varrni, se más hasonlót nem tud az ember, hát fő a találékonyság!
Különben se gazdagítsuk a multikat feleslegesen.
Nos, az alábbi jelmezeket eszeltem ki, amikhez semmiféle szaktudás nem szükséges, és az előállításuk is gazdaságos.

Nindzsa.
Hozzávalók: Fekete nadrág, fekete póló, fekete cipő – ez minden háztartásban előfordul -, egy fekete kendőt elől kilukasztunk, azt annyi. Proccosabb szülő esetleg beszerezhet valahonnan egy fakardot.

Takarítónő.
Fehér nadrág, fehér póló, gumikesztyű, egy régi szivacs – beáldozunk egyet a fürdőszobából, ami már úgyis ramaty állapotban van -, plusz egy hipót, meg vödröt a kezébe nyomunk. (Fel kell rá hívni a gyerek figyelmét, hogy a hipót ne pocsékolja, és a vödröt meg hozza szépen vissza.)

Kukás.
Narancssárga póló, fehér nadrág, a pólóra ráírjuk fekete filccel, hogy Fővárosi Közterületfenntartó ZRT. És ennyi. Induláskor gyorsan a gyerek kezébe nyomjuk a konyhából a szemetes zacskót, így azt se nekünk kell ezután levinni.

Természetvédő.
Zöld nadrág, zöld póló, lábára egy régi, kitaposott cipő, fejére meg egy halászsapka – az most úgyis jön vissza a divatba, bár visszataszító -, nyakába meg egy távcső. Hogy az összképet dúsítsuk, és mégse menjen üres kézzel, kezébe nyomjuk az iskoláskorunkból megmaradt Simon Tibor-Csapodi Vera-féle Növényhatározót. A kis könyvecske már csak azért is hasznos lesz, mert amikor majd jön az eredményhirdetés, hogy melyik jelmez lett az első három vagy öt nyertes, mivel ő úgysem szerez helyezést, majd elolvasgat, amíg a díjazottakat kihirdetik, és üdvözlik.

Lázadó.
Ez a jelmez tán a legegyszerűbb. Előállítása fillérekből megoldható. Nem kell mást csinálni, csak lemásolni azt, amit a média tol az arcunkba. Fekete póló, fekete nadrág, fekete cipő – ha megmaradt kamaszkorunk bakancsa, akkor ráadjuk, legfeljebb kitömjük elől újságpapírral, ha nem, akkor erre felesleges költeni, jó a kínai tornacsuka is. Ha a kölyök húzza a száját, a szeme közé nézünk, s csak ennyit mondunk: Ramones.
Ha azt szeretnénk, hogy a lányok / fiúk kedvence legyen (nem kívánt törlendő), adjuk rá az aktuális sztár pólóját. (Most épp Billie Eilish). Ami ugyan egy fikarcnyit nem lázadó, de hát olyan dolgokért, amik valóban szembe mennek a korszellemmel, és valóban botrányt, meg felháborodást váltanak ki, nem jár soha taps, oklevél, és lelkes anyukák puszija.
Ha valóban azt akarnánk, hogy lázadjon, elég lenne annyit írni a pólóra: „FEHÉR EMBER VAGYOK”. De ne tegyük tönkre a karrierjét. Járja csak ki a sulit békében, egy érettségi ma már úgyse ér szinte semmit.