Ha csak a nagy általánosságok elpuffogtatását nem csúfoljuk drámainak. S az sem szokatlan, hogy úgy szónokolt, mintha a többi ellenzéki párt főnöke lenne. Az különösen kacagtató, amikor arról beszélt, hogy a Demokratikus Koalíció megalakulása óta soha nem követett el politikai korrekciót. Hogy miért hallgatott arról, hogy közben összeállt a Jobbikkal, s a hatalomért folytatott küzdelmében miért képes egy antiszemita párttal szövetkezni? Erről egy szót sem szólt. Rajta kívül a politikai életben ugyanis erre nem volt képes senki. Ez persze legyen az ő „titka”. Ugyanis mindenki tisztában van azzal, hogy az a szavazatmennyiség, amelyet a Jobbik be tud vinni a közösbe, arra feltétlenül szükségük van ahhoz, hogy megkíséreljék Orbánt megbuktatni. Nincs sok esélyük, de a Jobbik nélkül még annyi sem lenne. Gyurcsánynak nem a nemzet, a haza szolgálata a fontos, hanem az, hogy végre visszatornázza magát a hatalom csúcsára, ha kell, akár a zsidólistázók segítségével is. Márpedig kell.

Nem akar ő jót az embereknek, bár azt mondja, hogy a DK a legeurópaibb párt, amivel azt sugallja, hogy győzelmük esetén a magyarok is „európaibbak” lesznek. Minél? – tessék mondani. Most sem vagyunk kevésbé azok, ráadásul a nemzeti érdekeket sokkal markánsabban lehet képviselnünk nemzeti alapon, mint egy birodalom alattvalójaként.

Elég csak a vakcinabeszerzés körüli uniós bonyodalmakra, a migráció elleni védekezésre vagy a családok elleni merényletet jelentő genderizmus megakadályozására gondolni. Az ezeket támogató föderatív Európa, az Európai Egyesült Államok, ami Gyurcsányék álma, sőt – rosszabb – politikai programja, esetleges hatalomra kerülésükkel pillanatokon belül valósággá váló gyakorlat lenne Magyarországon. Efelől sem hagyott kétséget évértékelő beszédében sem.

Hiába veregeti saját vállát büszkén, hogy megszületett a hazafias, demokratikus, európai ellenzék. Ebből a magyarok azt veszik le, hogy ami Gyurcsány szerint hazafias, demokratikus és európai, az egyenesen Kun Béla, Rákosi vagy Kádár János szellemiségével egyenlő, amiből már kaptunk eleget. Nem véletlen, hogy Gyurcsány ma Magyarország legelutasítottabb politikusa, akinek egyetlen szavát sem lehet elhinni. Aki benősült a kommunista Apró-családba, aki vagyonát a bankvezér-anyós, Apró Piroska révén alapozta meg, aki olyan gazember, hogy miniszterelnöksége idején cégét olcsó árammal üzemeltette, miközben a választóinak a villamos energia árát a duplájára, a gázét a háromszorosára emelte, aki a hatalmát arra használta föl, hogy a csalással megnyert 2006-os választások után megveresse a saját népét, az mi mást érthet hazafiságon, demokrácián és Európaiságon, mint azt, ami ő és birodalmi föderalizmusra törekvő Unió annak tart. Egyáltalán nem azt a szabadságot, ami ma Magyarországon működik, amit tíz év után végre elért a jelenlegi kormány. S amit Gyurcsányék és elődeik a rendszerváltoztatás után húsz évig módszeresen akadályozni próbáltak.

Ahogy a járvány elleni védekezést is csak szavakban támogatta a Demokratikus Koalíció és összes szövetségese. Ott fúrták a koronavírus-törvényt, ahol, tudták, amelynek révény a kormány gyorsabban tudott intézkedni, ami járvány idején elengedhetetlen. Azon túl, hogy nem szavazták meg, elnevezték a rosszemlékű felhatalmazási törvényre, hogy erősítsék a világban azt az érzést, hogy Magyarországot a náci Németországhoz hasonló autokratikus erő vezeti.

Gyurcsány évértékelőjében is harsány oltáspártiságot hirdetett, miközben könnyes szemmel javasolta, hogy mindenki vigyázzon magára és egymásra. De közben az Európai Unió által engedélyezett vakcinákhoz való ragaszkodásért kardoskodott, nem véve tudomást arról, hogy már a német kancellár is az orosz vakcina után tesz lépéseket, hogy ellensúlyozzák az Unió lassúságát a beszerzés terén. Sebastian Kurz pedig egyenesen a magyar mintát tarja helyesnek, s a védettséget felgyorsító orosz és a kínai vakcinák beszerzése mellett érvel. Úgy fest az osztrák kancellárnak is többet ér az emberek élete, mint Gyurcsány Ferencnek. Ha nem jönnének ezek a vakcinák, akkor a napi száz körüli aktuális halálozási szám sokkal tovább fennmaradna, mintha általuk megsokszorozódna az oltások száma.

Gyurcsány hiába tapasztalja meg saját bőrén a valóságot nap mint nap, politikai érdekei gondolkodás nélkül felülírják. „A globális támadás ellen védekezni is globálisan kell”, mondja, de nem tér ki arra, mi van akkor, ha ez megvalósíthatatlan. Inkább arról beszél, hogy ő partnere akar lenni a hatalomnak. Nyilván azért, hogy beleszólhasson a védekezésbe. Ezt – konstruktív értelemben – így sem akadályozza meg senki. Csakhogy ő nem ezt akarja. Gondolatban már mintha előreszaladt volna az időben, s úgy tesz, mintha megnyerte volna a 2022-es választásokat. Nem konzultálni akar, sokkal inkább dönteni.

Erről szólt az egész beszéd. Gyurcsány kormányozni akar. Hogy kivel, hogy mit ajánl a választóknak cserében, arról sem ejtett egy árva szót sem.

Neki csak a hatalom kell, amúgy puszira, hogy megkezdhesse vágyott programját, az orbánisták földönfutóvá tételét, az elmúlt tíz év vívmányainak módszeres lerombolását.

Ő maga mondta, elhúzódó tárgyalások és új választás jönne egy ellenzéki győzelem után.

Nem hiszem, hogy bárki is erre vágyna.