A Magyar Nemzet Gyurcsány Ferencről szóló cikksorozatának újabb részében mutatja be a DK-elnök hatalomra kerülésének történetét.

A lap emlékeztet, hogy a szocialisták 2001-ben a párton kívüli Medgyessy Pétert nevezték meg kormányfőjelöltjüknek. Medgyessy az MSZP vezetésének belharcaiban korábban nem érintett tanácsadói körrel érkezett meg a Köztársaság téri pártszékházba. A kampányban őt segítő stábnak Gyurcsány Ferenc mellett tagja volt kommunikációs szakemberként Gál J. Zoltán, Braun Róbert és Keszthelyi András, továbbá Dobrev Klára, Gyurcsány felesége.

Gyurcsánytól származik egyebek mellett a „köteles beszédként” elhíresült, Kövér László elleni lejáratókampány ötlete, amellyel Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyvében el is büszkélkedik.

A Magyar Nemzet szerint az MSZP 2002-es választási győzelmében nagy szerepe volt az izraeli, de magyar felmenőkkel is rendelkező kampánygurunak, Ron Werbernek, aki abban hozott újat, hogy egy, a Nyugat-Európában és Amerikában már megszokott, de Magyarországon addig ismeretlen negatív kampányt vezényelt le.

Nagy hangsúlyt helyezett a szervezésre, a választók személyes meggyőzésére, a szavazókról szóló adatok összegyűjtésére, a mozgósításhoz elengedhetetlen lista összeállítására.

Gyurcsány feltörekvő miniszterelnöki stratégiai tanácsadóként napi és személyi kérdésekkel kevésbé foglalkozott, víziókkal, középtávú elemzésekkel, az MSZP megújításával annál inkább. 2002 őszén a Népszabadságban megjelent Az új szociáldemokrácia című publikációjában új társadalmi kiegyezésen nyugvó, baloldali programot hirdetett meg. Ebből világosan kitűnt, hogy nem éri be akkori hatalmával, sokkal többet akar.

Gyurcsány sportminiszter lett, kinevezését követően maga is bevallotta, hogy új szereplőnek számít a politikában, és „nem hagyományos politikai karriert” tudhat maga mögött. Tárcavezetőként a parlamentben is többször szenvedett presztízsveszteséget, amikor privatizációs üzletei voltak terítéken. S bizony előfordult, hogy csak Szili Katalin házelnök voksa mentette meg a leszavazástól, mert több MSZP-s és SZDSZ-es képviselő sem nyomott gombot, amikor a sportminiszter válaszát kellett elfogadni.

A lap szerint ekkor ismét taktikázni kezdett, és bizalmi szavazást kért magával szemben: ha szükség van rá, akkor álljanak ki mellette – hangoztatta –, ha pedig nincs, azt is mondják meg, és akkor felmentését kéri a miniszterelnöktől. A bizalmi szavazás végül elmaradt, de a trükk bevált: Gyurcsány érzékelhetően erős támogatást kapott, egyúttal megszilárdította pozícióját az MSZP régi vágású vezetőivel szemben.

A Magyar Nemzet kiemeli:

Medgyessy körül elfogyott a levegő, a két koalíciós párt a háta mögött kezdett tárgyalásba a leváltásáról.

Gyurcsány sikerrel alakította ki magáról azt a képet, hogy alkalmas miniszterelnöknek, és baloldali politikusként vannak elképzelései az ország jövőjéről. Medgyessy végül 2004 augusztusában jelentette be távozását, Gyurcsány pedig 2004. szeptember 29-én tette le a miniszterelnöki esküt.

Már az első Gyurcsány-kabinet nehéz szocialista örökséggel szembesült, a gazdasági helyzet romlása és a kormányzati tehetetlenség miatt elszabadult a költségvetési hiány, amely az államadósság és a devizaállomány növekedésével az ország hosszú távú mozgásterét szűkítette.

Az első Gyurcsány-kormány időszakára esett a 2005-ös államfőválasztás is, amely megmutatta, hiába volt a szocialistáknak és a szabad demokratáknak többségük, a belharcok miatt ezzel nem tudtak élni. Orbán Viktor több taktikai húzásnak köszönhetően elérte, hogy az általa ellenzékből támogatott Sólyom Lászlót válasszák meg köztársasági elnöknek, nem pedig a szocialisták jelöltjét, Szili Katalint, akiről a koalíciós partner SZDSZ hallani sem akart.

A 2006-os választások előtt az volt a fő kérdés, hogy a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz közül melyik nyeri el a hatalmat, a parlamenti küszöb körül mozgó kis pártok közül melyik jut be az Országgyűlésbe. Bár a ciklus közepén még úgy tűnt, hogy a szocialisták a miniszterelnök-csere ellenére is simán elveszítik a választásokat, Gyurcsány 2005 nyarától erőteljes hajrába kezdett, még egy televíziós vitát is összehozott Orbán Viktorral.

Közvetlenül a szavazás előtt, 2006 áprilisában zajlott le Gyurcsány és Orbán miniszterelnök-jelölti tévévitája. Előbbi egész pályás letámadást indított, feltűnően agresszív volt, utóbbi inkább számonkérő stratégiát választott. Gyurcsány, kormányzásához hasonlóan, a vitát is végighazudta. A miniszterelnök azt vágta a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének fejéhez, hogy „nem akarhat igaztalan módon nyerni, nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet”. „Azt kérem, még ma este, azt a kampányt, amely arra épül, hogy mi el akarunk adni, privatizálni akarunk – ezt vonják ki a forgalomból. Így sem akarhat nyerni. Ez nem tisztességes, elnök úr” – jelentette ki Gyurcsány.

A 2006-os országgyűlési választásokon az MSZP és az Országgyűlésbe éppen bejutó SZDSZ együtt megszerezte a parlamenti többséget, ezzel Gyurcsány lett az első, aki a rendszerváltás után hivatalban lévő miniszterelnökként választást nyert.