No, akkor legfőbb ideje. Az az ember, aki valamilyen szempontból „tudatos” azzal általában valami baj van.

Ha megengedik, legelőször is a táplálkozás tudatosokba rúgnék egy nagyot. A minap lementem a boltba, mert elfogyott a só. Ez egy hétköznapi történet, előfordul mindenkivel, fasisztákkal, és politikailag korrektekkel egyaránt. (Én egyik se vagyok, mielőtt bárki megvádolna. A fasizmus olasz lelkiség, ahhoz semmi közöm, a másik meg valami olyasmi, mint egy mentális betegség.)

Szóval megyek a boltba, és hajolok le a polc aljára. A polc alján van tudniillik a só. Ami feljebb van, arra azt írják ugyan, hogy só, de az valami más. Az kérem önigazolás. A „tudatos vagyok”, magyarul a „különb vagyok” érzés kelléke, piszok drágáért.

Szóval, miután kosárba tettem, amire szükségem volt, megpihent a tekintetem valamin, a felsőbb polcokon. XYZ (nem a konkrét márkanév a lényeg) só. Kis biszbasz doboz, tenyérben elfér. Nézem az árát. 200 gramm 300 Ft. Lefordítom: annak 1500 Ft kilója.

És semmi nincs benne, csak só meg csomósodást gátló anyag.

Megnéztem, a legolcsóbb só kilója 49 forint. De ha valaki finomra őrölt, szép fehér jódozott sót akar, akkor 70 forintból azt is meg lehet oldani.

A tengeri meg a Himalája sónál legalább adnak a látszatra, és a nátrium-klorid mellett vannak még benne nyomelemek meg algák. De ez egy tök üres só!

De hát Erdélyből van – mielőtt elfelejtenénk -, tehát jobb és ősibb. Tudatos és hazafi (értsd: különb) azt veszi.

Otthon aztán rákerestem a só kérdésre a neten. Van itt minden. Az egyik honlapról idézek:

„ Az emberi szervezetnek természetesen szüksége van jódra és flouridra is a megfelelő működéshez, ám nem mindegy, milyen formában jut a szervezetbe. A sóhoz hozzáadott vegyületek mindegyike mesterséges, ami sajnos ezáltal több kárt okoz, mint amennyit használ. Szervezetünk a mesterséges jódot és a fluorid vegyületeket nem képes lebontani és felhasználni, vagyis nem tudnak hasznosulni. Ezek az anyagok ugyanis gyorsítják a nitrát termelését a gyomorban, mely a legagresszívabb rákkeltő anyagok közé tartozik.
Ráadásul az asztali sók sok esetben még tartósítószereket is tartalmaznak, többek között calcium-karbonátot, magnesium-karbonátot vagy aluminium-hidroxidot, melyek megakadályozzák, hogy a só kifejthesse pozitív hatásait.”

Szent Isten, MÉSZ van a sóban, mind meghalunk!

(A kalcium-karbonát, a mészkő, amelyet porrá őrölve kőliszt termékként állati takarmány kiegészítőként használják bizonyos életszakaszokban, mint pl. a vemhesség, nagy tejtermelés.)

Eszel egy almát, eszel egy joghurtot és megvan minden ásványi anyagod, semmi szükség a szuper sóra. Még kiemelnék valamit, mert annyira tetszett: „a mesterséges jódot és a fluorid vegyületeket nem képes lebontani és felhasználni, vagyis nem tudnak hasznosulni.” Aki ezt írta, az kijárta a középiskolát? És átment kémiából? Elárulom. A mesterséges és a nem mesterséges jód és fluorid közt semmi különbség nincs. Meg se lehet különböztetni őket egymástól. Ahogy a mesterséges és a nem mesterséges C-vitamin közt sincs különbség. A mesterséges hidrogén atom meg a természetben található milliárdnyi hidrogén atom közt sincs különbség.

Ahogy az is mindegy, hogy magától forr egy víz, vagy mi forraljuk, egyaránt száz fokos és kész. Kis buborékok keletkeznek, és nem szabad belenyúlkálni.

Tudom, egyeseknek ezoterikusabb és spirituálisabban ősibb – meg persze tudatosabb -, ha a jóságos földanya vagy egy görög isten forralja, de ha Laci bácsi a gázrezsójával, az víznek és a forráspontnak mindegy.

„ A “Himalaya só” többmillió éves napfényt és energiát tárol magában. Az őstengerek kiszáradásakor keletkezett, több mint 220 millió évvel ezelőtt. A Himalaya hegység rendkívüli nyomásviszonyai következtében a sót alkotó ásványi anyagok egyenleges, kristályos struktúrákba rendeződtek, melynek bioenergetikailag igen kedvező a hatása.”

Elmondjam, ez engem mire emlékeztet? Az egyik kortárs képzőművészeti oldalon leltem ezt a csemegét:

„A repetitív, mégis változatos minimál-gesztusok kozmikus világtérbe transzponált kollázsokként, az egymással áthatásban lévő létsíkokat összekapcsoló elemekként teremtik meg a két dimenzió és a három dimenzió, a formátlanság és a forma, a fény és az árnyék, az üresség és a telítettség, a nem-festmény és a festmény közötti halk és titokzatos átmenetet.”

Na, ez ugyanaz.

Szóval vissza a sóra. Miután a cikk szidja a bolti sót – minő meglepetés – felajánlja, hogy vegyen az ember a weboldaláról piszok drágát.

Szóval, én már csak azt mondom, ha szeretnénk megőrizni mentális tisztaságunkat, akkor vegyük mindig a polc legaljáról.