Egy nagyon kedves felvidéki barátom mesélt el egy történetet a minap, amely eddig elkerülte a figyelmemet, és ahogy utánanéztem, nemcsak az enyémet, hanem a teljes magyar sajtóét. A hiányosságot most pótolom!

A történet úgy kezdődik, hogy van egy nagyszerű labdarúgócsapat, amelynek a neve FC DAC 1904. Az egyesület a felvidéki Dunaszerdahelyen működik. A klubot – ahogy a neve is mutatja – 1904-ben alapították, amikor a falloszmutogató szlovákok valószínűleg nem is álmodtak róla, hogy egyszer lehet saját országuk. Dunaszerdahely a Csallóköz központja, illetve a felvidéki magyarság egyik legfontosabb bástyája. A DAC nemcsak a város, hanem az egész régió, sőt a teljes Felvidék egyik legfontosabb identitáserősítő eleme. Gyanítom, hogy a kedves olvasó ha magáról a csapatról nem is hallott, arról biztosan van emléke, hogy az Ismerős Arcok Nélküled című dalát Dunaszerdahelyen minden mérkőzés előtt eléneklik. Bevallom, kevés meghatóbb pillanat van annál.

Szóval a DAC egy intézmény, a szó legnemesebb értelmében. A labdarúgócsapat 2016-tól új stadionban játssza mérkőzéseit, amelyeken igazi katlanhangulat van. A majdnem 13 ezer férőhelyes aréna szinte minden alkalommal megtelik. A DAC meccsei egyébként annyira jó hangulatúak, hogy rengeteg ember érkezik az anyaországból is, hogy megnézze a csapatot. Egy szó, mint száz, a DAC a felvidéki magyarságnak nagyon fontos.

Aztán van egy másik szlovák csapat, amelyről ennyi kedvességet nem igazán lehet elmondani – vagy ebben az esetben leírni. Ez a Slovan Bratislava, amely a szlovák sovinizmus labdarúgásban való megtestesülése.

A DAC és a Slovan közötti meccs mindig több egy egyszerű labdarúgó-mérkőzésnél. A szlovákok ezt az alkalmat minden esetben nettó magyargyűlöletre használják fel. A Dunaszerdahelyre érkező pozsonyiakat a játék egyáltalán nem érdekli. Hülyére isszák magukat, és hullarészegen az intim testrészeiket mutogatják a magyar szurkolóknak. Nem vicc! Az interneten több ilyen fotót is lehet találni, amikor egy-egy gól után a szlovák szurkolók nem a csapatukat éltetik, hanem a péniszüket vagy a hátsójukat mutogatják a magyaroknak. Degenerált egy brigád, az biztos.

Ez az egyik része a történetnek. Az obszcén viselkedés mellett azonban a nyílt magyargyűlölet kifejezése sem marad el. Például

Természetesen ezeken a mérkőzéseken rengeteg gyermek is jelen van, akik a szüleikkel szurkolnak a DAC-nak. A különféle mocskolódásokat nekik is végig kell hallgatniuk.

Ebből lett elege az egyik szülőnek, aki feljelentést tett a szlovák hatóságnál. Minő meglepetés: a pozsonyi ügység azóta sem vizsgálta ki az ügyet, miközben viszonylag könnyű lenne megtalálni a tetteseket, hiszen mindegyikről van fotó vagy videó.

Érdekes módon ezekről a nyílt magyarellenes uszításokról nem nagyon hallani az Európai Parlamentben, de még az Európai Bizottságban sem. Sőt, Judith Sargentini sem írja a jogállamisági jelentését Szlovákiáról. Pedig ezek az esetek egy EU-s országban történnek. Ja, hogy a magyar kisebbséggel szemben? Az már nem számít. Értjük.

Uniós bürokraták, pozsonyi ügyészek és végtelenül primitív, tahó szlovákok, szevasztok!