„A választásoknak következményei vannak” – mondta hivatali ideje kezdetén Barack Obama egy vitás ügy kapcsán. Bizonyára ő maga sem gondolta akkor, hogy egyszer a szavai a maihoz hasonló vészjósló módon térnek vissza kísérteni. Mint ahogy a washingtoni elit többi szereplője sem kívánhatta azt, hogy az amerikai fővárosban polgárháborúhoz közeli helyzet alakuljon ki a Capitolium megszállásával. Pár éve talán még a demokraták többsége is visszahőkölt volna attól, hogy a techóriások koordinált támadást intézve próbálják elhallgattatni a legerősebb politikai ellenfelüket és annak teljes politikai mozgalmát. Ma mégis ez a helyzet, mi pedig hiányoljuk a tiltakozásokat a demokrata érzelmű elit, a hollywoodi színészek és megmondóemberek részéről. Mi történt a szólás- és véleményszabadság melletti küzdelemmel?

Röviddel a november 3-i választásokat követően kiderült, hogy az amerikai társadalom jelentős része – ideértve a republikánus szavazók túlnyomó többségét – nem hajlandó a választásokat legitimnek tekinteni. Egy decemberi felmérés szerint a jobboldali érzelmű amerikaiak több mint háromnegyede, a demokraták 10 százaléka és az el nem kötelezett szavazók fele (!) úgy véli, hogy a választás nem volt szabad és tisztességes. Ma már leszögezhetjük: a napokig tartó szavazatszámlálás és hetekig tartó jogi huzavona után egy igen rosszul megszervezett és számos visszássággal tarkított választás hivatalos eredménye az, hogy Joe Biden 81 millió állampolgár és 306 elektor szavazatával győzedelmeskedett Donald Trump fölött, akire 74 millióan szavaztak, és aki 232 elektori voksot szerzett.

A washingtoni elit és a fősodorba tartozó sajtó hamar ráébredt arra, hogy a választók ilyen mértékű bizalmatlansága komoly kihívást jelent és hosszú távon hiteltelenítheti Joe Biden elnöklését. A megfontolt stratégia ilyen körülmények között az lett volna, hogy elismerik: a választás lebonyolítása nem felelt meg a jogos elvárásoknak, emellett a kifogásokat és aggályokat komolyan veszik és minden jelentősebb panaszt alaposan és átláthatóan kivizsgálnak. Így a kétkedők egy részét meg lehetett volna győzni arról, hogy a népakarat végső soron érvényesült. Nem ez történt. A washingtoni bürokrácia választások tisztaságáért felelős szervezete közölte: „A november 3-i választás az amerikai történelem legtisztább választása volt.” A fősodorba tartozó sajtó pedig azonnal igyekezett mindenkit megbélyegezni, aki visszaélésekről mert beszélni, azokat a kifogásokat pedig, melyek megalapozottnak tűnhettek, egyszerűen elhallgatták. Ezzel a hozzáállással, ami teljesen nyilvánvalóan szembe ment a valósággal, csupán azt érték el, hogy még több amerikai vált bizalmatlanná és dühössé.

(Photo by ALEX EDELMAN / AFP)

Több más ok mellett ez is vezethetett ahhoz, ami január 6-án történt. Ezen a napon tárgyalta az amerikai Kongresszus a Képviselőház és a Szenátus közös ülésén az Elektori Kollégium végeredményének a hitelesítését. Ez volt tehát az utolsó alkalom arra, hogy a választások eredményét megváltoztassák. Donald Trump a fővárosba hívta támogatóit és hatalmas tömeg gyűlt össze Washington DC-ben. Az elnök arra szólította fel híveit, hogy vonuljanak a Capitolium elé és helyezzenek nyomást a törvényhozókra annak érdekében, hogy megállítsák a szerinte elcsalt választás hitelesítését. Amikor a tüntetők a törvényhozás épülete elé értek, elszabadultak az indulatok: egy kisebb, agresszív csoport behatolt az épületbe, és rövid ideig elfoglalta azt. Miután a Nemzeti Gárda helyreállította a rendet, a kongresszus folytatta az ülést, melynek végén jóváhagyták Joe Biden győzelmét. A zavargások 5 ember életét követelték.

A világfelháborodást okozó eseménysorral Trump támogatói tehát nem értek el semmit. Sőt, a Capitolium elfoglalását a washingtoni elit és a hivatalban lévő elnökkel ellenséges techóriások arra használták fel, hogy pusztító erejű ellentámadást indítsanak Donald Trump és mozgalma ellen. A tüntetést követően a Facebook, a Twitter és a YouTube letiltotta az elnök hozzáférését a profiljaihoz, így megfosztva őt attól a lehetőségétől, hogy közvetlenül szóljon híveihez. A Twitter ment a legmesszebb, és napokig tartó tisztogatás során több tízezer konzervatív felhasználót törölt a rendszeréből.

Forrás: marketwatch.com

Itt azonban nem álltak meg, hiszen a Trump és hívei elleni fellépéssel párhuzamosan támadás indult az Amerikában egyre népszerűbb Parler ellen is. A Parler egy olyan közösségi hálózat, mely a Twitter cenzúramentes változataként írható le. Amint a választási kampány során világossá vált, hogy a Facebook és a Twitter Trump esélyei ellen játszik, a Parler felhasználóinak száma robbanásszerű növekedésnek indult, hiszen a cenzúra elől sok jobboldali felhasználó ide menekült. Ezzel a kihívással szemben a techóriásoknak lépniük kellett. Arra hivatkozva, hogy a Parler nem moderálja a bejegyzéseket kellő szigorral, a Google és az Apple kitiltotta a közösségi hálózatot az alkalmazás-áruházaiból, az Amazon pedig megfosztotta őket az internetes tárhelyüktől. Így e sorok írásakor a Parler teljesen elérhetetlen. A konzervatívoknak nincs hová menekülniük.

Akinek esetleg kétsége volt afelől, hogy mit tesz majd az új hatalom Trump 74 millió szavazójával, megkapta a választ: megfosztják őket azoktól az internetes platformoktól, ahol tarthatják a kapcsolatot, eszmét cserélhetnek és szerveződhetnek. Ez totális cenzúrát jelent, egy olyan mozgalom intézményes elhallgattatását, ami közel került ahhoz, hogy győzzön a választásokon úgy, hogy minden idők második legjobb eredményét érte el és közel tízmillióval több szavazatot kapott, mint négy éve.

Ha ez nem lenne elég, a washingtoni elit újabb alkotmányos felelősségre vonási eljárással fenyegeti az elnököt. Idő szűkében az eljárás nem érhet véget Trump hivatali idejének lejárta előtt, de nem is ez a cél. Ha a szenátus megszavazza, az impeachment mellékbüntetéseként az elítélt politikus életre szólóan eltiltható a választott tisztségek betöltésétől. A cél tehát az, hogy Trump újbóli indulását 2024-ben jogilag is ellehetetlenítsék, ezáltal megfosztva választóit attól a reményüktől, hogy tisztességes politikai harcban a következő választások során vegyenek elégtételt a korábban elszenvedett vereségért.

Mindez természetesen önsorsrontó stratégia. Nincs példa arra, hogy egy hasonlóan erős, szervezett, dinamikus és egységes politikai mozgalmat, mely az ország felét képviseli, bárhol a világon hosszú távon el lehessen nyomni. Pláne lehetetlennek tűnik ez az Egyesült Államokban, ahol az emberek ahhoz vannak szokva, hogy bátran vállalják politikai nézeteiket. Arról nem is beszélve, hogy felmerül a kérdés: lehet-e egyáltalán amerikai demokráciáról beszélni most, hogy az ország felének igyekeznek befogni a száját, és a szimbolikus politikai vezetőjüket meg akarják fosztani a politikai szerepvállalás esélyétől?