Várjunk, várjunk, várjunk!
Aki ma még nem ivott kávét, az ne tegye fel. Spóroljunk a kávéval, meg a vízzel is. Vérnyomásfokozással ingyen ellát minket a haladó világ, ahol nincs diktatúra, mint nálunk.

Még csak az év első hónapjának legeleje van, de máris születtek izgalmas dolgok a kulturmarxista nyomulás területén.
– Ó! – csillan fel esetleg az érdeklődő szeme, aki követte az elmúlt évek beteg törekvéseit. Mi lett az új célpont? Eddig már belekötöttek abba, hogy a Csernobil című filmben nincsenek négerek. Gyűlöletkeltő alkotássá vált az Elfújta a szél. Megtudtuk, hogy rasszista a Hupikék törpikék (Náci és sztálinista jellegű társadalmat építettek ki a hupikék törpikék – állítja egy francia író új könyvében). Olvastuk, hogy Will Smiths nem elég fekete egy szerephez. De igazság szerint kár belemenni a részletekbe, hisz maguk a haladárok deklarálták, hogy 2024-en túl csak kisebbségeket bemutató filmek versenyezhetnek az Oscarért.

Jó, jó, de mi az új csemege?
A Robinson Crusoe? A Winnetou? Az Egri csillagok? Vagy maga a középiskolai történelemkönyv? Kapaszkodjanak meg, a Grease.

Valóságos keresztes hadjárat – elnézést, ez túl anakronisztikus, inkább így fogalmaznék, valóságos BLM-fosztogatás – indult a film ellen, miután az ünnepekkor több országban is bemutatták, és a mai kor ifjú libertáriánus titánjai először szembesültek egy olyan világgal, amely még a PC-terror előtt létezett. Hogy mi volt a baj a kritikusok szerint? Szexista, rasszista, homofób stb. stb. stb. (ásítás).

„Bár a Grease a 70-es évek egyik legtöbb bevételt hozó filmje volt, túlságosan is szexista, árad belőle a nőgyűlölet, és borzasztó, hogy csak fehér emberek szerepelnek benne. Örökre be kellene tiltatni, hogy soha ne játszhassák a tévében, végül is 2021-et írunk” – háborgott az egyik kritikus. Volt olyan haladó, aki azon akadt ki, hogy az egyik fiú szereplő megpróbál az egyik jelenetben az egyik lány szoknyája alá lesni. Gondolom, az illető a melegfelvonulások lelkes támogatója, s az ilyesmire elviszi a gyerekét is.

Olivia Newton-John (72) és John Travolta (66) mint szélsőség. Eszem megáll!

Pár érdekesség a gyűjtőknek itt, ill. itt.

Nem sok marad, ha ez így folytatódik. Kukába kerülhet a teljes filmtörténelem, az irodalom, a zenetörténet, de voltaképp maga a történelem is, lévén a megerőszakolástól mentes valóságban a nők nők, a férfiak férfiak, kilencvenféle nemi identitás nem létezik, és amúgy is az alkotásokban túl sok a fehér ember.
De nem jósolok túl sok jövőt a pop- és rockzenének sem. A rockhősök hímsoviniszták, a számok fele arról szól, hogy a fiú be akar nézni a lány szoknyája alá, de a szintipop képviselői sem ússzák meg hamarosan, hisz elég ránézni az A-ha vagy a Kraftwerk együttesre. Senkinek nem tűnt még fel? Mind-mind európai, és mind-mind fehér férfi!
Csak nekem tűnik fel, hogy az A-ha mennyire döbbenetesen fehér?

Szegény Sex Pistols! Nem sok lehet már hátra neki sem. Fehér férfiak, akik rendszeresen énekeltek a meetooról, és ráadásul egyetlen meleg vagy fekete sincs köztük. Nem beszélve, ugye, azokról a pólókról. Bár még eljöhet az idő, amikor azokkal nem az lesz a baj, mint most, hanem hogy jó, jó, durva, de nem elég harmadik világbeli. A botrányhősökből lesznek a forradalom áldozatai.

S ha már botrány. Annyira ideje lenne egy igazi botrányfilmnek. Amelyben például a meleg szereplőket aberrált megrontó állatként ábrázolják, rendkívül gusztustalan színészekkel, a szélsőséges feminista szereplő egy elrettentő külsejű szörnyeteg lenne, aki fiúgyermekét női ruhákban járatja oviba, azzal traktálva, hogy merjen nyugodtan nő lenni. Az ártatlan áldozat egy fehér kamasz, akit fekete vagy arab elkövetők halálra vernek egy rasszistának vélt félmondat miatt, stb.
Bár nem hinném, hogy ezt bárki szponzorálni merné, és nézhetnénk a Netflixen vagy az HBO GO-n.