Olvastam egy humorosnak szánt szöveget a közösségi médiában, amely így szólt:

Nyilvánvalóan a készítő viccnek szánta a szöveget, ugyanakkor érdemes egy pillanatra komolyabban venni. Ténykérdés, ha az 1918 és 1920 közötti magyar politikai stabilitás nagyobb, a háború után pedig nem fogyasztunk el két év alatt kétszámjegyű miniszterelnököt, akkor nagyobb esély lett volna hazánk számára kedvezőbb békefeltételek kialkudására.

Nem így történt. Trianonban egy megrogyott ország, instabil politikai vezetése tárgyalt, amelynek eredménye a magyar nemzet legnagyobb tragédiája lett. Akkoriban sokszor visszatérő jelenség volt a történtek miatti bűnbakkeresés, egy név mindig elő is került: Kun Béláé. Később a történészek egy csoportja megállapította, hogy hibás a következtetés, amely szerint Kun Béla felelős lenne a Trianonban történt eseményekért, amellyel én annyiban vitatkoznék, hogy a Tanácsköztársaság időszaka biztosan nem festett túl jó képet a magyar politikai életről főleg francia vagy angol szemmel. Illetve a békét megelőző alkuk idején a románok is tudtak arra hivatkozni, hogy Magyarországot, amennyire csak lehet meg kell semmisíteni, hiszen egyszer már mennyi nehézséget okozott a proletárdiktatúra.

A történelmi kitekintéssel csak annyit szerettem volna jelezni, hogy a magyar történelemben nem új jelenség az, hogy a nemzeti érdeket felülírja a pillanatnyi politikai haszon, hiszen a napokban ismét ez történt Magyarországon.

Még véletlenül sem szeretném az uniós vitát Trianonhoz hasonlítani. Ismét jelzem, a történelmi kitérővel csak egy érdekes magyar jelenségre szerettem volna felhívni a figyelmet, amely nem a mai baloldal sajátja, hanem a mindenkorié. Pedig a politikai stabilitás fontos! Főleg nemzeti kérdésekben. Ezt nem fogja soha megérteni a baloldal.

Az elmúlt hetek az uniós vétóról szóltak már ami az európai és a magyar belpolitikát illeti. Magyarország és Lengyelország vétóval élt az Európai Unió új, következő hétéves költségvetésével szemben. Az EU tagállamainak vezetői már úgy tűnt, hogy nyáron megegyeznek a kérdésben és el is indulhat az új költségvetésre vonatkozó folyamat, illetve a Next Generation EU nevű közös hitelprogram, amely a koronavírus járvány okozta gazdasági nehézséget hivatott orvosolni. Az Európai Parlament azonban bekavart és kitalálta, hogy kössék az uniós kifizetéseket a jogállami mechanizmushoz.

A jogállamisággal az a legfőbb probléma, hogy nincs pontosan definiálva, hogy mi is az. Éppen emiatt Magyarországra folyamatosan rásütik, hogy megszűnt a jogállamiság, mert mondjuk nem akarunk több millió bevándorlóval együtt élni vagy nem fogadjuk el a különféle beteg gender elméleteket. Tehát az Európai Unió politikai fegyverként akarta használni a jogállamisági kérdéskört, ami segítségével pénzzel zsarolhatott volna minket és a lengyeleket. Azzal a pénzzel, ami egyébként Magyarországnak jár, hiszen nem könyöradományról van szó.

A jogállamisági mechanizmus bevezetését vétózta meg Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki. Hosszú tárgyalássorozat folyt a többi 25 tagország között, hogyan lehetne kicselezni, kikerülni a magyarokat és a lengyeleket, azonban ez sehogy nem sikerült nekik. Csütörtök este megszületett az az egyezség, amit a magyar, illetve a lengyel oldal szeretett volna. A végső megállapodás garantálja, hogy a jogállamisági mechanizmust csak a támogatásokhoz közvetlenül kapcsolható ügyekben alkalmazhatják, illetve mielőtt hatályba lépne, a tagországok előzetes normakontrollt kérhetnek arról az Európai Bíróságon. Jelenleg úgy néz ki, hogy ez körülbelül két évvel tolhatja el a rendszer hatályba lépését. Tehát ezt azt egészet nem lehet politikai nyomásgyakorlásra használni. Ez a győzelem igazi értéke.

A győzelmet Orbán Viktor és a magyar kormány érte el, ugyanakkor a diadal a magyar embereknél csapódik le.

A miniszterelnök sikere, a magyar állampolgárok győzelme. Ugyanakkor a baloldali ellenzék, ahogy régen most is azon dolgozott, hogy Magyarországnak rossz legyen. Hiába mondják erre, hogy a magyar kormány nem egyenlő Magyarországgal. Ebben a helyzetben most egyenlő, hiszen a magyar kormány volt képes egyedül arra, hogy elintézze az uniós források Magyarországra történő gondtalan érkezését.

Az elmúlt napokban minden lehetőséget megragadtak az ország lejáratására és az emberek hergelésére. Ingyen pénzről hadováltak, csúnya vereségről álmodoztak. Egyetlen céljuk volt ezzel is. A magyar kormány hitelének rontása és az instabilitás, amely 1918 és 1920 között sem vezetett sok jóra. Szerencsére ma más a helyzet és súlytalan mocskuk csak a józanul gondolkodó emberek idegeit kezdte ki.

Dobrev Kláráék csalódottak voltak az eredményt látva. Fel kellett ismerniük, hogy hiába kampányoltak sok tízmilliós reklámokkal és videókkal az unió mellett, az EU nem váltja le helyettük az Orbán-kormányt.

Az elmúlt néhány hét tökéletesen megmutatta, hogy a “hazai” baloldalt még nyomokban sem érdeklik a magyar emberek. A hatalom és a pénz annál inkább, amiért mindenre képesek. Elárulni a saját hazájukat.