1914. december 11-én, Limanovában az első világháború nagy csatájában a magyarok hatalmas győzelmet arattak. Suhanc fiatalok, édesapák és parasztemberek is harcoltak, akik még soha az előtt nem fogtak fegyvert a kezükben. A limanovai csatában egy maroknyi magyar huszárcsapat, a decemberi hidegben, a limanovai nyírfaerdőben győzte le a félelmetes orosz hadsereget. Lovaikat, szuronyaikat hátrahagyva, kíméletlen kézitusában, ököllel, foggal és körömmel, lehúzott csizmájuk sarkantyús végével, hosszú nyelű gyalogsági ásóval, puskatusuk karabélyával futamították meg a sokszoros túlerőben lévő orosz hadsereget. Hogy mégis hogyan lehetséges mindez? A hazaszeretetük, a bátorságuk és az önfeláldozásuk elég volt ahhoz, hogy megállítsák az oroszokat: Krakkó állva maradt, az oroszok pedig nem tudtak áttörni.

A limanovai csata azonban méltatlanul feledésbe merült, az elhallgatott magyar történelem egy darabja lett. Évtizedeken keresztül nem lehetett róla beszélni. A feljegyzések nagy része eltűnt, egy részét a románok elégették, 1945 után pedig a kommunisták vették tilalom alá a hősök emlékezetét, az iskolákban sem tanították a limanovai győzelmet. Hogy a csatában győzedelmeskedtünk, annak emlékét csak az érintett családok őrizték, ha őrizték. Ma azonban beszélhetünk róla, emlékezni pedig kötelességünk.

Manapság, amikor hősnek lenni annyit jelent, hogy lecseréljük a profilképünket valami színes szalagosra vagy beszólunk valakinek egy kommentháborúban, még fontosabb lett, hogy ne felejtsük el a valódi hősöket. Azokat, akik kiharcolták nekünk azt a szabadságot, kényelmet és biztonságot, amiben mindezt megtehetjük. Azokat, akik megvédték nekünk a hazát. A legkevesebb, amit tehetünk értük, hogy emlékezünk. Hálát adunk azért, hogy életük árán is megvédték a hazájukat. Emlékezzünk Limanovára, az első világháború nagy csatájára!

Ha nem tudod mi történt Limanovában, ne okold magad! A nefelejcs.hu oldalon mindent megtalálsz!