Az egyes országcsoportokat vizsgálva megállapítható, hogy az alapítók és az integrációhoz még a XX. században csatlakozó, hagyományosan célországoknak számító országokban magasabb az aggodalmukat kifejezők aránya, ugyanakkor a V4-országok megkérdezettjeinek is közel a kétharmada (65 százalék) véli aggasztónak az illegális migránsok beáramlásának problémáját.

A kutatás arra is rákérdezett, hogy az európaiak szerint milyen okból érkeznek bevándorlók a kontinensre. Míg 2016-ban (a migrációs válság második csúcsévében) a szűk többség (51 százalék) még úgy gondolta, hogy a többség saját életét mentve menekült el hazájából az EU területére, addig 2020-ban már csak 37 százalék vélekedett így. Ezzel párhuzamosan

A megkérdezettek több mint kétharmada (67 százalék) úgy látja, hogy az Európai Unió nem megfelelően kezeli a migrációs válságot. Miközben minden tagállamban többségben voltak azok, akik elégedetlenek az EU válságkezelésével, a legrosszabb bizonyítványt két frontország, Görögország és Olaszország esetében állították ki: a görögöknél 82 százalék, az olaszoknál 81 százalék értékelte gyengének Brüsszel teljesítményét.

A válaszadók több mint háromnegyede (78 százalék) egyetért azzal az állítással, hogy Brüsszelnek hatékonyabban kell védenie az európai határokat. A hatékonyabb határvédelmet elvárók aránya két külső határt őrző tagállamban a legmagasabb: Máltán (90 százalék) és Magyarországon (88 százalék).

A menedékkérők szétosztása már felszínre hozza a „nyugatiak” és a „keletiek” (ha úgy tetszik, „régiek” és „újak”) közötti megosztottságot, rámutatva az egyik fontos okra, amiért a kvóták nem jelenthetnek kiutat a migrációs válságból az EU és tagállamai számára. A megosztottság jól kirajzolódik, ha megvizsgáljuk az egyes országcsoportok közötti válaszadási arányokat. A „régi” tagállamokban a kvótaterv támogatottsága 59 százalék, ezzel szemben a volt szocialista országokban és a V4 államaiban mindössze a válaszadók 30, illetve 28 százaléka helyesli Brüsszel terveit a menedékkérők kötelező elosztására. Érdekesség, hogy a visegrádi országokban pontosan kétszer akkora (56 százalék) a kvótaterv ellenzőinek tábora, mint a támogatóié, aminek alapján kijelenthető, hogy a menedékkérők kötelező szétosztására irányuló brüsszeli törekvések nem találkoznak a visegrádi együttműködés polgárainak elvárásaival. Jól látszik, hogy a frontországok és fontos bevándorlási célországok is felsorakoztak a javaslat mögött, hiszen az ő szemszögükből a kvóta elsősorban tehermentesítést jelent. A másik oldalon találjuk azokat a tagállamokat, amelyek elutasítják a tömeges (illegális) migrációt és a befogadást.

illetve a bevándorlás helyett a családokat támogassák. A válaszadók meghatározó többsége (69 százalék) alapvetően egyetértett azzal, hogy országa a belső erőforrásokra támaszkodjon, és a helyi családokat támogassa a bevándorlás helyett, ugyanakkor itt is visszaköszönt az egyes országcsoportok közötti hangsúlybeli különbség: a „régi” tagállamok 65 százalékos arányával szemben a posztszocialista országokban 81 százalék, míg a visegrádiakban 78 százalék értett egyet az állítással. Kijelenthető tehát, hogy az egykori szocialista tömb válaszadói – így a magyarok is – a családok védelmét, illetve támogatását alapvető elvárásként fogalmazzák meg kormányaikkal szemben, a demográfiai, valamint az ezzel összefüggő gazdasági nehézségek leküzdésének kulcsát nem a bevándorlás ösztönzésében látják. Sőt, e véleményt a nyugat-európai társadalmak többsége is osztja.