Az USA a világ első modern demokráciája. Ennek megfelelően az Egyesült Államok választási rendszere igen nagy presztízzsel bír még ma is a nyugati civilizációban. Bár az amerikai voksolás univerzális, demokratikus példaképjellege mindig is el volt túlozva, tény, hogy több mint két évszázadon át szolgálta az amerikai választópolgárokat és politikai pártokat többé-kevésbé mindenki – vagy legalábbis a nagy többség – megelégedésére. Szögezzük le, hogy ez óriási teljesítmény egy olyan intézménytől, melynek legfontosabb pillérei alig módosultak ez idő alatt. Azonban mindez azt is jelenti, hogy ez az intézményrendszer – ahogy a novemberi elnökválasztás is bebizonyította – mostanra elavult, és már képtelen megfelelni annak a jogos választói elvárásnak, hogy gyorsan produkáljon pontos eredményt egy átlátható folyamat során.

Bizonyára sok olvasó tartja túlontúl bonyolultnak az Amerikában honos kétlépcsős választási rendszert, ezért első lépésként bemutatjuk, hogy miért is alakult ki ez az eljárás. Az alapító atyák elsősorban nem egy demokratikus államot igyekeztek létrehozni, hanem egy a fékek és ellensúlyok rendszerére épülő, jól működő köztársaságot. Ilyen szempontból érthető, hogy miért nem közvetlenül a népre bízták az állam fejének megválasztását. Végső soron azt az ötletet is elvetették, hogy a Kongresszus válasszon elnököt, hiszen ezzel sérült volna a végrehajtói és törvényhozói hatalmi ágak szigorú szétválasztása. Így kompromisszumként jött létre az Elektorok Kollégiuma, ahová négyévente a tagállami törvényhozás a népesség függvényében delegál elektorokat, akiknek mindössze egy feladatuk van: az elnök megválasztása. Hol jut itt szerep a választópolgároknak? – kérdezhetnénk. Nos, az alkotmány szerint sehol. Az 1787-ben létrehozott dokumentum II. cikkelyének első bekezdése erről mindössze ennyit ír: „Minden állam a törvényhozó testülete által előírt módon annyi elektort jelöl ki, amennyi szenátor és képviselő az államot a Kongresszusban összesen megilleti.” Kezdetben volt olyan állam, ahol az elektorokat a helyi törvényhozás választotta, de olyan is, mely az általános választást írta elő módszerként arra, hogy az állam dűlőre jusson az elektori listával kapcsolatban. Ez utóbbi módszer csak a XIX. század közepére vált általánossá.

Természetesen ez sem a szövetségi törvényhozásnak volt köszönhető, ugyanis a választások szabályozása végig a tagállamok kezében maradt. A szövetségi alkotmánymódosítások is csak annyiban szóltak bele a folyamatba, hogy idővel előírták: tilos kizárni a választók köréből a tizennyolcadik életévüket betöltött amerikai állampolgárokat faji, illetve nemi hovatartozásuk alapján. A polgárháború után a déli államoknak sokáig előzetes jóváhagyást kellett kérniük a választási szabálymódosításokhoz a szövetségi igazságügyi minisztériumtól, de ebben az esetben is pusztán egyfajta vétójogról volt szó: nem a központi kormány írta meg a módosításokat, pusztán csak ellenőrizte és jóváhagyta azokat. A lényeget úgy lehet összefoglalni tehát, hogy az amerikai elnökválasztás a valóságban ötvenegy különálló választás (azért ötvenegy, mert az ötven állam mellett a főváros, Washington D.C. is választ).

A választások majdnem minden elemét különböző módon szabályozzák az egyes államok. Mivel idén az előzetesen leadott szavazatok miatt komolyabb bonyodalmak alakultak ki, vegyük most példaként a levélszavazás ügyét. Vannak olyan államok, ahol csak nyomós indokkal lehet korábban vagy levélben szavazni, és vannak olyanok, ahol ehhez nincs szükség indokra, de írásban kell kérvényezni a lehetőséget. Emellett vannak olyan államok is, melyek automatikusan megküldik a szavazólapot minden névjegyzékben szerepelő választópolgárnak. Arra vonatkozóan, hogy a levélszavazatnak mikorra kell megérkeznie, hogy érvényes legyen, minden állam saját határidőket állapít meg: hol a választás napja előtt egy vagy több nappal, hol a választás napjáig, sőt olyan államok is vannak, ahol még napokkal a választás után is érkezhetnek érvényes levélszavazatok. A levélszavazatok formai szabályai is államról államra változnak: hol kell biztonsági borítékot használni, hol nem. Hol kell esküvel megerősített nyilatkozatot csatolni a vokshoz, hol pedig nem.

Ráadásul a levélszavazat körüli probléma tényleg csak a jéghegy csúcsa. Különböző államokban különböző módon kell regisztrálni a választói névjegyzékbe, és eltérő módon törlik onnan az időközben elhunyt vagy más államba költözött választókat. A különböző államokban más és más módon történik a választópolgár azonosítása, bizonyos helyeken csak fényképes igazolvánnyal lehet szavazni, másutt csupán az adott szavazókörben történő első szavazásnál kell bemutatni azt. Megint máshol erre egyáltalán nincs is szükség. Emellett a szavazás módja is változó, nemcsak államról államra, de szavazókörről szavazókörre is. Itt papíron kell tollal ikszelni, ott egy szavazógép megfelelő karját kell meghúzni, amott egy számítógépes rendszer rögzíti a választói akaratot. A szavazólapokat aztán különböző módon számolják, hol kézzel, hol géppel.

A fent bemutatott káoszra még rátett egy lapáttal az idei koronavírus-járvány is, melynek negatív hatásait kivédendő a tagállamok fejvesztett szabálymódosításokba kezdtek. Minderről bővebben a következő cikkben írunk, de annyit előre bocsáthatunk, hogy ennek a kapkodásnak nem az lett a vége, hogy növekedett a bizalom a rendszer iránt. Sőt, szögezzük le: egy súlyos társadalmi feszültségekkel terhelt évben, amikor kiemelkedő fontosságú nemzeti érdek fűződött volna az elnökválasztás gyors, hatékony és megbízható lebonyolításához, az amerikai választási rendszer csütörtököt mondott, és az eredményeket napokig nem voltak képesek összesíteni a legfontosabb billegő államokban. Amikor pedig végre sikerült, az eredmények nem egyeztek a választás éjszakáján tapasztalt helyzettel. Mindez jelentősen aláásta az amerikai társadalom Trump-párti részének bizalmát a választás tisztaságában.

Az, hogy az idei választásokkal gond lesz, sajnos várható volt. A fent említett problémák már korábban is ismertek voltak, és az volt a csoda, hogy az amerikai választási rendszer mind ez idáig egyetlen modern elnökválasztás során sem szerepelt le teljesen. 2000-ben Floridában egyszer már nagy volt a baj, de azt egyszeri esetnek lehetett tekinteni, melyet az állam akkor kezelni tudott. Nem véletlen azonban, hogy sokan sok helyen írtak már az amerikai választási reform szükségességéről, és valószínűleg ezek a hangok tovább erősödnek a jövőben is.

Sokan fognak kardoskodni az Elektori Kollégium fenntartása ellen és a közvetlen elnökválasztás bevezetése mellett, de túl azon, hogy ez a radikális lépés elvileg is nehezen lenne védhető – az amerikai köztársaság föderatív jellege miatt furcsa lenne, ha az egyes államokat kiiktatnák a legfontosabb tisztviselő megválasztásából –, a gyakorlatban sem mutatkozik semmi esély rá, hiszen alkotmánymódosítást igényelne. Az alkotmánymódosítás pedig még akkor is évekig tartó folyamat, ha mindenki egyetért a bevezetendő új szabállyal.

Ennél sokkal járhatóbb út lenne, ha a tagállamok önszántukból egységesítenék a választási szabályaikat. Fontos megjegyezni, hogy idén is voltak olyan államok, melyek jól szerepeltek a választások lebonyolítását illetően. A 2000-es Bush vs. Gore párharcnak mindmáig ható legtartósabb következménye például az lett, hogy a floridai választási rendszert alaposan újragondolták, és ma már ott bonyolítják le a leghatékonyabban a választásokat az USA-ban. Idén Florida annak ellenére példásan szerepelt, hogy szoros volt a verseny a két jelölt között, és sok volt a levélszavazat is. Összességében az amerikai választópolgárok talán abban bízhatnak, hogy a többi állam idővel követi Floridát. A múltban már volt példa hasonlóra, amikor lassan minden állam áttért arra a modellre, melyben az elektori listákról általános szavazással döntenek. Ekkor, mivel kialakult egy általános konszenzus, mely szerint ez a helyes irány, idővel minden állam önként magáévá tette ezt az eljárást.

Bár a folyamat hosszadalmas, aligha kérdéses, hogy a választási szabályok egységesítésére van szükség. Tekintettel az amerikai politikai hagyományokra, valamint az alkotmányos berendezkedésre, csak ez tűnik járható útnak.