Az író szerint a nézetei miatt nem állnak vele szóba.

„Nekem szerencsém volt: a Kalligram kiadónál Mészáros Sándorral sok mindent másképp látunk az életben, de az irodalmat hasonlóan látjuk: ő fedezett fel engem mint írót. Az Ikea, vasárnap című kötetem például komoly politikai mondanivalóval bír – megjelennek benne olyan protomomentumos fiatalok, akik az Orbán-kormány gazdasági sikereinek a részesei, a középosztálynak juttatott támogatások haszonélvezői, aminek tudatában is vannak. Ezzel együtt is kiadta a Kalligram, amely szerintem egy nyitott, nemzeti liberális műhely.

A többi íróval azonban jól elbeszélgetünk” – mondta a Mandinernek Köttner.

A Mandiner kérdésére, hogy miért foglalnak állást ennyire elkeseredetten és végletesen kiváló, de balliberális írók is, Kötter Tamás ezt válaszolta:

„Azt gondolom, hogy ezek az írók egyszerűen ilyen közegben szocializálódtak, ez a szubkultúra tette naggyá őket. Ha tetszik: ez a közeg nyomta rá a »pecsétet« a munkásságukra. A politikai színtéren ugyanezért a pecsétért állt sorba például Vona Gábor. Ez a közeg művészeti identitásukban megerősítette, fölemelte őket, a közéletben tartotta őket, jó kritikákat írt róluk, és egyáltalán: a közeg jóváhagyása miatt jelenhettek meg. Mindennek van egy politikai színezete: a törzsből nem lehet kibeszélni, együtt kell úszni az árral.

A mai politika ugyanis törzsi háború is, csak már nem a népi–urbánus ellentét mentén hasad a magyar társadalom. Az még egy szerencsés helyzet volt: annak idején egy országban, szerencsésebb esetben egy népben gondolkodtak népiek és urbánusok, és arról volt a vita, hogy annak milyen irányba kellene együtt haladnia; a »hogyan« volt a kérdés.

– fogalmazott Köttner.

Az író szerint nincs nemzeti minimum, szerinte ugyanis ahhoz azt kellene elfogadni, amit Schiffer András mondott, hogy a nemzetállam fölött már nincs olyan absztrakció, amiben képes egy egyén gondolkodni.

„Nincs olyan, mert afölött már minden szint számonkérhetetlen. Nincs minimum, mert az egyik legfontosabb kérdésben, a szuverenitás kérdésében, amiről egyébként minden nemzeti ünnepünk is szól, a globalisták a teljes önfeladást képviselik az Európai Egyesült Államok ötletének támogatásával. Ellentétben velük,

A modernizmusokkal kapcsolatban kijelentette:

– ezt épp Fukuyama mondta, aki itt kivételesen eltalált valamit. Nincs a társadalomnak célja, hanem mindegyik csoport harcol az összes többi csoport ellen. A feketék a fehérek ellen, a feministák a férfiak ellen, a melegek a heterók ellen – ezek a modernizmusok annyira szuggerálják a csoportöntudatot, hogy a csoportok már nem tudnak szövetségre lépni egymással. Ha fehérek vannak többen az igazgatótanácsban, akkor el vannak nyomva a feketék, ha a férfiak vannak többen, akkor meg az a baj: hol a közös egyesítő célunk? Ahhoz egy közös transzcendens hit vagy legalább közös kultúra és múlt kellene. De ezek a mozgalmak azt kérik, mit kérik, követelik az egyénektől, hogy utálják és pusztítsák el az örökségüket, vessék meg a múlt hőseit. Ez őrület!

Tényleg ezt akarjuk? Egy ilyen végletekig szétrombolt társadalomban egyetlen egyesítő célt tudok elképzelni – és igen, direkt fogalmazok cinikusan –, mégpedig azt, hogy amennyiben a Klingonok megtámadják az emberiséget, az emberek elkezdenek együtt védekezni. Nagyjából ennyi” – mondta a Mandinernek.

Köttner a „globalisták magyarországi pártjáról” is szólt:

Mi mást lehet mondani egy olyan pártról, amelynek prominensei nyíltan kijelentik, hogy számukra a magyar állampolgárság csak lakcímkártya kérdése, vagy nyíltan román jelöltet támogatnak a helyi magyar helyett. Vicc az egész, de sajnos halálos vicc. Ahogy az is tragikomikus lehet – persze csak ha kormányra kerülnek –, hogy végül ezzel a kertvárosi középosztállyal fogják a kommunisztikus elképzeléseiket – feltétel nélküli alapjövedelem és társai – megfizettetni. »Fizessenek a gazdagok!« Tetszenek még emlékezni? Gazdagok? Az az egy-két százalék szupergazdag biztosan nem fog fizetni. Nekik adószakértőkből, ügyvédekből és segítőkész bankárokból álló hadsereg segít elrejteni jó kis szigetekre a pénzt. Fizetni éppen a friss szerelmes középosztálybeli alkalmazotti réteg fog, mondjuk egy hármassal kezdődő, két számjeggyel leírható szja-t. Őket, illetve a jövedelmüket, ugyanis játszi könnyedséggel éri utol az állam. Remélem, hogy néhányan olvassák ezeket a szerény sorokat. Nekik, ha még mindig az új Lenin-fiúkra szavaznának, ezt üzenem:

A SZFE-vel kapcsolatban pedig azt mondta, hogy „az SZFE egy betokosodott, megszállt egyetem, ami a változás ellen van. Egy helyben jár és újratermeli önmagát. (...)

– fogalmazott.

A teljes interjú ITT olvasható.