A klímaváltozás borzalmasan leegyszerűsítve: beleégettünk 150 év alatt több csilliárd olyan szenet a légkörbe, ami előtte nem volt ott.

Ettől persze nem fog végtelenségig emelkedni a föld hőmérséklete – sőt, ezt néhány elmebeteg klímaaktivistán kívül nem is mondja senki – de olyan változásokat fog előidézni, amitől korábban sűrűn lakott területek száradnak ki vagy kerülnek tengerszint alá, ez pedig mindenhez is vezethet, de semmi jóra, legfeljebb pálmafákra Szibériában és kisebb gázszámlára. Innentől kezdve adja magát az ötlet: miért nem vesszük ki a vízbű a zoxigént a levegőből a szén-dioxidot, és tesszük vissza a földre? A jó hír, hogy van már erre készülék: úgy hívják, hogy fa,

Nos, ezen gondolkodhatott az Afrika Unió is, mikor 2007-ben elfogadták a világ legambíciózusabb tervét, egy

Erdősített sivatag Kínában | Kínának és Indiában már sikerült egy-egy ilyen projekt, nekik köszönhetően az elmúlt 5 évben több fa lett elültetve világszerte, mint kivágva.

Mi az a Zöld Nagy Fal?

A Zöld Nagy Fal nem más, mint egy nagyjából 50 kilométeres mélységű, 7-8 ezer kilométer hosszúságú erdő, amit a szenegáli Dakartól, az Atlanti-óceán partjától egészen Dzsibutiig, a Vörös-tenger partjáig telepítenének.

Szóval ambiciózus terv, főképp harmadik világba tartozó országok számára, hiszen a program gyakorlati kivitelezői az egyes afrikai kormányok. A projekthez természetesen szükség van munkaerőre, 350 ezer főre egész pontosan, több milliárd facsemetére, és természetesen hatalmas mennyiségű pénzre. Ez utóbbi egyébként nem jelentett gondot, hiszen a projektre egész hamar összekalapozták a szükséges mennyiséget, a problémák ott kezdődtek, mikor a sok pénz és idő beleölése után elmaradoztak az eredmények.

A projekt honlapja szerint a terület 15 százaléka van készen, beerdősítve, egész pontosan 4 millió hektár, ami rettentően kevés 200 millió dollár és egy évtized munka után, hiszen eredetileg 2020-ra már a a projekt felét kellett volna véghez vinni.

Utóbb a 15 százalékról is kiderült, hogy hazugság:

Valójában csak négy ország vette komolyan a Zöld Nagy Falat: Etiópia, aminek egyedül sikerült 5 milliárd (!) fát ültetnie néhány év alatt, Burkina Faso, ami az Ecosia keresővel partnerségben telepített erdőket, és Csád, ami ugyan nem teljesítette, de legalább tisztességgel megtette, amit tudott. Futottak még kategóriában érdemes még megemlíteni Szenegált, ahol ugyan voltak erdők, de azóta mind kiszáradt a gondozás hiányában.

Etiópia azon kevés országok egyike, akik sikerrel teljesítették a vállalt részüket: országos összefogással több mint ötmilliárd facsemetét ültettek el néhány év alatt.

Nem csak Afrika kudarca

Az Afrika Unió ezután komolyan átértékelte a projektet, hogy vajon min bukhatott el, és kiderült, az amit bármelyik poszt-szocialista állampolgártól megkérdezhettek volna már 18 évvel ezelőtt is: jobb esetben a projekt valóban kivitelezve lett, de az ültetés után nem foglalkoznak a csemeték gondozásával, és azok az előtt elhalnak, hogy elég mély gyökeret eresszenek, rosszabb esetben a politikusok csak felvették a pénzt, zsebre tették, és egy-egy apró minta bemutatása után elkönyvelik sikeresnek a projektet.

A valóság inkább az, hogy igazából senki sem akarja annyira ezt a projektet: az európai baloldal többnyire csak szavakban vállal empátiát az érkező migránsokkal, neki érdeke is a szavazatexport, az európai zöldekről meg legkésőbb tavaly kiderült, hogy környezetvédelmet legfeljebb nyomokban tartalmaznak, mikor az Európai Unió egyetlen sikeres kormányzó zöld pártját, a litván kormánypártot elutasították arra hivatkozva, hogy nem támogatja az LMBTQ-propagandát.

Különben is egyszerűbb buszok szélvédőjét disznóvérrel bekenni és metrók tetején ugrálni szektás jelmezben, mint kimenni Afrikába fákat ültetni, vagy logikusan gondolkodni.