Mint ismeretes, Szijjártó Péter külügyminiszter múlt szombati videójában keményen visszaszólt a Magyarországot bíráló baloldali amerikai elnökjelöltnek, szerinte Joe Bidennnek először meg kellene válaszolnia az ukrajnai korrupciógyanús ügyeiben felmerülő kérdéseket, mielőtt újra Magyarországgal kezdene foglalkozni. Szijjártó egyúttal felidézte, Barack Obama elnöksége alatt Joe Biden alelnökként nyolc évig sokat foglalkozott közép-európai kérdésekkel, most pedig a demokraták elnökjelöltje a néhány hét múlva sorra kerülő amerikai választáson. A külügyminiszter hangsúlyozta, a demokraták hivatali ideje alatt a közép-európai országok kioktatása, folyamatos támadása zajlott amerikai részről.

Alex Soros egyik legutóbbi véleménycikkében lényegében ezzel szemben úgy érvel, ha Joe Biden novemberben legyőzi Donald Trump elnököt, akkor azoknak a szkeptikusoknak, akik az esetleges új Demokrata elnöktől nem várnak az Európa politika szempontjából változást, kellemes csalódásban lehet részük. Álláspontja szerint az a gondolat, hogy Biden nem hoz valódi változást az Egyesült Államok európai politikájában nem reális. Azt állítja, hogy Biden mindig is lelkes transzatlantikus volt, és évtizedes politikai karrierje során szoros kapcsolatokat alakított ki kulcsfontosságú európai vezetőkkel, köztük Angela Merkel német kancellárral. 2009 és 2017 között alelnökként Biden mindig elérhető volt személyes diplomáciai kérdésekben az európai vezetők számára.

Az írásában meglehetősen nagyívű módon leszögezi, hogy az EU köteles lesz a jövőben értékeit a politikai és diplomáciai célszerűség fölé helyezni. Ezzel szerinte megmutatná az amerikai közvélemény számára, hogy Európa magabiztos, megbízható partner. Az amerikaiak gyakran politikai ötleteket keresnek Európától, kezdve a Big Tech átvételétől és a magánélet védelmétől egészen az egészségügyi ellátás és a szociális biztonsági háló egyéb elemeinek biztosításáig. Az újjáéledt transzatlanti kapcsolatok elősegíthetik az európai ötletek áramlását (sic !) az Egyesült Államokba – szögezi le Alex Soros.

A cikkben kénytelen ugyanakkor beismerni, hogy Heiko Maas német külügyminiszter az Európai Külügyi Tanács (ECFR) éves ülésén tartott nyitóbeszédében kijelentette, hogy az amerikai novemberi elnökválasztás eredményétől függetlenül az európaiaknak „gondolniuk kell arra, hogy jobban kezeljék az európai konfliktusokat, még az Egyesült Államok nélkül is.” Ugyanígy Janan Ganesh és Wolfgang Münchau a Financial Times-ban azt állították, hogy az USA és az EU kapcsolatok nem változnak jelentősen, még akkor sem, ha egy demokrata legyőzné Donald Trump amerikai elnököt. Egyes nézetek szerint a demokrata elnök továbbra is protekcionista lenne a kereskedelemben, együttérző lenne az amerikai közvélemény állítólagos izolációs ösztöneit tekintve és ugyanolyan lelkes lenne, ha ellenőrzést gyakorolna Európa védelme érdekében.

Alex Soros arra megállapításra jut, hogy Európai Unióban Amerika imázsa a mindenkori legmélyebb ponton van, – ahogy fogalmaz egyes vélemények szerint – köszönhetően a Trump adminisztráció COVID-19 válságra adott lassú, következetlen és hatástalan válaszának, amelynek jelentős része más országok hibáztatását jelentette, ahelyett, hogy velük együttműködött volna. A probléma ezzel csupán az, hogy a szerző elferdíti a valóságot és elhallgatja azt a tényt, hogy az EU tragikus külpolitikája – ellenségkeresés Nyugaton és Keleten, sőt a Közel-Keleten – jelentősen hozzájárult az Unió és az Egyesült Államok közötti feszült helyzethez. Kritikai éllel említi e körben, hogy június elején Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője kijelentette, hogy Európa Kínát nem tekinti katonai szempontból fenyegetőnek. És bár az amerikai politikai vezetők hangosan elítélték Kína új biztonsági törvénynek Hongkongban történő bevezetését, az EU reakciója nézete alapján viszonylag gyenge volt.

Megjegyzi továbbá, hogy Bidennel a Fehér Házban az Egyesült Államok segítené Európát az orosz földgáztól való leválásban, mivel a tiszta energiára való áttérésre törekszik. Az utóbbi megállapítás fájóan hamis, miután a legfrissebb hírek szerint az USA-ban kitermelt földgáz Németországba szállítását szorgalmazó fejlesztések közöl egymilliárd eurót kitevő támogatását ajánlotta fel Merkel a washingtoni kormánynak az orosz földgázt Németországba szállító Északi Áramlat 2 vezetékrendszer megmentése okán.

Ukrajna függetlenségének és ellenálló képességének megerősítése érdekében a Kreml agressziója elleni fellépésről beszél, azt azonban elhallgatja, hogy édesapja révén családja mélyen érintett abban a botrányban, amelyet a New York Post szellőztetett meg. E szerint volt egy találkozó a Fehér Házban Joe Biden és Soros György, valamint Amos Hochstein, a nemzetközi energiaügyi ügyek különleges megbízottja és koordinátora között. Mindkét férfi kapcsolatban áll Ukrajnával és az ottani energiaüggyel. Mindez 2015. április 16-án történt, éppen egy nappal azelőtt, hogy Hunter Bidennek a Burisma igazgatótanácsának egyik tagja e-mailt küldött, amelyben megköszönte, hogy meghívta a DC-be, és lehetőséget adott találkozni Joe Bidennel.

Ez utóbbi kapcsán érdekes adalék, hogy a republikánus többségű amerikai szenátus belbiztonsági bizottsága Joe Biden várható demokrata párti elnökjelölt fia, Hunter Biden egykori ukrajnai üzleti ügyeiben is vizsgálatot kezdett. A szenátus belbiztonsági bizottsága büntetés terhe mellett bekérte a Blue Star Strategies nevű washingtoni lobbicégtől az ukrajnai Burisma gázipari cégnél végzett munkájának dokumentumait. A demokraták lobbicége akkor dolgozott a Burismának, amikor Hunter Biden az ukrán óriásvállalat igazgatótanácsának tagja volt.

A szenátusi bizottság demokrata párti tagjai természetesen hevesen ellenezték a vizsgálatot. Gary Peters, a demokraták rangidős tagja a bizottságban leszögezte: a vizsgálat „azzal a kockázattal jár, hogy felerősödhetnek külföldi ellenségeink beavatkozási kísérletei a 2020-as választási folyamatba”. Ron Johnson wisconsini szenátor, a bizottság republikánus elnöke kifejtette: azokat a vádakat szeretné kivizsgálni, amelyek szerint a lobbisták Hunter Biden ukrajnai pozícióját kívánták volna felhasználni az amerikai külügyminisztériumi döntések befolyásolására a Barack Obama vezette kormányzat idején.