Tóth Dezső elvtárs szavait hallgatom a kávé mellé.

Igen, vannak fura időtöltések. Van, aki leveleket irkál az SZFE területfoglalóinak – „Ha fiatalabb lennék, kint lennék veletek. Klári néni, 80 éves” –, van, aki Tóth Dezső elvtárs 39 évvel ezelőtti mondatait tanulmányozza reggeli közben.

Feltéve, ha azok a „civil” levelek, amelyekből a Telex idéz, tényleg valódiak. Én mindenesetre tényleg Tóth Dezsővel szórakozom.

Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes volt Kádár alatt, a 80-as évek elején, és általában – ahogy most én is – a tatai tanácskozáson elhangzott mondatai miatt veszik elő. (Tatán 1981. március 23–25. között a Mező Imre KISZ-iskolán tartottak egy kétnapos fejtágítót, tanácskozást, ahol a pop és rock zenészek, valamint a hivatalos kultúrpolitika képviselői gyűltek össze.)

Tóth Dezső amúgy nem volt műveletlen vagy buta ember. Irodalomtörténész-kandidátus, Vörösmarty-kutató, írószövetségi titkár. A rock zenéhez mindenesetre nem sokat értett. Ezt nem is titkolta, mondjuk, és indulatait az akkoriban dagadó Beatrice-ügy, valamint a frissen megjelent underground, punk és new wave zenekarok ténykedése váltotta ki.

Ezeknek rohant neki Tóth Dezső (kicsit szerkesztve, mert a miniszterhelyettes szavai élőben nem minden ponton érthetők és logikusak):

„Kérem önöket, hogy azokat a normális, hivatalosan nem körülírható, de minden tisztességes ember által érzékelhető határokat ne lépjük át. Él az emberben a kötöttségek, normák nélküli élet utáni vágy. Ezt én természetesnek veszem. De amikor ez olyan formát kap, hogy egy nihilista, egy munka nélkül élés, egy szervezett társadalomellenesség hangulatát, atmoszféráját, akusztikáját terjeszti a maga nagyon hatásos eszközeivel, az általában sem helyes, de a jelen társadalmi-politikai helyzetben azt is mondhatnám, hogy tilos!”

Kétszer is meghallgattam, majd megnéztem pár beszámolót, megnéztem pár képet és videót az SZFE körüli eseményekről, s arra gondoltam:

Így utólag: nincs igaza?

Nem, nem a Kádár-rendszert sírom vissza! Ezt leszögezem, mielőtt szavaimat valami szándékos rosszakaró magasba tartaná diadalittasan. Csak eltöprengek jelenségeken. Meg a rossz, illetve a még rosszabb alternatíváján.

A berlini falat utáltuk, itt, a szovjetek által megszállt területen szimbólumként kezeltük, és sopánkodtunk, hogy elzár minket a szabadságtól.

Igen. Elzárt.

De amikor kint már a feketék verték egymást a neonácikkal, itt még Öveges professzor beszélt ízes magyarsággal, és Rajnák, a góré az Ifiparkban a fülénél fogva rángatta ki, akin nem volt nyakkendő. Mert a szocializmus beteg rend volt – de rend. Nem véletlenül akarta megbuktatni az a rengeteg volt maoista szamizdatos.

Szóval nézem a képeket, ott állnak az SZFE előtt a tüntetők, köztük a Kontroll Csoport három tagja.

A Kontroll Csoport zenekar a 80-as évek egyik legendája volt. Akik meg mertek szólalni a hatalommal szemben.

Nos, igen. A világ a hatalomról szól. Az egyik hatalmat és berendezkedést lebontod, de csak azért, hogy a helyére ki- és beépülhessen a másik. Velünk meg elhitették azt a totális baromságot, hogy pusztán a nagybetűs „hatalom” ellen vannak.

Az ellenkultúra képviselői a polgári társadalmat kizárólag azért támadták, hogy a lerombolt épület helyén kiépülhessen egy nemzetek feletti másik berendezkedés. A sok ezer balek meg – itt és Nyugaton egyaránt – évtizedeken át bevette, hogy itt arról van szó, hogy egyenlőség meg anyámkinnya.

Hogyne. Miért nem Anti-gravitáció?

Jut eszembe, Kontroll Csoport. Gimnazistakoromban odavoltam érte, ma meg nem tudom meghallgatni. A nyűglődés idegesít. Életellenes, és még csak eredetinek sem mondható. Aki egyszer hallotta az angol X-Ray Spex felvételeit, az tudja, hogy miről beszélek. De majd a teljes magyar alternatív éra utánérzés. Talking Heads, Zappa, Beefheart stb. Na, Waszlavik nem nyúlt senkitől, az például teljesen eredeti, meg a Beatrice színpadi sója. Értjük, hogy eleinte hard rock volt, de ahogy tálalták, az a közép-európai kispolgári groteszk, az elvtársi zsargon, a kupléökörködés, a babos kendő, ez a lelkiség teljesen magyar.

Van egy téveszme, amit haladóék rendszeresen hangoztatnak, miszerint: „A hatalom ellen lázadni erkölcsileg helyes.”

Józan ésszel ez teljesen nonszensz, de mellesleg be sem tartják, mert ugyanezek – akik egyébként kint pózolnak az SZFE előtt – a Gyurcsány- vagy az SZDSZ-uralom alatt még arról irkáltak, hogy demokráciában nincs forradalom.

De azért vegyük csak végig. Mert még a saját logikájuk szerint is hazugság. Ugyanis mi az, hogy „hatalom”?

Van Orbán – mondhatják –, aki a hatalom. De van Brüsszel, aki egy jóval nagyobb hatalom, és Orbán az ellen a hatalom ellen lázad. Tehát Orbánnak – az ő logikájuk szerint – erkölcsileg igaza van.

Mert így ez olyan kb., mintha a Rákóczi-szabadságharc alatt valaki azt mondaná, hogy lázadok Rákóczi ellen, mert a hatalom ellen lázadni erkölcsileg helyes, tehát kiszolgálom az idegen birodalom érdekeit.

Á, nem. Ilyen baromság nincs. Ez lehetetlen.

Ja, de. Ezek ott az SZFE előtt most pont ezt csinálják.