Legutóbbi fényes cselekedete Vera Jourovának, az Európai Bizottság (EB) alelnökének és Katarina Barley-nak, az Európai Parlament (EP) alelnökének írt nyílt levele, amelyet kilenc ellenzéki polgármestertársával írt alá. Tette mindezt azok után, hogy Vera Jourová beteg demokráciaként beszélt hazánkról, illetve tökfilkókként a magyarokról, akik a megfelelő tájékoztatás híján képtelenek helyes politikai döntést hozni. Például azért, hogy leváltsák Orbán Viktort. Katarina Barley pedig azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktort pénzügyileg ki kell éheztetni. Ezen súlyos támadások ismeretében Karácsony Gergely és (bűn)társai nemhogy csatlakoztak volna a magyar kormányfő által Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének írt kemény hangú leveléhez, amelyben kérte Vera Jourová azonnali leváltását, elvégre mégis a teljes magyar népet sértette meg, hülyézte le, hanem közös nyílt levelükben éppen a támadók álláspontját támogatták, egyetértve a hazai jogállamiság helyzetét bíráló nemzetközi kórussal. Álságosan azt is volt pofájuk leírni, hogy a jogállami kritériumok számonkérése miatt általuk remélt szankciók legfeljebb a magyar kormányra vonatkozzanak, hogy ne büntessék a magyar embereket. Mintha a magyar kormány például forráselvonással való megbüntetését nem éreznék meg a magyarok.

A sunyi megfogalmazásuk mögött ezúttal is színtiszta önös politikai érdek áll. Ezt írják: „Van arra lehetőség, hogy az EU egyszerre számonkérje az Orbán-kormányon az európai normák betartását, és közben támogassa Magyarországot.” A 10 településvezető szerint erre ad lehetőséget, ha „a támogatásokat az önkormányzatokon keresztül juttatják el a magyar emberekhez”.

Karácsony magatartásának újabb erkölcsi mélypontja, hogy azokkal az emberekkel akar alkudozni saját érdekében, akik mélységesen lesújtó módon nyilatkoztak a magyar kormány nagyon is legitim, demokratikus felhatalmazással megválasztott vezetőjéről, letökfilkózva a teljes magyar társadalmat. Karácsonynak tehát az így kisírni próbált jövedelem többet ér, mint a magyar emberek, köztük a budapestiek önbecsülésének megvédése, akiknek az érdekeire előszeretettel hivatkozik.

Arról álmodozik, hogy a koronavírus elleni 2000 milliárd forintos mentőcsomagnak legalább a felét az önkormányzatokon keresztül használhassa fel Magyarország, ehhez kérik az EB és az EP támogatását.
Kérdés persze, miért kell ahhoz ilyen gusztustalan levelet megírni, hogy olyan uniós pénzen osztozkodjon Karácsony Gergely, ami amúgy is jár Magyarországnak?

Orbán Viktor éppen tegnap elevenítette föl a Hír TV-nek adott interjújában, hogy az Európai Unió költségvetésében ma is vannak nagyon jelentős pénzösszegek, amelyeket nem adnak oda a tagállamoknak. Ezekre közvetlenül lehet jelentkezni, például az önkormányzatoknak is. „E tekintetben a magyarok nem vitézkednek. Örülök annak, hogy hirtelen kicombosodtak a magyar baloldali önkormányzatok, és úgy érzik, hogy most már ők az európai forrásharcokban jól tudnák képviselni a saját városuk lakóit, de eddig is volt erre lehetőségük, és nem szerepeltek jól” – hangsúlyozta Orbán Viktor.
S hogy ez mennyire így van, arra jó példa Budapesten a csepeli gerincút esete, amellyel kapcsolatban az unió egyszerűen elutasította a főváros hibásan benyújtott pályázatát.
Ezért aztán jelentősen csúszhat az út utolsó szakaszának tervezése és kivitelezése. Pedig az útvonal mielőbbi elkészültére nagy szükség volna, hiszen jelenleg csúcsidőben hatalmas dugók terhelik az utakat, főként az agglomeráció áthaladó forgalma miatt. A gerincút első szakasza még 2012-ben készült el, az M0-ásig való mielőbbi meghosszabbítása pedig nagymértékben segíthetné a csepeli lakosok gyorsabb, kényelmesebb közlekedését. Karácsony stábja azonban a jelek szerint – nem kicsit – balfék ennek előmozdításához.

Orbán Viktor az interjúban mintha csak a hozzá nem értő fővárosi vezetésnek akart volna üzenni, amikor azt mondta: „Ha valaki úgy gondolja, hogy meg akarja próbálni, nem akarom erről lebeszélni sem a budapesti főpolgármestert, sem a többieket. Próbálják meg, ma is van rá lehetőség.” Aztán meg szépen ráfáznak, tehetjük hozzá, ahogy a fenti példa is mutatja.
A dolog azért is pikáns, mert a főváros külön brüsszeli irodát tart fönn Jávor Benedek bukott párbeszédes, egykori EP-képviselő vezetésével, amely annak idején éppen azért jött létre, hogy Budapest minél több olyan forrást kutasson fel, szerezzen meg az unióból, amiről a miniszterelnök beszélt. Jellemző a fővárosi városvezetés körüli áldatlan állapotokra, hogy Jávor szerint a csepeli gerincút kudarca azért is következhetett be, mert az illetékesek őt nem vonták be ebbe pályázatba, ezért aztán a felelőssége – mint mondta – nem őt terheli. Mossa kezeit.
S ebben a folyamatosan morális deficittel működő libernyák világban senki nem beszél arról, ki rontott el és mit. Persze ennek is van előnye, mert így minden felelősség az első ember, a főpolgármester fejére hullik vissza. Nem mintha Karácsonynak az emberek bizalma, megítélése a valóságban kicsit is számítana, hiszen a hivatalba lépése óta eltelt esztendő alatt szinte csak a rovásukra intézkedett. Csak akkor van szüksége a bús pesti népre, ha hivatkozni kell rá saját politikai pecsenyéje sütögetése érdekében.

Egyébként ezen ellentmondásos helyzet kezelése is teljesen karácsonyos. Az a pénz, amiért egyszerűen meg kellene dolgozni, szakszerűen, határidőket betartva pályázni, aminek megszerzésére reális esély van, az nem sürgős, akár veszni is hagyják, az nem számít nekik. Azokért a forintokért viszont, amelyeket közel sem biztos, hogy megítél számukra az Európai Bizottság, ellenben politikai hangoskodásra lehet fölhasználni, képes egy gusztustalanul aljas nyílt levelet is megfogalmazni. Olyat, amelyben azok pártjára áll, akik a magyar embereket lehülyézik, és Orbán Viktort pénzügyileg ki akarják éheztetni.

Persze a gyanakvó olvasó esetleg arra is gondolhat, hogy Karácsonyéknak nem is annyira a pénzre lenne elsősorban szükségük, hanem egy olyan, nagy hazai és nemzetközi visszhangot kiváltó politikai eseményre, mint például Jourováé, amelybe ők is beszállhatnak, és együtt ordíthatnak azokkal, akik Orbán Viktort és kormányát a Nyugat segítségével mindenáron meg akarják dönteni. Régen rájöttek már ugyanis arra, hogy demokratikus úton, saját erőből, belátható időn belül erre úgysem lesznek képesek.
Attól ugyanis, hogy pártolják a magyarokat lehülyéző Jourovát, az emberek még egyáltalán nem azok. Sőt! Nagyon is bölcsek, megvan a magukhoz való eszük.
Ez az ő legnagyobb szomorúságuk.