(Történet a 80-as évekből)

1.

Amikor ama szerdai napon Kárpáti Laci az Iron Killert nevét is odafirkantotta a vizelde falára, és Kopasz azt sem ismerte, úgy érezte, elég volt.

Valamit most már tennie kell!

Kárpáti Laci volt a Dózsa György gimnáziumban az az illető, aki mindent tudott. No, nem a fizika, a matematika, vagy a magyar nyelv és irodalom terén – e tárgyakban tudása kimerült abban, hogy év végén hazavitte színkettes bizonyítványát, s az alábbi szavak kíséretében tette le a család asztalára: sikerült! -, hanem a heavy metal együttesek ismeretének terén.

Sőt. Mondhatjuk úgy is, hogy Kárpáti Lacinak köszönhető, hogy a kemény rockzene ily mértékben elterjedt az oktatási intézmény területén.

Egy nap tudniillik Kárpáti Laci – ki eggyel Kopasz felett járt – megjelent egy lemezzel a nagyszünetben. Odament a fiúvécében cigarettázó rockerekhez – akik eddig mindössze a P. Mobil, a Dinamit, vagy esetleg a Black Sabbath munkásságát ismerték -, felmutatta, s tömören így szólt.

„Ez kemény!”

Az Accept zenekartól a Restless and wild album volt. Sokan átmásolták a lemezt, és mindenki a fejét fogta utána. „Hát, ilyen nincs!”

De a Laci nem hagyott pihenőt. Következő héten új lemezzel állított be. Szúrósan az összegyűlt társaságra nézett, s csak ennyit mondott.

„Ez nagyon kemény!”

Spiller, a harmadik A-ból, kézbe vette a fekete-fehér tasakot – a hátsó borítón három illető valami baltával állt –, és nem hitt neki.

- Ugyan már – hümmögött -, hogy lehetne valami keményebb, mint az Accept?

Aztán meghallgatta a lemezt, és igazat adott neki.

A Venom Welcome to hell albuma fordulópont volt a Dózsa György gimnázium rockertársadalma számára. Minden bizonnyal nemcsak Spillernek, hanem még Fodor Sanyinak, sőt Molnár Sanyinak is – aki később a Total Metal zenekarban Lidérc művésznéven próbált úgy tenni, mintha basszusozna.

Az események innentől kezdve felgyorsultak. Hónapok alatt történt annyi változás, mint korábban hosszú évek alatt. Kárpáti Laci egyre hozta a lemezeket – senki se értette, honnan van ennyi pénze, de minden héten vett egy lemezt a Rákóczi téren, ahol egy bolt kizárólag erre szakosodott -, megállt a fiúvécében cigarettázó arcok előtt, s így szólt.

- Ez nagyon kemény! Ez még keményebb, mint a múltkori!

Tudni kell, hogy a Dózsa György gimnáziumban az emeleti fiúvécében gyülekeztek a kemény rock zene hívei. S ahol férfiak gyülekeznek, ott bizony – mióta világ a világ – hamar kialakul a szkander.

- Dark Angel – jegyzi meg Spiller a harmadik A-ból, s cigarettáját a piszoárba pöccinti.

- Ismerem – bólint Kárpáti Laci. – Az új lemezük nagyon kemény.

- Bestial Attack – szól közbe Molnár a második C-ből, akiről köztudott volt, hogy Venom rajongó, oly mértékben, hogy egy elsős tanulót, ki elé állt a menzán, e szókkal ragadott galléron: „Hét, öreg. Én Venomot hallgatok!” Mire az illető ijedt bocsánatkérések közepette állt hátra, a sor végére.

Kopasz ezekbe a beszélgetésekbe ritkán szólt bele, mert folyamatos arculcsapások érték. Legutóbb is felírta golyóstollal a falra, hogy Motörhead, de látta, hogy cselekedetét jóindulatú mosoly kíséretében nyugtázza Molnár, Spiller, meg a Kárpáti Laci.

- Ezt mindenki ismeri – jegyezte meg Molnár Sanyi, majd átvette a tollat.

- Black Razor – jelentette ki, s amíg a falra pingált, a nyelve hegyét kissé kidugta.

Kárpáti Laci elismerően pislogott.

- Ismerem – mondta. – Kemény. Nagyon kemény.

Kopasz ezután megszégyenülten kullogott földrajz órára.

- Iron Killer – mondta most is, azon a bizonyos szerdán Kárpáti Laci, s tolla kis gombját megnyomta hüvelykujjával, megvárta, míg kibújik a tintával töltött golyóbis, majd a nevet a falra firkantotta.

- Kemény! – tette még hozzá. – Nagyon-nagyon kemény.

Kopasz sötét gyűlölettel nézte. Egyes dolgokban roppantmód hasonlított Kárpáti Lacihoz, s egy kasztba tartozott vele, más dolgokban azonban jócskán alulmaradt.

A bizonyítványát ő is színkettes minősítéssel vitte mindig haza, ám az együttesek ismeretének terén labdába sem rúgott.

Többek közt fogalma sem volt róla mi az, hogy Iron Killer.

- Iron Killer – dohogott magában Kopasz, amíg az iskola kihalt folyosóit rótta. Annyira levert volt ugyanis, hogy úgy döntött, nem megy be földrajz órára.

Különben is, legutóbb kapott egy hármast, így az év végi kettes minden bizonnyal meglesz, s annál jobb a Kárpáti Lacinak sincs.

- Iron Killer – kesergett tovább. – A Black Killert se ismertem, meg a Witch Killert se, de a Black Demont meg a Black Witchet se.

Megállt, s belerúgott egy iskolatejes dobozba, amit valami gondatlan tanuló dobált szerteszét.

- A Kárpáti Laci bezzeg mindet ismeri!

Amíg a tejes doboz gurulását nézte, hirtelen megvilágosodása támadt.

Iron Killer, Witch Killer, Black Killer, Black Demon. Black Witch.

Hoppá! Witch Demon eddig még nem szerepelt!

Nem tudta, létezik-e ilyen együttes, de ilyen alapon akár létezhetne is! Lényeg, hogy a Kárpáti Laci nem ismeri, hisz ezt most ő találta ki!

Türelmetlenül várta, hogy kicsengessenek. Úgy körözött a folyosón, ötpercenként az óráját nézve, mint holmi elkeseredett férj, ki a bíróság folyosóján várja, hogy kimondják végre a válást.

És eljött végre várva várt a pillanat! Csengetés zaja visszhangzott a folyosón, az osztálytermek ajtajai kivágódtak, diákok özönlötték el az imént még kihalt élettereket, s Kopasz csak várt, várt, meresztette a szemét, a szíve hevesen dobogott, és egyszer csak meglátta.

Ott jött a Molnár, a Fodor, a Spiller, és leghátul a Kárpáti Laci.

Mindenkit megelőzve rohant a fiúvécébe. Tollát már készítette is elő, s a lelkesedés, mellyel most kézbe vette, össze sem volt hasonlítható azzal, amilyennel nem is oly rég, mindössze két órával ezelőtt, a kémia felmérő kérdéseit próbálta megválaszolni.

Beléptek az ajtón.

Spiller rágyújtott egy cigire, s a lábát a WC-deszkára helyezte, Fodor meg Molnár Sanyi elkezdte szidni a fizika tanárt, Kárpáti Laci pedig Kopasz felé fordult.

- Witch Demon – mondta ekkor Kopasz, s a fiúvécé fehér falára elkezdte felírni a zenekar nevét.

A zenekar nevét, amit ő talált ki!

- Hm – mondta a Kárpáti Laci, s elismerően bólintott. – Az kemény. Nem is tudtam, hogy ismered.

- Miért, te ismered? – döbbent meg Kopasz.

- Persze. Most jött ki az új albumuk a Metal Tyrant. Kemény. Nagyon kemény.

2.

- És erre másnap megjelent a fiúvécében a Kárpáti Laci – panaszkodott a Pántlika sörözőben egy barátjának Kopasz, az esetre egy héttel -, s a kezében volt egy lemez. Egy lemez, melyen vörös betűkkel volt olvasható az együttes neve: Witch Demon.

Bőbeszédű szánakozó mosollyal nézte vergődését.

- Ilyenek ezek a rockerek. Micsoda marhaság! Minek ismerni ennyi együttest? Nem a darabszám a lényeg, hanem a kiállás. Mi punkok – ütött mellkasára büszkén – elég, ha ismerjük öt zenekar nevét, és az elég is. A lényeg, hogy meg tudd dobálni a KISZ-titkár Skodáját, és ne akarj gitárszólózni.

- És persze – tette hozzá – tudjál tisztességesen csücsöríteni. Mint Sid Vicious. Mert az fontos. Az nagyon fontos. De ne aggódj – vágta hátba Kopaszt. – Korcs Undor Nünü majd megtanít téged mindenre.