Elhűlten olvastam, hogy miután valószínűleg ismét olyan állapotban van, hogy terveket szövögessen s boldog jövőjét igazgassa, azonnal a kormány utasítgatásához támadt kedve. Ehhez, ahogy pestiesen mondják, arc kell, méghozzá nem is kicsi.

Emlékeznek talán, hogy intenzívre kerülésekor arról írt, amint beszámoltunk róla, hogy az őt ápoló orvosok és asszisztensek tudják a dolgukat, amiért köszönetet is mondott nekik. Visszaigazolta a tényt, hogy valahogy a saját életével senki sem szeret játszani, így ő sem. Akkor valamiért elmulasztotta bírálni Orbán Viktort és az egészségügyet, benne az őt kezelő orvosokkal, nővérekkel. Furcsa is lett volna, hiszen saját köszönő szavaival igazolta a magyar miniszterelnököt, aki egyebek mellett azt mondta: „A magyar emberek életére felkészült szakemberek ezrei vigyáznak. Aki megbetegszik, a kórházakban jó kezekbe kerül.” Így járt Kuncze is, Istennek hála. Meg így járt az a hajléktalan is, akiről legfrissebb Facebook-bejegyzésében ír. „Pár napja feküdtem az intenzív osztályon, amikor érkezett egy új beteg – pontosabban nagyon súlyos állapotban hordágyon hozták. Nem tudták ki ő, ezért ismeretlen férfiként nevezték. Ő sem tudta, hogy ki ő, mert eszméletlen volt. Amikor elhelyezték, azonnal mindenki ott termett, akinek egyáltalán dolga lehetett vele és azonnal mentették az életét. Világosan látszott, hogy minden, az egészségüggyel kapcsolatos vita véget ér a beteg ágyának lábánál. Attól kezdve ugyanis csak a beteg van, akit meg kell menteni. Meg a szakmai tudás. Meg a hivatástudat. Meg a lelkiismeret. Meg Hippokratész.”

Nem lenne ízléses most idézni azokat az ellenzéki megnyilvánulásokat, amelyekkel a honi egészségügy áldatlan állapotáról, összeomlás-közeli helyzetéről érvelve hergelték szakmányban az embereket, szándékosan keltve félelmet azokban a betegekben, akik éppen valami bajukat készültek kivizsgáltatni az orvosnál. Hátha mérgükben fellázadnak Orbán ellen. Pedig az egészségüggyel kapcsolatos vita eddig éppúgy megállt a beteg ágyának lábánál, ahogy Kuncze vagy éppen a hajléktalan esetében. Az orvosok, az asszisztensek mindig helytálltak, hiába kiabált rájuk az ellenzék kígyót-békát. Gyógyítottak akkor is, ha Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor állt a kormányrúdnál, legfeljebb az előbbi esetében elsunnyogták kritika tárgyává tenni a vizitdíjat meg a kórházi napidíjat. Bár jól tudták, hogy ezektől az értelmetlen díjaktól nem fog megváltozni az egészségügy teljesítménye.

Most azonban, a szakszerű kezelés nyomán, a javuló egészségi állapotából erőt merítve, már volt képe Kunczénak ahhoz, hogy a kormányt bírálja.

Szakszerűen kikezelt betegként így korholt: „Tessék mondani: nem tisztességtelen dolog ezzel visszaélni? Nem megbecsülni őket, hiszen, ha kell, úgyis elvégzik a dolgukat?! Nem kellene inkább hosszú távon is a megbecsülést demonstráló megoldásokat kitalálni? Nem kellene esetleg úgy viselkedni, hogy mindenki számára világos legyen, hogy nekünk fontos az egészségügy, fontos minden szereplője a betegtől az őt meggyógyító személyzetig?

De igen, kellene. Akkor pedig legyen így!!”

Szóval a végére csak belejött. Úgy felhergelte magát, hogy lám, még az utasítgatástól sem riadt vissza. „Akkor pedig legyen így!”

Most nem kezdem el részletezni a százmilliárdokban kifejezhető különbséget, amennyivel az Orbán-kormány 2010 óta már eddig is többet adott az egészségügynek, mint a sokáig az SZDSZ által is támogatott Gyurcsány Ferenc vezette kabinet.

De a legfrissebb híreket is ide kell írni: a kormány rövidesen megduplázza az orvosok bérét, 120 százalékos béremelés jöhet, és jól fognak járni az egészségügy más dolgozói is, ápolók, nővérek, asszisztensek. A Magyar Orvosi Kamara javaslatára figyelemmel a kormány a hálapénz megszüntetése érdekében is követni óhajtja az orvosi kamara javaslatát.

És képzeljék, teszi mindezt a nagy arcú Kuncze Gábor mai utasítása nélkül.

Ez az igazi öngól.

S inkább örüljünk annak, hogy az exbelügyér és a hajléktalan beteg is jól van. De azért írjuk ide a népi okosságot: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.