A határtalan boldogság, amit a pályán és az egészségbiztonsági okokból a kapun kívülről buzdító szurkolók körében lehetett tapasztalni, illetve országszerte a tévék előtt, az Európa-bajnokság négy évvel ezelőtti magyar nemzeti boldogságát idézte. Amikor Dzsudzsák Balázsék, Gera Zoliék teljesítménye miatt úszott örömmámorban az ország. Tegnap pedig Dibusz Dénes, Lovrencsics Gergő, a balmazújvárosi végekről mindössze két éve a Fradihoz igazolt Sigér Dávid és a többiek nevét skandálták a szurkolók, akik szintet léptek az FTC korábbi évekbeli, nemzetközi porondon nyújtott teljesítményéhez képest.

A szintet éppen negyedszázaddal az után lépte meg a Fradi, hogy az egyetlen magyar aranylabdás, Albert Flórián fia, ifjabb Albert Flórián közreműködésével a legrangosabb európai kupa legjobbjai közé jutott az akkori Ferencváros.
Tegnap este kilencven percen keresztül egy ország szíve dobogott hangosan, hogy sikerüljön a továbbjutás. És egy emberként ordítottak föl, amikor az utolsó percek egyikében a Norvégiában is gólt rúgó Uzuni ismét betalált a kapuba. A mindig kimért Rebrov ezúttal fülig érő szájjal, önfeledten rohant a gólszerző felé, hogy megölelje, amikor kiderült, hogy les miatt a találat nem érvényes.

Ezzel az akrobatikus mozdulattal tolta szögletre a meccs legnagyobb norvég helyzetében kapura lőtt labdát. Azt nem tudni, hogy társaitól kapott-e puszit a varázslatos mentést végző balosára, mindenesetre egy riporteri kérdésre mosolyogva azt mondta, nem kizárt, hogy a későbbiekben ez előfordulhat.
Az ország fradistái, közel kétmillióan, mindenesetre biztos, hogy felajánlanak neki akár ilyen érintést is, hiszen ezzel a védéssel a magyar futballtörténelem egyik legszebb 0-0-s győzelméhez segítette hozzá a Ferencvárost, és vele az egész magyar futballt.