Valami ilyesmi volt az a komment, ami után felálltam a géptől, s azt mondtam, megyek olvasni, mára elég volt az internetből, inkább a Sas Ede. (Ő egy kiváló író volt a századfordulón, bár az SZFE tüntetői nem biztos, hogy zászlajukra tűznék a nevét.)

Valamiért nagyon zavarja a haladókat a kormány nemzetstratégiai programja. S egyáltalán a nemzet megmaradásának ügye. Viszketnek tőle. ha meglátják a témakört, s kényszert éreznek, hogy szidják. A HVG két éve még ilyen cikket is írt „Orbán kutatóintézete érzelmi zsarolással próbálja megállítani a kivándorlást” címmel, melyben efféle döbbenetes mondatok vannak, mint „Könyvet jelentetett meg a Nemzetstratégiai Kutatóintézet „Menjek vagy maradjak?!” címmel, tele ismeretlen eredetű idézetekkel arról, hogy miért jó Magyarország, illetve miért lehet nehezen boldogulni külföldön. Olyan támadhatatlan érvek jelennek meg, hogy rossz az időjárás, nincs közbiztonság, nem lehetsz boldog, a szüleidnek pedig fáj, ha itt hagyod őket.”

Ezek emberek? De tényleg. És itt most nem facebook-komment jellegű szidalmazásra gondolok, hanem őszintén kérdem, hogy kulturális szempontból embernek nevezhető-e az, aki a szülőföld, haza, az apa, anya, meg a nyugodt, biztonságos élet fogalmakat nem érti, vagy az eszement szélsőségek közé sorolja.

Na, de vissza a kommenthez, ami után elegem lett a netezésből, s előhalásztam Sas Edét. Meg aminek hatására ez az iromány megszületett.

Szóval megfigyelésem a következő: haladóéknél a gyerek – és közvetve a nemzet megmaradása – az komolytalan, az vicc, az lényegtelen, de azért jelszó az van.

A föld! Az ökoszisztéma! Az emberiség! Ezek röpködnek.

A saját városa, az utcája, a faluja, a nyelve, a kultúrája nem érdekli. Van ő, meg az ökoszisztéma és az emberiség. Közte meg semmi.

A fehérfejű rétisas meg a keskenyszájú orrszarvú ne haljon ki, sírógörcsöt kap, ha elpusztul egyetlen darab ajakos medve, de a saját fajtája megdögölhet.

Kivéve persze őt. Mert ő nem. Neki jogai vannak, és azt az állam garantálja, biztosítsa, védje és szavatolja, de a többi ember – mármint nemzettestvére, mert a pápua vagy a migráns kivétel – nem számít.

De ha azt mondják neki, hogy ő nem része a nemzetnek, és a kultúrkörnek, akkor kikéri magának, felvisít, és gyűlöletről hebeg.

A liberális kizárólag egyénben tud gondolkodni. Nem érti, hogy a sejtek is megújulnak, a kedvenc ruhamárkái is előjönnek időről időre új dolgokkal, és a zenekarai is kiadnak új albumokat.

Megújulnak, de azért a szervezet az új sejtekkel együtt is ön azonos, és nem változtatja jellegét, hajszínét, fülformáját. A ruhamárkája is ugyanaz marad, mert az új futócipőn továbbra is ott a logó, meg a talpa is őrzi a jellegzetességeket, amiért megszerette. A zenekarának új lemeze is megújulás, tizenkét friss dallal, de közben minden másodpercben felismerni benne a régit.

Épp ezért kell egy kultúrának, egy nemzetnek is megújulnia, új utódokat létrehozni, és nem befogadni harmadik világbeli akárkiket.

Az élet a megújulás és az állandóság kettősének ötvözete. Az élet, amit ő nem ért, és amihez úgy tűnik semmi köze.