Tegnap az Európai Parlament Antirasszizmus és Sokszínűség elnevezésű frakcióközi munkacsoportja (ARDI), valamint az Európai Muzulmán Ifjúsági és Diákszervezetek Fóruma (FEMYSO) online fórumot szervezett, ahol a felszólalók között volt Helena Dalli, az EU esélyegyenlőségért felelős biztosa és Tommaso Chiamparino, az Európai Bizottság muszlimgyűlölet elleni küzdelemért felelős koordinátora, valamint több európai parlamenti képviselő.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége igazgatói szinten képviseltette magát, Michael O’Flaherty nem győzte hangsúlyozni a probléma súlyát.

Kétségtelen tény, hogy Barbara Perry már 2012-ben Nemi iszlamofóbia: a muszlim nők elleni gyűlölet-bűncselekmények címmel arról értekezett, hogy 2001. szeptember 11. után a nyugati nemzetek többségében drámai módon nőtt az elfogultság és a motivált erőszak a muszlimok és a muszlimnak vélt emberek ellen, és azt állította, hogy a média és az állam (ebben a sorrendben) a muszlimok hosszú ideig tartó megbélyegzését idézte elő. A szerző szerint érdekes módon kevés figyelmet fordítottak a nők muszlimellenes gyűlölet-bűncselekményekkel szembeni különös sérülékenységére.

Ugyanakkor, mint ismeretes, a Közel-Keleten, s kiváltképp Szaúd-Arábiában, a nők nagy elnyomás alatt élnek. Beszámolók alapján ha egyes családok a lányt/nőt olyan férfiak társaságában látták meg, akik nem a család tagjai, megbüntették: a csuklóit összekötözték, vagy több napig „fogva tartották”... Abban az esetben, ha az ehhez hasonlatos családon belüli erőszakot a rendőrség tudomására hozták, nem sok esélyük volt, ugyanis az elmondottak alapján a rendőrség a férfiak oldalán állt.

Ahogy arra a Századvég Alapítvány kutatása is kitér, az iszlám országokban a nők alárendelt szerepe az igazságszolgáltatás, az oktatás, a munka és a kultúra területén is érvényesül: ezekben az államokban kiemelkedően magas (70 százalék) a muszlim nők írástudatlansága. Számos helyen, többek között Marokkóban (2014-ig), Jordániában (2017-ig), továbbá Libanonban, Algériában, Afganisztánban és Pakisztánban a nemi erőszakot elkövetők számára lehetővé válik a büntetőeljárás elkerülése, amennyiben összeházasodnak az áldozattal. Ezzel szemben házasságtörés esetén a nő büntetése halál, míg a megbánó férfiakat „bántatlanul kell hagyni”.

2019. augusztus 2-án Szaúd-Arábiában a kormány egy rendeletet fogadott el, amelynek értelmében a 21 év feletti nők számára már nem kell engedély attól a férfitól, akinek gyámsága alatt élnek, ahhoz, hogy szabadon utazzanak. Eddig ugyanis valamilyen férfi hozzátartozótól kellett engedélyt kérni, hogy utazhassanak. A rendelet szerint a nőknek többek között joguk lesz hivatalos családi okmányokat kiállíttatni, valamint kiskorú gyermekek gondviselői is lehetnek. A rendeletek tartalmazzák azt is: minden állampolgárnak joga van dolgozni anélkül, hogy a neme vagy a kora miatt diszkriminálnák.

Azonban a változásra hosszú időt kellett várni. Szaúd-Arábia már 2013-ban bejelentette, hogy megszünteti a nők feletti gyámsági rendszert, és eltörli a nőkkel szembeni diszkriminációt. Kisebb módosításokat eszközöltek, különböző nemzetközi szervezetek felhívására, például eltörölték a gyám engedélyének szükségességét ahhoz, hogy a nő dolgozzon, de mindezek nem jelentettek nagy előrelépést a nők emberi jogainak korlátozása megszüntetésében. 2017-ben jelentette be Mohamed bin Szalmán, hogy 2030-ra a nők arányát 22 százalékról 30 százalékra növelik a munkaerőpiacon. 2018-ban újabb, a nők helyzetét könnyítő lépésekre került sor, ugyanis engedélyezték számukra, hogy autót vezessenek. Ám az elmúlt időszak engedményei ellenére a nőknek továbbra sincs egyszerű helyzetük: például ahhoz még mindig egy férfi hozzátartozójuk engedélyére van szükség, hogy házasodhassanak, vagy hogy egyedül lakjanak.

Mivel a nők ilyen elnyomás alatt élnek Szaúd-Arábiában, nemegyszer előfordult, hogy elszöktek az országból, viszont akiket elkaptak, azokat – az elmondások szerint – soha többé nem látták újra. A férfiak egy Absher nevű online rendszerben járulhattak hozzá a nők utazásához, sőt még azt is megszabhatták, hogy arra hány alkalommal kerülhet sor, és mennyi ideig tarthat. Az Abshernek emellett van egy pár kényelmi funkciója, például a parkolási bírságokat is be lehet fizetni a szolgáltatáson keresztül. A rendszerben a nőnek meg kellett adnia a nevét és az útlevélszámát, a gyám pedig meghatározta, hogy hányszor utazhat, milyen hosszú lehet az utazás, és az utazási engedélyeket bármikor visszavonhatta. Az applikáció megnehezítette a dolgát annak, aki el akarta hagyni az országot, ugyanis valós idejű üzenetben tájékoztatta a gyámot, hogy éppen hol tartózkodik a felesége vagy a lánya. Az Amnesty International jelentései alapján ezek az alkalmazások jelentősen hozzájárulnak, hogy korlátozzák a nők szabadságát. Egyébként ezt az applikációt a nők is tudják használni – hogy rendezzék mindennapi teendőiket –, de természetesen az utazási oldalhoz nincs hozzáférésük.

Mivel az ott élő nők tudnak az Absher működéséről, megpróbálták kijátszani a rendszert. Az elmondottak alapján ezt általában úgy tették, hogy ellopták a gyámjuk telefonját, megváltoztatták a jelszót, és igényeltek egy újat, mindezt egy percen belül. Néhány másodperc elteltével pedig engedélyt adtak saját maguknak, hogy elhagyják az országot. Viszont mivel a gyám folyamatosan ellenőrzi a nő státuszát az applikációban, ez a módszer kis eséllyel működött. Viszont az online médiának köszönhetően több lehetőségük van a nőknek, hogy elhagyják Szaúd-Arábiát, például léteznek különféle csoportok, ahol akiknek sikerült elmenekülniük, megosztják egymással tapasztalataikat. A sajtóban több olyan hír is napvilágot látott, amikor szaúdi lányok és nők sikeresen szöktek el az országból. Ilyen volt Shahad al-Mohaimeed vagy Rahaf Mohammed al-Kunun esete is.

Persze mindez nem zavarta az Európai Parlamentet abban, hogy 2014. március 11-én állásfoglalást adjon ki Szaúd-Arábiáról, az unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepéről, amelyben az EP deklarálja, hogy Szaúd-Arábia a Közel-Kelet és az iszlám világ befolyásos politikai, gazdasági és vallási szereplője, a világ vezető olajtermelője, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács (ÖET) és a G20-as csoport alapító és vezető szerepet játszó tagja és az EU fontos partnere...