Szigorú és viszonylag leegyszerűsített értelemben véve az egyik legnagyobb különbség korunk két legnagyobb ideológiája között, hogy miközben a konzervatív emberek azt érzik fontosnak, hogy közösséghez tartozzanak, eközben a liberálisok az egyéni szabadság teljes kiszélesítésére teszik fel az életüket.

Egyéni szabadság? Közösséghez tartozás? Én? Én? Én? Mi? Mi? Mi?

A liberális “egyéni szabadságra” vonatkozó gondolata már önmagában hibás, hiszen az evolúció során mi (!), emberek úgy fejlődtünk, hogy közösségeket hoztunk létre. Családot, nemzetséget, törzset, majd később teljes nemzeteket. Amennyiben őseink is hittek volna már a liberális eszmékben, akkor nagy valószínűséggel ma nem itt tartanánk, ahol. Sőt vélhetően nem létezne az emberiség, de szerencsére a liberalizmusnak nevezett kór csak a történelem későbbi időszakában jelent meg.

Ez az írás azonban alapvetően nem egy eszmetörténeti gondolatfutás, hanem egy történet a liberális “egyén szabadságának” rideg valóságából.

Bennfentes információkkal szeretném bemutatni, hogyan működik a gyakorlatban az elfogadás, az egyéni szabadság és gondolat tiszteletben tartása.

Biztosan sokunk emlékszik még a nyár legnagyobb hisztijére, amikor “megszűnt” az Index és vele együtt a teljes magyar sajtószabadság. (Az elmúlt 10 évben nem is tudom hányadszor.) Az Index aztán egyáltalán nem szűnt meg, sőt kaptunk helyette egy másikat is, amelyet Telex-nek hívnak. Ilyen a mi szerencsénk! A sajtószabadság megszűnése Magyarországon azt jelenteni, hogy az eddigi egy helyett kettő helyen gyalázhatják a nemzetet. Na, de a történet lényege! Az éppen széteső Index belsejében is voltak forrásaim, akik folyamatosan értesítettek, hogy mi is zajlik a szerkesztőségben.

Az Index felmondott 80 munkatársa közül egyáltalán nem akart mindenki felmondani, azonban volt egy nagyon erős 30-40 fős keménymag, akik addig jártak emberről emberre és addig zsarolták a munkatársaikat, míg végül mindenki otthagyta a lapot. A liberális terror azóta is pörög, hiszen a “régiek” ott gyalázzák az Index új munkatársait, ahol csak tudják. Az elfogadás jegyében.

Tudom, hogy undorító, de sajnos ez az igazság.

Az Index-hisztit lehet, hogy többen már elfelejtették, de itt van az új liberális csodafegyver, amivel végre meg lehet dönteni a diktatúrát. Ez pedig az SZFE, pontosabban a #freeSZFE. Véletlenül se gondoljuk, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem összes hallgatója elvakult, harcos liberális. Nem, rengetegen közülük teljesen normális gondolkodású emberek, akik a balhé helyett tanulni szeretnének, azonban kussolniuk kell. Be kell fogniuk a szájukat, ugyanis a liberális “egyén szabadsága” kivégezné őket.

A liberális agresszió mára eljutott arra a szintre, hogy nem elég, ha valamivel kapcsolatban nem fogalmazunk meg semmit. Mondjuk semlegesek próbálunk maradni. Nem, a liberálisok szerint ha valamit nem támogatsz teljes erővel, akkor ellene vagy – és amúgy is náci. Én egyébként sem voltam híve sosem ennek eltartott kisujjú álneutrális viselkedésnek. Ha ők így állnak a dolgokhoz, akkor álljunk mi is. Egyébként is: a langyosokat kiköpi az Isten.