Vége az utolsó nyári melegeknek, elkezdenek lehullani a falevelek, a Temze pedig elkezd fodrosodni a finom őszi szellőtől: ez az az időszak, mikor a Black Lives Matter aktivisták elbújnak odújukba felkészülve a hosszú téli álomra, és átadják a helyüket az Extinction Rebellion aktivistáknak (latinul: veganus marxiana vulgaris).

A vegánok normál lakókörülményei hasonlóak a többi alfajéhoz, azonban párzási időszakban gyakran napokat is képesek eltölteni szikár körülmények között: ez a vegán csapat például egy londoni fán aludt 10 napig.

Az ősz ezen időszakában kerülhetünk talán legközelebb a természethez, de a londoniak óva intenek mindenkit: az aktivisták ilyenkor a szokásosnál agresszívabbak is lehetnek, nem célszerű őket megközelíteni.

A nőstények ilyenkor előszeretettel büszkélkednek nemi szerveikkel, azokra pedig olyan szavakat írnak, mely bátorságukról és rátermettségükről tanúskodik: érdemes őket választani.

Az extinction rebellion tagok egyébként közeli rokonságban állnak más marxista fajokkal (anitfasisztákkal, antirasszistákkal), sőt, olyanra is van példa, hogy egy-egy példány különböző jellegeket is mutat, emiatt a kutatók régóta sejtik, hogy valójában azonos faj különböző alfajai lehetnek.

Egy jellegezetes hang ilyenkor a londonban a „vegánbőgés”. A hímek ilyenkor prédának tettetik magukat, majd kiszabadulva a rendőrök markából elkönyvelik a népszerűségük növekedését.

Előszeretettel tanyáznak ilyenkor pályaudvarok, erőművek, vágóhidak és politikai intézmények környékén, de idén egy új lelőhelyre is bukkantak angol kutatók: egy nyomdát zárt le száz bátor vegán aktivista.

A vegán fiatalok felnőtté avatási szertartása egy úgynevezett virtue signaling szertartás: a fiatalok ilyenkor bátorságukat fitogtatva ráfestik egy random közszoborra, hogy „rasszista”, majd elfoglalják az őket megillető helyet a hierarchiában.

Oh, a fiatalság, bolondság! ^^