2016-ban a fekete szavazók kilenc tizede adta voksát a Demokrata Pártra, és mindössze 8 százalékuk támogatta Trumpot, ami nem meglepő annak fényében, hogy az előző 8 évben Amerika első fekete elnökét indították a demokraták Obama személyében.

Ez a szám még néhány hónapja is hasonló volt, egészen – ironikus módon – George Floyd haláláig, amikor is végigsöpört Amerikán a mai napig zajló “többnyire békés tüntetéshullám”.

Aki nyomon követte az eseményeket az amerikai médiában, az láthatta, hogy az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a feketék már az első héten lemorzsolódtak a tüntetőkről, és június végére már lényegében homogénné vált a lázongó tömeg: többnyire színfehér antifasiszták csaptak össze a rendőrséggel.

Természetesen a tüntető tömegben mindig is voltak feketék, de szembetűnő, hogy míg a lakosság 11 százaléka, vagyis minden kilencedik amerikai fekete, addig a mindössze minden huszadik fehér tüntetőre jutott egy fekete. Tehát arányaiban véve is több fehért mozgatott meg a BLM-mozgalom, mint feketét.

Amit viszont eddig csak sejteni lehetett, az mostanra a támogatottságban is tükröződik:

Az egyik legmagasabb támogatottságot az Emerson College mérte, szerintük a feketék 19 százaléka támogatta az elnököt, ami egyébként szép mintázatot ad ki abból, hogy ugyanez júniusban még 8 százaléka, júliusban pedig 14 százalék volt. Hozzájuk hasonló eredményt, 20 százalékot mért két másik közvéleménykutató cég is.

Ugyan ez nem tűnik soknak, hozzá kell tenni, hogy ez történelmi rekord a republikánusok részéről, ráadásul a legrosszabbkor – legalábbis a demokratáknak -, két hónappal az elnökválasztás előtt.

Szintén riadalomra adhat okot a demokraták részéről, hogy a váltást főképp a fiatal feketék lépték meg:

Nem most kezdődött, de most érett meg

Sokan úgy gondolták, hogy a párt Obamával évtizedekre maga mellé tudja majd állítani a kisebbségi szavazókat, és ez így is tűnt egészen nagyjából másfél évvel ez előttig, mikor megindult a feketék körében a “Blexit” mozgalom. Nyilván csak idő kérdése volt, hogy a gyakran fundamentalista keresztény feketék mikor pártolnak el az abortusz, gender és muszlimpárti demokratáktól.

A párt identitáspolitikája viszont egy ideig működött: az amerikai baloldali sajtó olyan erőszakosan kommunikálja azt, hogy „Demokrata Párt = feketék pártja, Republikánus Párt = fehérek pártja”, hogy érthető, hogy egy átlagos detroiti templomba járó fekete néni miért szavaz a rájuk. Te sem szavaznál határon túli magyarként a szlovák nacionalista pártra, még akkor sem, hogyha ők lennének az egyetlen LMBTQ-ellenes párt.