Na, ezt másolom, mert piszok jó!

„A jelöléshez (Oscar) a filmnek a következő négy kritériumból kell kettőt teljesítenie:

1. A filmvásznon:

A film szereplői között legyen legalább egy főszereplő vagy jelentős mellékszereplő, aki valamilyen faji/etnikai kisebbségből származik.

A szereplők legalább 30 százaléka két „alulreprezentált” kisebbségből származik, vagy a film témája, központi története egy ilyen kisebbség valamilyen ügyével foglalkozik.”

Ez még nem elég?

Nem elég, hogy a történetben és a szereplők közt jó kádereknek, akarom mondani, jó elvtársaknak, azaz, dehogyis, jó másságoknak kell szerepelniük, de még a készítésben sem lehet akárki.

„2. A gyártási munkálatok során:

A film készítői között legalább két vezető szerepben alulreprezentált csoportokból érkező emberek dolgoztak (legalább egyikük faji vagy etnikai kisebbséget képvisel)

Legalább hat másik stábtag tartozik faji/etnikai kisebbséghez

A stáb 30 százaléka valamelyik alulreprezentált kisebbségi csoport tagja”

Nem, nem, még mindig nincs vége!

„De a gyakornokok, tanoncok (3) és a filmek marketinges/kommunikációs stábjának (4) kiválasztásánál is ilyen sokszínűségi kritériumoknak kell érvényesülnie.„

Azt nem írják, hogy az áramszolgáltató tulajdonosi hátterének milyennek kell lennie, és a forgatási helyszínen, mondjuk egy faluban vagy városban, hány százalékban kell jelen lenni eltérő kultúrának, meg másságnak – ha nincs elég mecset, majd építünk, ha túl sok a fehér templom, majd leromboljuk, vagy telepingáljuk szivárvánnyal, és a feszületen a megváltót átkenjük feketére, semmi gáz -, de minden bizonnyal a pizzás fiúnak is meleg átoperált muszlim BLM aktivistának kell lennie.

Ja, hogy miről is van szó? Aki még nem hallotta volna: „2024-től csak azok a mozik kaphatják a legjobb filmnek járó Oscart, amikben szerepet kapnak mellőzött kisebbségek” – írja a 444, tehát a hír igaz.

És a 444 nem röhög, nem kiakad, nem felháborodik, közli a tényt, mintha arról tudósítana, hogy a 22-es bekötőút felépült Abádszalók térségében. Végre! Ezt nem teszik hozzá, de az ember érzi.

Mert miféle világ volt eddig, hogy a tehetség, színmészi játék, élvezhetőség, történet stb. is szerepet játszott eme „rangos” díj odaítélésénél.

„Is”. Emelném ki. Mert ez már jó ideje szempont, és jó ideje nem kizárólag az általam felsoroltak számítanak, de hogy ezentúl csak ezek számítanak, és ezt még nyíltan ki is jelentik, arra az ember azért nem számított.

Mert mondom, ilyesmi eddig is volt, csak nem foglalták írásba. Ahogy azt se foglaltak írásba az ötvenes években, hogy mennyi élmunkásnak vagy partizánnak kell szerepelni egy filmben. Kádár alatt legfeljebb nem engedtek meg valamit, de nyílt parancsba nem adtak semmit. Mondjuk, volt, ahol írásba is foglalták. A numerus claususban már pedzegettek ilyet, de még ott is csak arányokról beszeltek, nem pedig kizárólagosságról. itt pedig arról van szó. Kizárólagosságról.

Tehát, ha úgy vesszük, a numerus clausus (1920. évi XXV. törvénycikk) egy szabad es korlátozások nélküli gondolatiság ehhez képest?

Az ember ugye óhatatlanul nem tud másra gondolni, mint az 1938: évi XV. törvénycikkre, mely a „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” címet viselte, de első zsidótörvény néven vált hírhedté.

A május 29-én hatályba lépett törvény kimondta: a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók.

Tehát most ezt a szellemi-kulturális életben megszületett határozatot – melyet minden bizonnyal követnek más művészeti és kulturális ágakban, lévén a haladásban, és a szolgalelkű igazodásban nincs megállás – nyugodt szívvel nevezhetjük az Első írásba foglalt másság törvénynek.

Én csak azt nem értem, mitől gondolják, hogy ez működőképes lehet, és mitől gondolják, hogy az utókor nem fog röhögni, vagy nem említi megvetéssel? Volt, amikor megszabták, hogy mennyi élmunkásnak vagy partizánnak kell szerepelni egy filmben, és volt, amikor megszabták, hogy kik nem szerepelhetnek filmen.

A kinek kell szerepelniük és a kiknek nem szabad szerepelniük egy és ugyanaz.

Jó lenne, ha vége lenne ennek a kornak. Már nagyon unom. Várom az új agybajt. Ez már a könyökömön jön ki.