A Habsburg Intézet vezetője már akkor látta, hogy a baloldali pártok és a Jobbik összeborulása súlyosan sérteni fogja a balliberális oldalnak nevezett blokk elvi hitelességét.

Mint ahogy most, a szerencsi időközi választások „előestéjén” ez újólag be is következett. A baloldali értelmiségi holdudvar egy része nem nyelte le, hogy a nyíltan antiszemita és cigányellenes Bíró László lett az ellenzéki összefogás néven létrejött „politikai katyvasz” közös jelöltje. Eredetileg Bíró a Jobbik embereként a ”katyvaszszövetség” pártjainak támogatásával mérette volna meg magát, de egy adminisztratív hiba miatt a párt nem állíthat jelöltett. Így viszont hivatalosan a balliberális pártok szállnak harcba egy rasszista helyi „kiskirály” győzelméért. Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Somogyi Zoltán, a Political Capital alapítója, Szél Bernadett, az LMP egykori társelnöke, Tamás Gáspár Miklós filozófus is tűrhetetlennek nevezte, hogy az ellenzék nem léptette még vissza Bírót. Szanyi Tibor, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapítója pedig egyenesen nácinak nevezte a közös jelöltet.

A tiltakozók sorát Gerő András, a maga szókimondó módján folytatta. A történész professzor az ÉS hasábjain tette helyre a Gyurcsány Ferenc vezette ellenzéki pártokat, amikor többek között azt állította, hogy a kelet-európai kommunizmus bukása előtt a baloldali antiszemitizmus kiterjedt a csehszlovák vezetőre, Klement Gottwaldra, a magyar Rákosi Mátyásra, a lengyel Gomułkára, a szovjet-grúz Sztálinra. A brezsnyevi Szovjetunió az 1970-es években az utolsó olyan európai állam volt, amelyik a zsidóellenességet az állami politika szintjére emelte. Most pedig éppen a magyar baloldal véli úgy, hogy egy magasabb cél érdekében politikailag hasznos számára az antiszemitizmus felhasználása. Ők most egy úgynevezett ellenzéki együttműködés keretében beálltak egy olyan képviselőjelölt mögé, aki nem is burkoltan, nyílt zsidóellenes állításokat fogalmazott meg – szögezi le a baloldali vezető értelmiségi. A java azonban csak ez után jön. Gerő kifejti: Mint nem először a baloldal múltjában, megint az történik, hogy a politikai pragmatizmus érdekében szemet hunynak a rasszizmus felett, sőt ténylegesen támogatják azt, miközben hangosan hirdetik, hogy ők mindenfajta cigány- és zsidóellenességet elítélnek. Az antirasszizmus identitásuk egyik megkérdőjelezhetetlennek tartott pillére – állítja a professzor. Gerő András szerint ebből csak arra lehet következtetni, hogy nem jobb országban, hanem puszta hatalomszerzésben gondolkodnak. A professzor végül, amolyan kegyelemdöfésként, még hozzáteszi: „Ezek után, ha ők a szavazatok összeadásában gondolkodnak, kérem, engem vonjanak ki. Nem szavazok olyan politikai szövetségre, amely szemérmetlenül utat enged a rasszizmusnak.”

A baloldalon belül ritkán hangzanak el ilyen kemény bíráló szavak. A belső körből származó többi nyilatkozat egyike sem jutott el a lényegik, vagyis, nem tette fel a kérdést: mit tennének hatalomra kerülésük esetén azok a pártok, amelyek most kiengedték a palackból a politikai antiszemitizmus szellemét. Éppen ezért ezeket a megnyilvánulásokat nem tekinthetjük másként, mint a falkából kivált, kivert magányos farkasoknak az olyan bírálatát, amelyről eleve tudni lehet, hogy nem fogja a katyvasz pártok politikáját megváltoztatni, de arra alkalmas, hogy egy választási kudarc esetén elő lehessen állni az „én megmondtam előre” szöveggel.