2016 előtt általánosnak mondható látvány volt, hogy a magyar labdarúgó válogatott mérkőzésein a kezdősípszó előtt már a himnuszok éneklésénél (pontosabban nem éneklésénél) kikapott a csapat. Itt az alapvető hangsúly nem az éneklésen és az intonációs problémákon volt, hanem a hozzáálláson. Bármilyen ellenféllel játszottunk, a játékosok átszellemülten torkuk szakadtából énekelték saját nemzeti himnuszukat, miközben a mi válogatottunk tagjai némán álltak, félig megrémülve. A hozzáálláshoz a kedvenc példám Cristiano Ronaldo, aki képes még a Bajnokok Ligája himnuszát is úgy énekelni, mintha az élete múlna rajta és kkor a portugál nemzeti énekről még nem is beszéltünk.

A 2016-os EB kijutás és részvétel hatalmas löketet adott a magyar focinak. Az Európa-bajnokságon meglepően jól szereplő magyar csapat játékosai nemzeti hősként tértek haza. A Franciaországban oroszlánként harcoló labdarúgókban megvolt már a tűz, az a tűz, amely évtizedik hiányzott.

Nem lenne illendő letagadni, de az EB eufóriát nagyon komoly hullámvölgyek követték, elég csak – a szerencsére – viszonylag rövid Leekens-érára gondolni. A belga kókler már a múlté. Aztán jött Marco Rossi, a Kispesttel már csodát művelő olasz kapitány. Rossi teljesen új szellemiséget hozott a válogatottba, rengeteg fiatalnak adott és ad a mai napig lehetőséget, amely lépésével el is jutottunk a cikk címéhez: a magyar labdarúgás jövőjéhez.

A magyar labdarúgás jövője ugyanis a mostani fiatal generáció. Szoboszlai Dominik és a korosztálya. A Salzburg csillagát sokszor éri az a kritika, hogy túlsztárolt, nem ér annyit, mint amennyit beszélnek róla. Ezzel szemben a valóság az, hogy Szoboszlai Dominik tehetsége, kitartása és szorgalma minden ma focizni kezdő gyerek példaképe kellene, hogy legyen. Szoboszlai a magyar labdarúgás jelenlegi legnagyobb csillaga, az a játékos, aki biztosan hamarosan egy európai topcsapatban fog kikötni és alapember lesz. Szoboszlai Dominik lehet hosszú idő után Magyarország labdarúgó szupersztárja.

A magyar labdarúgás jövőjét nem varrhatjuk egyedül Dominik nyakába, de nincs is erre szükség, hiszen a mostani magyar válogatottban olyan játékosok szerepelnek még, mint Sallai Roland. Sallai a Puskás Akadémiában nevelkedett, jelenleg a Bundesligában játszik, a Freiburg játékosa. Sallai Roland volt a legutóbbi oroszok elleni csodagól szerzője, aki hidegvérrel átemelte a labdát Shunin kapus felett. Klasszis megoldás, ahogy egyébként labdaérintéseinek legtöbbje is az.

Szoboszlai Dominik és Sallai Roland jelenleg az a két magyar labdarúgó, akik bármelyik európai csapatba beférnének, sőt ha ketten lennének, akkor a balszélen elég sok gondot okoznának az ellenfélnek. A két szupertehetség mellett azonban mindenképp meg kell említenem Holander Filipet, aki hasonlóan Szoboszlaihoz és Sallaihoz nagyon magas szintű játékot képvisel. Aztán a csapat kiválósága még Bese Barnabás, Gulácsi Péter, Nagy Ádám, Lang Ádám vagy Willi Orbán.

A magyar labdarúgás jövője a tűz, az a tűz, amely eddig ritkán volt jelen. Ha valaki csak az eredményét nézi meg a vasárnapi oroszok elleni meccsnek azt gondolhatja, hogy simán kikaptunk, aki viszont nézte a mérkőzést azt vehette észre, hogy ez a magyar csapat képes küzdeni, ez a magyar csapat fel tud állni a padlóról is. Őszinte leszek, nem emlékszem eddig olyan magyar válogatott mérkőzésre, amely 3-0 állásnál hozott még izgalmat. Ezelőtt ilyen esetekben feladást és még minimum két kapott potyát szokhattunk meg. Ennek azonban vége. A mostani magyar válogatott a legnehezebb helyzetben is képes összekapni magát, amely hatalmas érték.

Megvan a tűz, megvan az akarat és végre megvan a tehetség is. Nyerjünk a következő két meccsen és jussunk ki a hazai EB-re. A 2021-es év legszebb pillanatai lennének azok a Puskás Arénában. Hajrá Magyarok!