Két hét múlva választ elnököt a Magyar Szocialista Párt, amelynek vezetésére eddig mindössze hárman vállalkoznának: a mostani elnök, Tóth Bertalan, a korábban már választást bukott Mesterházy Attila és Kunhalmi Ágnes, a párt jelenlegi elnökségi tagja. Majdnem azt írtam, hogy oktatáspolitikusa, de ezt a kifejezést a sem viselkedni, sem helyesen írni nem tudó politikussal kapcsolatban nem szívesen írnám le, nehogy gúnyolódásnak tűnjön.

Mindezen hiányosságai ellenére Kunhalmi szinte már ott is érezheti magát a jelenleg (a mérhetetlenül alacsony támogatottságú partnerpárttal, a Párbeszéddel együtt is) csak 5-6 százalékra mért párt elnöki székében.

A politika történéseit követők tisztában vannak Kunhalmi Ágnes felejthetetlen és szórakoztató politikai munkásságával – az érthetetlen heherészéstől, a köztévé ajtajának megtámadásán át, egészen a helyesírási hibákkal ékes táblával demonstrálásig vagy a szabadstrand-követeléssel a szabadstrandon. Mindezek garantálják, hogy a baloldal egykori gerinc-, ma már törpepártja szórakoztató mutatványokkal tarkítja majd a politikai élet történéseit.

Persze, az is igaz, hogy nem volt nagy a választék. Hiszen az MSZP ugyan némiképp vitatott körülmények között, de elfogadott egy alapszabály-módosítást, amellyel a jövőben csak férfi-női társelnök-páros vezetheti a pártot. A jelenlegi 13 fős elnökségben, vagyis a meghatározó szocialista politikusok körében a nagy nemi egyenlőség jegyében mindössze három hölgy foglal helyet Kunhalmin kívül: a nagy futóbajnok, Gurmai Zita, Leisztinger Tamás vörös báró egykori élettársa, Tüttő Kata, valamint a nagyatádi Csendesné Murányi Ibolya, akiről lehet, hogy még a párttagok se nagyon tudják, kicsoda. (Az elnökségen kívüli Bangóné Borbély Ildikó még országosan ismert politikusnőnek számít az MSZP-n belül, de talán ő az egyetlen, aki még Kunhalminál is jobban lejáratta magát a fideszesek lepatkányozásával, vagy azzal, hogy botcsinálta filmrendezői babérokra tört, amikor a baloldali képviselők megszállták a köztévét.)

Ebben a mezőnyben Kunhalmi valójában erős jelöltnek tűnik, bár megválasztása – bármelyik jelenlegi férfiaspiráns oldalán – meghatározná, hogy a szocialisták az érdemi, valós politizálás helyett továbbra is maradnak az olcsó populizmus és a faék egyszerűségű üzenetekkel operálás talaján.

Így persze érthető, ha Gyurcsány még ahhoz is veszi a bátorságot, hogy saját meghosszabbított jobbkezét, Brüsszelben regnáló nejét lebegtesse be ellenzéki miniszterelnökjelöltként. Mégis ki mondana neki ellent ebben? A világnézetét hetente változtató Jobbik vagy Momentum, netán a viccpárti vezetés felé tartó MSZP?! Alakul a roncsderbi...