Erre késztet egy frissen hallott mondat, egy kifejezés.

Utolsó munkanapjukon a régi indexesek még egyszer összegyűltek a hírgyárudvaron, megszaggatták köntösüket, picit ünnepelték önnön bátorságukat. És ekkor egy szőke nő, aki valamilyen vezető lehetett náluk, emelkedett szólásra:

„Egy hónappal ezelőtt beleugrottunk mindannyian a semmibe, egy ilyen halálugrást toltunk.”

Mindenesetre megnyugtató, hogy a szőke nő vezető szerepet kapott ebben a brancsban, a „halálugrást toltunk” borotvaélesen jelzi, milyen pazar grammatikai örökséget hagytak hátra a rövidgatyások (nem vicc, ezek más ruhadarabot nem ismernek). Halálugrást toltak tehát bátran, megalkuvás nélkül, „tolták”, mert tolniuk kellett. Saját keletkezéstörténetük szerint ugyanis belehajszolták szegényeket a távozásba, menniük kellett, mert rendre szőrös, narancssárga kezek kapkodták el rövidgatyából kikandikáló bokaszárukat.

Miután roppant nőiesen, egy már reggelente részeg mosónő bájával a szőke leszögezte, hogy „kurva nehéz lesz”, mondott mást is. A folytatásról beszélt. Figyeljünk csak: „Az is látszik most már, hogy ennek egy előfizetéses újságnak kell lennie… Lesz másik.” A búcsúképhez pedig többek között ezt a mondatot biggyesztették: „Köszönjük, hogy velünk tartottatok ezen az úton, és előre is köszönjük, ha jöttök velünk tovább. Már nem kell sokat aludni. A Távozó indexesek.”

Hogy a t betű itt miért nagy, nem tudjuk, de nem is fontos. Nem KURVA fontos. A lényeg, hogy elmélkedjünk még egy picit a halálugrás eredeti értelméről és arról, hogy mi nem halálugrás.

A halálugrás azt jelenti, hogy valaki vakmerőn, dacolva a veszéllyel fejest ugrik az ismeretlenbe. Például feláll a munkahelyén, összepakolja a holmiját, mert a zsarnokság elvette a levegőjét. Merő véletlenségből az ő munkahelyén csupa hasonló szabadságszerető pofa dolgozik, ők is felállnak, mert erkölcsi kérdés felállniuk. Na, itt jön a halálugrás: miután testületileg felmondtak, nem törődve azzal, mi lesz mostantól, hogy rövidgatyásan, kurva mocskos szájukkal hol akad hely számukra a munkaerőpiacon, mennek tovább, hátra sem néznek. Halálugrást tolnak, mert ők a jók, a nemesek, a megvesztegethetetlenek, a csodaemberek.

Akkor mondom azt is, mi nem halálugrás. Nem halálugrás veszélybarométert eszkábálni, közben titokban előkészíteni a szakítást. Nem halálugrás már hosszú hónapokkal ezelőtt eldönteni, hogy innen dobbantunk, csinálunk egy másik lapot. Nem halálugrás titokban kiszervezni a dolgokat, magunkban folyton tanácskozni, hogyan, miként folytatjuk. Nem halálugrás az egész világ előtt bemutatni az ingyencirkuszt, rákenni a kormányra meg Bodolaira mindent, eljátszani, hogy munkanélküliek lettünk csak azért, mert bátrak vagyunk, miközben az új projekt készen áll, a folytatás garantált.

Egy hónap telt el. Ti magatok mondjátok, hogy mindjárt indul az új oldal, ezt promózzátok most is, mert aligha véletlenül ejtitek el az információt, hogy hamarosan fizetős lapot csináltok.

Szóval: egy hónap alatt foglaltatok domaint, szereztetek tárhelyet, szerződtetek hirdetőkkel, gazdálkodtátok ki az induláshoz szükséges százmilliókat (csak a havi bértömegetek több tízmillió forint), rendeztétek el a jogi hátteret, alakítottatok új gazdasági társaságot. Egy hónap kellett csak és a halálugrásból máris visszapattantatok a repülőgépre.

Meséljétek be ezt annak, aki olyan KURVA hülye, hogy még a halálugrás tolásotoknál tart. De mi azért mondjuk csak ki bátran: nem elég, hogy hazudtok, még gyávák is vagytok.

Ebből könnyen kitalálható, hogy nem, én nem fizetek elő az új Indexre. Annyi fake news akad a virtuális térben, majd leakasztok egyet ingyen, szerelemből. Sajnálom.

Esetleg toljatok majd még egy halálugrást, egy végső, nagy zuhanást, arra örömmel befizetek.