Ami a Jobbik pálfordulása előtt ugye elképzelhetetlen lett volna. Akkor az antiszemitizmus bunkósbotja állandóan ott volt a kezükben s ütöttek-vágtak vele, amint valaki nem tetszett nekik, s azonnal ki akarták parancsolni a politikai közéletből. Persze, akire szükségük volt, mint a Horn-kormány idején provokáló, zsidózó Szabó Albertra, vagy Gyurcsányék idején a hungarista Bácsfi Diánára, véletlenül sosem csapott le bunkósbot, hiszen rajtuk keresztül ragyogóan működtethették az antiszemitizmusra épülő provokációs gépezetüket.

A kezdettől fogva szélsőségesen rasszista Jobbikkal is csak addig volt baj, addig is csak falból persze, amíg rá nem jöttek, hogy az antiszemita párt szavazatai nélkül a baloldalnak esélye sincs a hatalom közelébe kerülni. Így aztán elkezdték mosdatni, mint Ágnes asszony a patakban „fehér leplét, véres leplét” s megpróbálták elhitetni a „véletlenül” balkanyart vett Jobbikról, hogy a vér a csirkéé, még véletlenül se a férjéé. Így aztán, amikor a szekrényből rendre előkerülnek a múlt antiszemita csontvázai, akkor a helyzetnek megfelelően döntenek. Egyszer így, másszor úgy, ahogy az aktuális érdekeik diktálják.

Emlékeznek, év elején a Jobbik már bőven derékig gázolt a néppártosodás fürdővizében, de még Kulcsár Gergely, aki beleköpött a holokauszt áldozatok emlékművébe a Duna parton, őt előbb ennek ellenére beengedték jobbikos politikusként a Hajdú megyei közgyűlésbe politizálni. Aztán amikor Jakab lett az elnök, azonnal terhessé vált a személye. S hogy Jakab sok-sok piros pontot szerezhessen Gyurcsánynál, az általa vezetett elnökség azonnal a mandátum visszaadására szólította föl Kulcsárt.

Bíró László esetében más a helyzet. Egy parlamenti mandátum sorsa a tét. Most még nagyobb szükség van az összefogás felmutatására, annak ellenére is, hogy Bíró László az elmúlt években vállalhatatlan, antiszemita kijelentéseket tett. Így aztán még nagyobb elánnal kezdték el mosdatni a jobbikos jelöltet, noha jól tudták, hogy Ágnes asszony leple számára kimoshatatlan.

Szóval a baloldal Karácsonytól, Demeter Mártán keresztül, Barabás Richárdig arra vállalkozott, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. Ez már csak azért is röhejes, mert az agresszív kismalac történetét juttatja az eszembe. Tudják, amikor bicajozik haza s közben nagyot esik. Arra megy a jótündér s kérdi: –Jaj, kismalac, megütötted magad? – Kuss, mindig így szállok le!

Nézzük Barabás Richárdot, a Párbeszéd szóvivőjét, ő hogy „száll le a bicikliről”. „Szerintem nincs különbség antiszemita és antiszemita kijelentés között, a bocsánatkérés javulást jelző keresztényi érték. Mindenképpen fontos, ha az ember be tudja ismerni korábbi hibáit.” Vagyis bocsánatot kért, tehát minden rendben.

Demeter Márta, LMP: „Bíró Lászlót továbbra is támogatjuk természetesen. Olyan választásról beszélünk, ahol a Fidesz számára a kétharmad a tét. Teljesen világos, hogy minden jelöltet és ellenzéki megoldást megpróbál ellehetetleníteni [a Fidesz].” Tehát természetes, hogy támogatják, hisz a hatalom megszerzése a tét.

Karácsony Gergely, MSZP-P „kismalac-mutatványa”: „Az ellenzék szerencsi jelöltje azt gondolom, hogy mégiscsak méltánylandó módon elnézést kért, az egyébként teljes mértékben vállalhatatlan kijelentései miatt.” Persze, ha valaki szerint nem náci dolog a zsidók listázását javasolni, mint tette Gyöngyösi Márton korábbi Jobbikos parlamenti képviselő, ahogy Karácsony HírTv-s nyilatkozata szerint nem az, akkor Bíró judapestezése, tetűcsúszdázása hogy a csudába lenne megbocsáthatatlan kijelentés.

Ha megnézzük, hogy vélekedik a történtekről Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, akkor ismét azonnal szintkülönbségre bukkanunk a bal- és jobboldali felfogása között.

„Van egy olyan magyar politikai és közéleti minimum, amit egyébként oly sokan, oly sokszor kérnek számon, de amikor ők kerülnek ilyen helyzetbe, akkor azonnal semmibe veszik ezt. Magyarországon eddig azt gondoltuk, hogy van egy olyan határa az antiszemita kijelentéseknek, ami túl van valamennyi politikai erő számára az elfogadhatóság határán. De miután a magyar baloldal összebútorozott a Jobbikkal, azzal a Jobbikkal, amit korábban nyíltan antiszemita pártként tartottak számon, úgy tűnik, hogy már nincs ilyen határ. Szegény főpolgármester úrnak az ezzel kapcsolatos kommentárjai azt mutatják, hogy ilyen határ már nincsen. Ma Budapest főpolgármestere számára az a kifejezés, Judapest elfogadható, tud támogatni egy olyan jelöltet, aki így fogalmaz.”

S ha már az idézeteknél tartunk, hadd hozzam ide – üde kivételként – Szanyi Tibornak, a baloldali ISZOMM elnökének megállapítását, amely így hangzik: „Kulturált mozgalom, kulturált párt rasszista jelöltet nem támogat. Az illető végig cigányozott, zsidózott az elmúlt tíz évben, elnézést kérek, nem fogom erre azt mondani, hogy ez nem az.”

A bölcsek szerint az igazság a közösség kötőszövete. A hazug működésében pedig a közösségre támaszkodik, a közösség tagjaként jelenik meg. Fölveszi a közbizalom előlegét, akiről azt gondolják, hogy a többiekéhez hasonlóan készpénznek lehet venni a szavát.

A fenti példák azt bizonyítják, hogy a baloldalét egyáltalán nem lehet készpénznek venni. Ahogy az agresszív kismalac magyarázatát sem.