Amikor először találkoztunk magával a fogalommal, nem is sejthettük, hogy a nemek közötti forradalom milyen mértéket fog ölteni. A megmozdulás néhány év alatt megvalósította azt, ami a nők, valamint a meleg és leszbikus jogokért harcoló mozgalmaknak évtizedekig eltartott.

A magyarázat része a transzgenderizmus mögött meghúzódó pénzösszeg. A nemek közötti ipari komplexum számos „összetevőt” tartalmaz. A jövedelmező szponzor a gyógyszergyártókat, illetve az egészségügyi szolgáltatók rendszerét is magába foglalja. Az eredetileg a homoszexuális jogokért küzdő jótékonysági szervezetek (például az Egyesült Államok emberi jogi kampánya és Nagy-Britanniában a Stonewall), amelyek nagy költségvetéssel rendelkeznek, szintén megtalálhatók a mozgalom támogatói mögött. Végül olyan milliárdos egyéniségek is ott vannak, mint Jennifer Pritzker, Jon Stryker és Soros György.

Soros György Nyílt Társadalom Alapítványa teljes mértékben támogatja a transznemű aktivisták céljait. Az önmeghatározás az OSF szerint „alapvető jog”. Más szavakkal, a biológiai nemet fel kell váltani a szubjektív nemi identitással, hogy belefoglalja a „férfi és női bináris kategóriákon kívüli” lehetőségeket is. A személyiséget nem szabad „korhatárokkal szabályozni”. Ezért az OSF „támogatja a transz- és LGBT-szervezeteket, amelyek előmozdítják a nemek törvényes elismerésének progresszív, jogokon alapuló folyamatait”. Ugyancsak támogatja a „hormonterápia, tanácsadás és nemet megerősítő műtétek” igénybevételét. Ide tartoznak a fiatalkori pubertásblokkolók is.

És hogy mennyit költött az OSF a transznemű mozgalom előmozdítására? 2011–2013-ban 3,19 millió dollárt folyósított számukra, ami által a legfőbb finanszírozóvá vált. Az OSF-et követi a Stryker Arcus Alapítvány és a Pritzker Tawani Alapítvány (2015. évi LBTQ-kiadások alapjai). Az OSF jelenlegi adatbázisa 3,07 millió dollár támogatást tartalmaz a 2016–17-es időszakra (a „transz” és a „transznemű” kulcsszavak keresésére). A jelenlegi részlet legnagyobb kedvezményezettjei a Nemzetközi Leszbikus, Meleg, Biszexuális, Transz és Interszex Egyesület (642 000 dollár), a Globális Fellépés a Nemi Egyenlőség Érdekében (500 000 dollár) és a Transzszexuális Európa (500 000 dollár).

Hárommillió dollár a transzgender mozgalom számára az OSF összes kiadásának egy apró része, mindössze 0,3%-a (OSF 2017). Lényeges, hogy ez a finanszírozás azonban jelentősen meghaladja az alternatív hangoknak biztosított forrásokat.

Amint láttuk, az OSF az elmúlt két évben 500 000 dollárt adott a Transgender Europe számára. A Transgender Europe 2010 és 2017 között 1 072 000 dollárt kapott az Arcus Alapítványtól (Arcus Alapítvány 2018). A szervezet projektjei között szerepel a transzszexuális emlékezés napja, amely az áldozatok átfogó adatbázisára, a Trans Murder Monitoringra támaszkodik. Ez az adatbázis 325 transzszexuális erőszak áldozatát tartotta nyilván 2016 októberétől 2017 szeptemberéig. Ezen esetek nagy része Közép- és Dél-Amerikában fordult elő. Ennek ellenére Európában is megemlékeztek erről a napról. Viszont például az Egyesült Királyságban évente több mint száz nőt gyilkolnak meg a férfiak, ám haláluk megemlékezésére egyetlen napot sem neveztek meg. A transzneműek ellen elkövetett gyilkosságok rendkívül ritkák – nyolc volt az elmúlt évtizedben –, és mégis van intézményesített emléknapjuk. A fenti példa szemlélteti, hogy transzgender mozgalom gyors hódítása miatt – a mögötte álló jelentős pénztömeg által – jelentősen átalakította a 21. századi értékeket és a morális korlátokat, melynek következtében egyre több, a fentebb nevezett eseménynek lehetünk tanúi, a távoli és a közeli jövőben egyaránt.