A Magyar Nemzet beszámolója alapján folyamatos támadások és gyűlölködés kereszttüzébe került Szijjártó Péter. A balliberális média által indított gyűlöletáradatot ezúttal az a fotó idézte elő, amit az Átlátszó készített a tárcavezetőről és feleségéről az adriai nyaralásuk alkalmával. Lövétei István alkotmányjogászként az RTL Klubnak ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy „általában egy közszereplőnek bele kell nyugodnia abba, hogy nyilvánossá teszik az ő működését.”

Egy fontos új szempontra szeretném felhívni a figyelmet e körben, amely alkalmas arra, hogy a Sólyom László nevével fémjelezhető, a közszereplők magas fokú közjogi kitettségét eredményező torz bírói gyakorlatot újragondolhassuk, és amelynek lényege a Alkotmánybíróság egységes ítélkezési irányvonala alapján, hogy a közéleti szereplők alkotmányosan védett magánélethez való joga jóval, bizonyos esetekben indokolatlanul szűkebb.

Ahogy arra ugyanakkor egy előadásában Trócsányi László jogászprofesszor, korábbi igazságügyi miniszter is rámutatott, a fenti, a közügyek megvitatásának jelentőségét előtérbe helyező felfogás nem vezethet odáig, hogy a közszereplők esetében teljesen kiüresedjen az Alaptörvényben foglalt magánszférához való alapjoguk. Trócsányi hivatkozott a brit Lordok Házának korábbi gyakorlatára (azóta a Legfelsőbb Bíróság, a Supreme Court of the United Kingdom tölti be azt a szerepet, a szerk.), amely szerint „nem minden téma közérdekű, amely a közösséget érdekli.” A volt miniszter arra is felhívta a figyelmet, hogy az AB az otthon nyugalmának fogalmával kapcsolatban kimondta, hogy az a közszereplőket is megilleti, és ezzel meghatározta a magánszféra térbeli határait is.

Felhívnám ugyanakkor arra is a figyelmet, hogy a Fővárosi Ítélőtábla egyik 2013-ban született jogerős ítéletében kimondta, hogy a közszereplő sem köteles elviselni a magánéletét érintő megnyilvánulásokat. A felsőbíróság álláspontja szerint a magánélet tiszteletben tartásához fűződő személyiségi jog megsértésével kapcsolatosan olyan további (a károkozó által előre látott, sőt kívánt) joghátrányok keletkezhetnek, amelyek alkalmasak lehetnek nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj) megállapítására. Arról nem is beszélve, hogy Nagy-Britanniában nem ritkán egy sajtótermék létét megrengető volumenű kártérítést állapítanak meg közszereplők privát szférájának, magánszférához fűződő jogosultságuk megsértése esetén.

Végezetül szintén említést érdemel, hogy az állampolgári jogok korábbi országgyűlési biztosa, Lenkovics Barnabás „paparazzi” módszernek minősítette, s a magánszférába jogellenes behatolásnak tartotta, hogy 2005-ben a Népszava légi felvételt közölt egy akkori ellenzéki vezető budapesti ingatlanáról, megsértve ezzel annak intim szféráját.

A fentiek alapján megítélésem szerint a hazai és a nemzetközi gyakorlat alapján kijelenthető, hogy a védett magánszféra szentsége a közszereplőket is megilleti és példák alapján verifikálható az a szakmai nézet, amely a kormány tagjainak családi programjait – beleértve a szabadság idején közösen eltöltött időszakot – ezen alkotmányosan védett körbe sorolja.