„Mindenféle indulat nélkül írom: Kedves Pál, bárhová is sodor az élet téged, soha nem fogom elfelejteni neked, hogy asszisztáltál az Index kiheréléséhez. És amikor Stumpf Andrásnak az interjúban azt mondtam, hogy legalább elvált a szar a májtól, akkor rád is gondoltam. Szerintem ez úgy korrekt, ha tudod. További szép lavírozást kívánok neked a magyar sajtópiacon, de szerintem ezt nem kell neked kívánni, tehetséges vagy te ebben.”

Ezeket a barátságosnak nem éppen nevezhető, ám izzó gyűlöletről annál inkább tanúskodó sorokat Dezső András címezte Szombathy Pálnak.

Szombathy nyilván nem szorul a védelmünkre, aki balról és jobbról ismeri, ezer éve tudhatja, hogy autonóm és tisztességes ember. Az a fajta, akiről a jobboldali újságíró – mint én magam – nemcsak most, de három éve, tíz éve is kendőzetlenül elmondta társaságban, szakmai körben, hogy bárcsak ilyen lenne mindenki, aki nem feltétlenül osztozik a nézeteinkben. Normális és tisztességes embernek tartottam és tartom ma is.

Dezső András azonban kissé más, ő nem hümmög, nem igyekszik a tárgyilagosságra. Sem ezer éve, sem három éve, sem most. Neki muszáj fenyegetőzni egy kicsit. Most óhajt ugyanis némileg kibillent jelenéből biztos lábbal átkelni a jövőbe, a túlsó parton pedig a régi cimborák tapsolnak a nyaktörő mutatványnak. Nem az erkölcsi felháborodás, hanem a jól felfogott szándék mondatja tehát vele a fentieket. Láttunk már ilyet. Arról nem beszélve, hogy Dezső András, aki most fennkölten üzenget, személy szerint nem olyan karakán gyerek, mint amilyennek mutatja magát. A balhé tetőpontján ugyanis simán átigazolt a hvg.hu-hoz, ami legalábbis a Régi Index Anyaszentegyház cserbenhagyásának tűnik. Nyilván ezért is kell most egy teljesen elcseszett Corleone Liberóként üzengetnie.

De ezekben a borzalmas sorokban nem is Dezső álszent magatartása a lényeg, az hozzátartozik becses személyéhez, ahogyan rigóhoz a fütty. Minket inkább az érdekel, ezek után mennyire tartja magát újságírónak? Az alapító mítoszuk szerinti „igazi indexesek” mennyiben és miért nem elkötelezett ellenzéki aktivisták? Fontos ez a kérdés, hiszen mi, emitt, ugye szőröstül-bőröstül pártcsicskák vagyunk, nekünk hallgass a nevünk, csak azért, mert magyarok és nemzetiek vagyunk.

Hát, nagyon nem tisztelt kollégám, ez nem újságírás, hanem epeömlés. Ha valakinek kétségei volnának, hogy nem politikai aktivista vagy, hogy nem a bandaszellem vezet, ugyan, fussa át még egyszer a fentieket. Félreértés ne essék: a publicista, az újságíró olykor hévvel, indulatból (is) ír, mindannyian tudjuk, hogy így van ez. Illetve mi tudjuk, te letagadod.

Hogy újságíróként mennyit érsz, hogyan dolgozol, jól jelzi folyamatban lévő büntetőügyed. A gyanú szerint itt nem kevesebb történt, mint hogy személyes adattal éltél vissza. Valahogy ez sem illik a Független Szakmai Szabadságharcos szerepkörébe. Egy sunyi, hazug és öntelt paprikajancsihoz már annál inkább. Mindenen átgázolni, jogot, törvényt, elemi tisztességet semmibe venni csak azért, hogy nyolc hasonszőrű kalandor megsimogassa a buksidat – nem túl vonzó életcél, de neked pont elég.

Nos, ennyit Dezső Andrásról. Csak azért írtuk le ezeket, hogy világos legyen, kik és milyen háttérrel támadnak pusztán azért, mert eltaktikázták magukat és kipenderültek a munkahelyükről.

Hogy az új Index milyen lesz, majd elválik. De az Index az lesz, ami ezen a néven megjelenik. Az Index jelenleg Bodolai és Szombathy, a többiek munkavállalók, akik már nincsenek ott. Csak egészen hülyék hihetik, hogy ha egy szekérderéknyi játékos eligazol a Fraditól, a nézők majd nem az utódaik meccsére járnak, hanem hozzájuk. A lényeg ugyanis a brand, a szereplők cserélődnek. Nyilván lesz igény Dezső személyes adatokkal való újabb visszaéléseire a hvg.hu-nál, a távozó indexesek sem halnak éhen, a lényeg, hogy az Index nem a múlt, hanem a jelen. Ahogyan a Magyar Nemzet is. Meg a Magyar Hírlap. Hogy valaki már nem dolgozik ott, de érzelmesen korszaknak nevezni a saját egykori munkaviszonyát, egyéni szociális probléma.

Meg leginkább sértett alapállás.