Már akkor lehetett tudni, hogy Kálmánnál elmentek otthonról. Ő az a ritka balfácán, aki, ha szarba lép, akkor a jeles esemény nem szerencsét hoz neki, hanem azonmód lerombolja gyűlöletből összerakott kártyavárainak legutolsó darabját is.

Két hét sem kellett hozzá, hogy így járjon Orbán Viktor libernyákozásával is. Ismert, a kormányfő nevezte így a közelmúltbeli sikeres uniós tárgyalásai után a brüsszeli liberálisokat. „A fél életemet edzőtáborokban és öltözőkben töltöttem el. És nem vagyok a régi, de néhány ilyen libernyákot, akikkel vitatkoznom kellett, azokat azért még elviszem a vállamon.”

Hangsúlyából azonnal kiérződött, hogy nem éppen dicsérni akarta a vitapartnereit. Erre nem is adnak okot, hiszen a migrációt bármi áron ránk erőltetni akaró brüsszeliták úgy akarják kikényszeríteni sorosista vágyaikat belőlünk, hogy hazug vádakkal illetve országunkat ­– miszerint hazánk nem jogállam – akarják kizsarolni belőlünk, Orbánból a velük való egyetértés boldogító igenjét. Ahogy hazai elvtársaik is könnyebben mennek velük kéz a kézben hazát árulni, mint a kormányfő által képviselt nemzeti igazsággal szembenézni. Persze mit várunk Gyurcsánytól, Dobrevtől, Ujhelyitől vagy a momentumosok siserahadától. Ezek a mi libernyákaink, másképpen posztkommunistáink, neoliberálisaik, neomarxistáink, akikkel azért tud Orbán Viktor könnyen és sikeresen vitázni, elvinni őket a vállán, mert érvelőképessége mellett az igazság is mindig vele van, amivel a libernyákok a végén tehetetlenségükben mindig kapitulálnak.

Nos, ekkor pattant elő a bokorból Kálmán László, a nyelvtudomány egyetemi kandidátusa, hogy sötétlő „okosságával” lealázza Orbán Viktort, besorolva őt a csőcselékek közé. Ezzel akarta érvényteleníteni az érintetteknek igencsak fájó libernyákozást, akik Kálmánnal az élen ezúttal is rögvest érezték, hogy Orbánnak igaza van. A Népszavának nyilatkozva Kálmán így fogalmazott: „Véletlenül jött ki a száján, leleplezte, milyen természetű szövegeket olvas, fogyaszt. Többször hallotta az ő köreiben – ez mutatja, milyen körökben van otthon, milyen közösségeket érez a magáénak. Az ember különböző csoportokhoz tartozik, közöttük mozog, és önkéntelenül is átveszi a kifejezéseiket – ez egyfajta azonosulás. Az ember olyan kifejezést nem tesz a magáévá, amiről azt érzi: olyan társaság használja, amelyikhez nem akarna tartozni.” Hozzátette: „…a nyilvánosság előtt kifejezetten náci hajlamú megszólalók használták, a legnagyobb megvetés kifejezésére, a liberálisok elleni nagyon durva uszításra (…), ő maga ezennel a csőcselék legaljába sorolta be magát.”

Megérkeztünk tehát a sötét verem legmélyére, oda, ahonnan Kálmán miniszterelnökkel kapcsolatos érzelemvilága táplálkozik, s ahova – szellemi bravúrnak gondolván önnön teljesítményét – Orbán Viktort igyekezett lehúzni.

Az első interjú július 24-ei elhangzása után 14 nappal aztán elérkezett augusztus 6., a második, amikor is Kálmán László gyűlöletből font tudományos okoskodásának kártyavára egy szempillantás alatt összeomlott.

Orbán Viktor ugyanis pénteki rádióinterjújában ismét használta a libernyák kifejezést. Méghozzá nem is egyszer, mintha különös kedvét lelné abban, hogy ezúttal is megcáfolhatatlanná teszi álláspontját az igazság, bármennyire akarná is ezt hitelteleníteni a rossz életű liberális kommandó.

A röszkei migránsrohamról azt mondta a miniszterelnök, hogy „óvatosnak kell lenni, az emberjogi harcosok, a libernyákok rendszeresen elrugaszkodnak a valóságtól, de abban igazuk van, hogy minden megszólalásnál vigyázni kell a másik ember méltóságára, és ha összekötjük a migrációt és a vírusfertőzést, akkor olyan képzetet is kialakíthatunk, mintha minden migráns egy bomba lenne, egy biológiai bomba, aki megfertőz bennünket. Ez nem így van, nem minden migráns ilyen, csak néhány. A baj az, hogy nem tudjuk, kik ezek. Ezért viszont úgy kell tekintenünk minden migránsra, mint egy potenciális fertőzőre. Én tudom, hogy a libernyákok szempontjából ez egy unfairnek tűnő, túl szigorú kijelentés, de a magyarok nézőpontjából, nekünk az önvédelem logikájában kell gondolkodnunk. Tehát minden illegálisan belépni akaró, ellenőrzésen át nem esett migráns nemcsak megsérti a törvényeket, de biológiai, egészségügyi fenyegetést is jelent Magyarország számára. Ezért nem jöhetnek be.”

Hogy is mondta Kálmán László? „Véletlenül jött ki a száján, leleplezte, milyen természetű szövegeket olvas.” Hát nem, kedves „tudós uram”, láthatja: nem véletlenül beszélt Orbán már két hete is a rádióban a vitában könnyen legyőzhető, erkölcsileg nem sokra tartott libernyákokról. A két héttel későbbi rádióinterjú tudatos szóhasználata fényesen bizonyítja Kálmán állításainak ellenkezőjét. Tehát: Orbán egyáltalán nem tartozik a csőcselékhez, minő ostoba prekoncepció, mint ahogy környezetében sem fordulnak meg náci hajlamú megszólalók. Ergo ez a durva sértés, amit Kálmán megfogalmazott, az éppen nem Orbán Viktorra igaz, hanem pont arra, aki nácizással próbálja besározni alaptalanul a miniszterelnököt.

Ha igazi nyelvész valaki, márpedig Kálmán László annak vallja magát, akinek egyik szakterülete a formális szemantika, akkor neki hivatalból kötelessége (lenne) úgy érteni a szavakat, ahogy a nyilatkozó mondta. Egyszerűen nem engedhet(ne) magának szakmai fantáziálást. Rosszindulatút pedig főleg nem. A véleményét persze elmondhatja, hogy szerinte kit hova helyez ez a kifejezés, de csak az után, hogy szakmai álláspontját közölte. A két dolgot összekeverni, összemosni, alaptalanul, de szándékosan rossz színben tüntetve föl történetesen a miniszterelnököt, az megengedhetetlen.

Az, hogy Kálmán a gyűlölködését nem volt képes minőségi „szakmai” sztaniolba csomagolni, egyéni szociális probléma. Mint ahogy az is, hogy mindenkinek joga van önmagát kiröhögtetni, önmagából hülyét csinálni.